Homérosz – Odüsszeia – Olvasónapló

Huszonnegyedik ének: Békekötés.

Az Odüsszeia olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

 

A történet itt átvált az alvilágba, ahova Hermész kalauzolja el a kérők szellemeit.

Az alvilágban éppen Agamemnón meséli el, hogy hogyan zajlott le Akhilleusz temetése, miután Parisz megölte Trója alatt.

Pontos leírást kapunk arról, hogy hol, mekkora, milyen síremléket emeltek Akhilleusznak, a harcosok milyen játékokat tartottak a tiszteletére.

Agamemnón meg is jegyzi, hogy mennyivel szerencsésebb volt Akhilleusz, aki harcban eshetett el Trója alatt, és így hírneve örökre fennmarad. Szemben vele, aki bár túlélte a harcot és részese lehetett Trója bevételének, de aztán hazatérése után dicstelenül, felesége szeretőjének keze által kellett meghalnia.

Ekkor érnek az alvilágba a kérők szellemei. Agamemnón meglepődve kérdezi tőlük, hogy hogyan hatlak meg. Hiszen mind fiatalok, egészségesek, generációjuk színe virága, talán harc volt Ithakán, abban estek el?!

A kérők pedig elmesélik – tulajdonképpen összefoglalják az olvasó számára –, hogy mi is történt velük, szépen sorra veszik az események:

Versengésüket Pénelopé kezéért, Pénelopé három évig tartó cselét a halotti lepel állítólagos szövésével, Odüsszeusz titokban való megérkezését a kondáshoz, Télemakhosz visszatérését Püloszból, Odüsszeusznak koldus alakjában való megjelenését a házában, sértegetését, viadalát Írosszal, a próbatételt a baltákkal és az íjjal, majd a lemészárlásukat.

Agamemnónnak persze az egész történetből csak az a lényeg, ami hasonlít – illetve éppen az ellenkezője – ahhoz, amit az ő felesége csinált. Vagyis mennyivel szerencsésebb Odüsszeusz, akinek felesége 20 évig várt rá.

Agamemnón feleségének, Klütaimnesztrának fele ennyi időt sem kellett várni, mégsem tudott hűséges maradni urához.

Eközben Odüsszeusz odaért az apja, Láertész vidéki házába, ahova az öreg visszavonult. Odüsszeusz elhatározza, hogy próbára teszi Láertészt, vajon az felismeri-e rég látott fiát.

Az öreg Láertész egyedül kapálgat a szőlőskertben, amikor Odüsszeusz odaért hozzá. Az öreg a gyásza jeléül rongyos, foltos ruhát visel, egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy ithakai nemes.

Odüsszeusz pedig úgy tesz, mintha nem is tartaná annak, úgy beszél vele, mintha a gazda kertésze lenne. Meg is jegyzi, hogy bár a kert szépen rendben tartott és ápolt, ez nem mondható el az öregről.

Odüsszeusz aziránt érdeklődik, hogy vajon tényleg Ithakában jár-e, mert Odüsszeuszt keresi, akivel régi barátság köti össze. Korábban Odüsszeusz meglátogatta őt, ezt a látogatást jött msot viszonozni.

Láertész pedig nem ismeri fel a fiát. Kijelenti, hogy igen, az idegen valóban Ithaka szigetén jár, de Odüsszeusszal sajnos nem tud találkozni, mert az még nem tért vissza Trója alól, sőt, valószínű, hogy már régen meghalt.

Láertész ezután azt akarja megtudni, hogy kicsoda az idegen és mikor találkozott a fiával.

Odüsszeusz pedig még mindig nem fedi fel magát, hanem lead egy sztorit, miszerint Epéritosznak hívják, Szíkaniából származik és öt évvel korábban járt nála Odüsszeusz.

Mivel az öreg Odüsszeusz nevének említésére elsírja magát, ezért Odüsszeusz végre észbe kap, hogy milyen kegyetlen tréfát is űz az édesapjával. Odaugrik Láertészhez, átkarolja és bevallja, hogy ő Odüsszeusz, hazatért és lemészárolta a kérőket.

Láertész azonban legalább olyan bizalmatlan, mint Pénelopé volt, bizonyítékot akar, hogy valóban a fia érkezett haza.

Odüsszeusz pedig megmutatja a sebet a lábán, majd szám szerint, pontosan felsorolja, hogy milyen és mennyi gyümölcsfa van az apja kertjében.

Láertész ezekből végre ráismer a fiára, hálát ad az isteneknek, amiért végre hazatért. Ő azonban gyorsabban kapcsol, mint Pénelopé, rögtön az kezdi foglalkoztatni, hogy mi lesz a kérők lemészárlásának következménye.

Odüsszeusz azonban megnyugtatja, hogy már kész a terve, és bevonulnak apjával a házba, hogy egyenek és megünnepeljék a találkozást.

Eközben azonban a városban is zajlanak az események. Odüsszeusz jól látta előre a dolgokat, sokáig nem maradhatott titokban, hogy lemészárolták a kérőket.

A hír villámgyorsan elterjed a városban, jönnek a rokonok, ismerősök a kérők holttesteiért, amik az udvaron hevernek.

Aki más városba, vagy szigetre való volt, annak testét csónakkal, hajókkal küldik haza.

A megtorlás tervezése sem marad el, ennek szószólója Antinoosz apja, Eupeithész, aki kijelenti, hogy mindenképpen bosszút kell állniuk.

Igaz, hogy Odüsszeusz Ithaka királya, de 20 évvel korábban az összes harcképes ifjút magával vitte Trója ellen, majd mind meg is halt, és az összes hajót is elveszítette. Most pedig egy újabb generáció nemes ifjait mészárolta le.

Ekkor érkezik az Odüsszeusz-ház hírnöke, Medón, aki rávilágít arra, hogy a kérők sem voltak teljesen vétlenek azért, és a legyilkolásuk az istenek akarata volt. Medón kijelenti, hogy saját szemével látta, amint valamelyik isten Mentór alakjában megjelent és segített Odüsszeusznak.

Az istenek említésére a hangulat egy pillanat alatt megfordult, Halitherszész, az öreg jós kijelenti, hogy nem volt ez előzmény nélkül. Ő már korábban is figyelmeztette a kérőket, hogy büntetlenül nem prédálhatják Odüsszeusz vagyonát, mindennek lesz következménye.

Halitherszész javaslat, hogy mindenki maradjon nyugton, senki ne akarjon Odüsszeuszon bosszút állni, már sok a tömegnek, a kérők rokonainak.

Azt még elfogadták, hogy a kérők halála az istenek akarata volt, de azt nem tudják megemészteni, hogy még csak bosszút sem állhatnak. Megindul a szervezkedés, fegyverkezés, közben azt is megtudják, hogy Odüsszeusz Láertész vidéki házában van.

Látja ezt az Olümposzon Pallasz Athéné is, aki kissé megszeppen a következmények láttán. Apját, Zeuszt kérdezni, hogy mit szeretne a főisten, folytatódjon-e a vérengzés, vagy legyen béke.

Zeusz nem tudja megállni, hogy egy kicsit ne szurkálja meg Pallasz Athénét: emlékezteti rá a lányát, hogy ő akarta olyan nagyon, hogy Odüsszeusz végre hazatérhessen és bosszút álljon a kérőkön. Íme, megtörtént, miért csodálkozik Pallasz, hogy ennek következménye is lesz?

Zeusz azonban nem sokáig tud ellenállni kedvenc lányának, kijelenti, hogy a dolog megoldását Pallaszra bízza ugyan, de ő, mint főisten azt akarja, hogy legyen béke, maradjon Odüsszeusz Ithaka királya és „mi örök feledést borítunk a fiak s a fivérek elpusztítására.”

Közben Odüsszeuszék végeznek az étkezéssel, majd az egyik szolga jelenti, hogy a kérők rokonai már a ház előtt vannak.

Odüsszeusz, Láertész, Télemakhosz és a szolgáik fegyvert, páncélt öltenek és kimennek a ház elé. Csatlakozik hozzájuk Pallasz Athéné is, Mentór alakjában.

Az istennő megjelenése megnyugtatja Odüsszeuszt, innen tudja, hogy az istenek még mindig mellette állnak, komoly baja nem történhet.

A felfegyverzett rokonság nekiesik Odüsszeuszéknak, akiknek elméletben nem sok esélyük lenne ellenük, de persze az istenek velük vannak. Néhányat megölnek közülük, majd Pallasz Athéné inti óvatosságra a rokonokat: „Ithaka-beliek, hagyjátok a háborúságot, azt a gonosz viadalt; vár nélkül jöjjön a döntés.”

Az isteni hang megrémíti a támadókat, akik fegyvereiket eldobálva menekülnek. Odüsszeusz nem bír magával és rohan utánuk, hogy még egy párat leülhessen közülük, ekkor azonban Zeusz egy hatalmas villámot csap le elé.

Pallasz Athéné pedig értelmezi apja üzenetét: „Isteni sarj, Láertiadész, leleményes Odüsszeusz, már ne tovább! szűntesd mérgét a közös viadalnak, meg ne nehezteljen rá Zeusz, az a messziredörgő.”

Odüsszeusz pedig ért a szóból, isteni ígéretet kapott, tehát valóban bízhat benne, hogy hátralévő életét békében élheti le.

-Vége-




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..