Homérosz – Odüsszeia – Olvasónapló

Tizenkilencedik ének: Odüsszeusz és Pénelopé beszélgetése. A lábmosás.

Az Odüsszeia olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

 

A kérők elvonulása után Télemakhosz és Odüsszeusz kettesben maradnak. Odüsszeusz most újra elmondja Télemakhosznak, amiről már korábban is beszéltek: a fiú gyűjtse össze a falakról a dísznek kirakott fegyvereket, nehogy a tervezett leszámolásnál kardokhoz/dárdákhoz jussanak a kérők.

Ha kérdezi valaki, hogy miért csinálta, akkor mondja azt, hogy meg kell tisztítani a fegyvereket, mert kormosak lettek a fáklyák fényétől.

Télemakhosz így is tesz, utasítja a dajkát, Eurükleiát, hogy küldje a szállására az összes rabszolgát, amíg ő leszedi és elrakja a fegyvereket.

Eurükleia üdvözli az ötletet, szerinte Télemakhosz végre úgy viselkedik, mint ahogy a ház urának kell. Csak azt jegyzi meg, hogy ki fogja a sötétben a fáklyát vinni Télemakhosz előtt, ha minden rabszolgát eltávolít.

Télemakhosz kijelenti, hogy majd a koldus – vagyis Odüsszeusz – segít neki.

Így is lesz, Eurükleia bezárja a szolgákat, Télemakhosz és Odüsszeusz pedig leszedik a falakról a pajzsokat, kardokat, sisakokat, dárdákat és egy külön kamrába zárják őket.

A fényt ehhez maga Pallasz Athéné biztosítja, de úgy, hogy őt csak Odüsszeusz látja, a fia nem. Télemakhosz meg is jegyzi, hogy micsoda isteni csoda lehet az, hogy nem lát fáklyát, mégis fény van mindenütt.

Odüsszeusz azonban nem ad magyarázatot, a munka végén aludni küldi a fiát, mondván, hogy ő még fennmarad, mert beszélni kell Pénelopéval. Télemakhosz engedelmeskedik apjának.

Odüsszeusz tehát egyedül marad a ház nagy termében. Hamarosan szolgálólányai körében megjelenik Pénelopé is, aki a kandalló mellé egy díszes székbe ül.

A rabszolgalányok pedig elkezdik eltakarítani a kérők után maradt vacsoraromokat. A lányok között ott van Melanthó is, akivel Odüsszeusz egyszer már összezörrent.

Melanthó most sem tud nyugton maradni, szájalni kezd a koldussal, hogy az miért maradt éjszakára is a házban, ideje volna eltakarodnia.

Odüsszeusz továbbra sem fedi fel magát, hanem mint koldus utasítja rendre a lányt: szerinte csak azért mer vele így beszélni Melanthó, mert nincs rajta szép ruha és nem néz ki fiatalnak, izmosnak. Melanthó azonban vigyázzon magára, mert csúnya vége lehet – lesz is majd! – ha hazaérkezik Odüsszeusz.

A beszélgetésbe beleszól Pénelopé is, aki szintén megszidja a lányt, hiszen annak tudnia kellene, hogy Pénelopé ki akarja kérdezni a koldust.

Következik Odüsszeusz és Pénelopé beszélgetése. Pénelopé először azt akarja megtudni, hogy ki is valójában a koldus, honnan jött?

Odüsszeusz még mindig nem érzi alkalmasnak az időt arra, hogy felfedje magát, ezért kitérően válaszol: Pénelopé nem kérdezgesse a múltjáról, mert olyan keserves a sorsa, amit nem is érdemes elbeszélni, nem akar panaszkodni.

Panaszkodik helyette Pénelopé, aki elmeséli, hogy milyen nehéz az élete, mióta a férje, Odüsszeusz elment a trójai háborúba. A háborúnak tíz éve vége, azóta ostromolják őt a kérők, hogy menjen férjhez újra, de ő nem akar, még mindig Odüsszeuszt szereti.

Pénelopé elmeséli azt is, hogyan próbálta meg kicselezni a halotti lepel szövésével a kérőket. Ez három évig sikerült is neki, de aztán a szolgálólányai kifecsegték a dolgot, így fel kellett hagynia vele.

Pénelopé kipanaszkodja magát a koldusnak, de utána csak visszatér arra a kérdésre, hogy honnan is jött a koldus.

Mivel Odüsszeusz másodjára már nem kerülheti ki a kérdést, így előadja ugyanazt a krétai történetet – bár most megint egy kicsit másképp –, amit már korábban is használt fedősztoriként. Most annyival egészíti ki a hazugságot, hogy elmeséli, találkozott is Odüsszeusszal.

Pénelopé elsírja magát, amikor szóba kerül Odüsszeusz, de annyi esze azért van, hogy ne higgyen azonnal a koldusnak. Előbb azt akarja, hogy a koldus írja le, hogy Odüsszeusz milyen ruhában volt, kik voltak a társai.

A koldus először szabadkozik, mondván, hogy majdnem 20 év telt el a találkozás óta, de aztán persze precíz leírást ad Odüsszeuszról.

Pénelopé most már mindent elhisz a koldusnak, és újra elsírja magát, mondván, hogy soha többet nem fogja látni szeretett férjét.

A koldus azonban megnyugtatja: azzal vigasztalja, hogy biztos forrásból tudja, Odüsszeusz hamarosan hazatér, nincs már messze, a következő újhold előtt megérkezik.

Pénelopé hinni akar neki, de az esze mást súg, szerinte aligha fog már valaha is hazatérni a férje. Minden esetre parancsot ad a szolgálólányoknak, hogy fürdessék meg a koldust, mossák meg a lábát, adjanak neki szép új ruhát, és másnaptól Télemakhosz mellett fog étkezni, kiemelt helyen.

Odüsszeusz azonban elhárítja a lehetőséget, legalábbis azt, hogy a szolgálólányok mossák meg a lábát, mondván, hogy azok már eleget kacagtak rajta és gúnyolták. Ha azonban van egy öregasszony a házban, attól szívesen elfogadja a lábmosást.

Ez az öregasszony pedig a dajka, Eurükleia lesz. Odüsszeusz azonban a lábmosás közben lelepleződik, legalábbis a dajka előtt.

Odüsszeusz lábán ugyanis van egy régi sérülés, amit még gyermekkorában szerzett, egy vadkan sebezte meg. Mivel Eurükleia volt a dajkája, így az öregasszony azonnal felismeri a sebhelyet a koldus lábán.

Mivel Eurükleiának már korábban is feltűnt a hasonlóság a koldus és szeretett gazdája között, így hamar összerakja a dolgot: a koldus nem más, mint Odüsszeusz.

Eurükleia örömében azonnal szólni akar Pénelopének, de Odüsszeusz még idejében megakadályozza és megtiltja az öregnek, hogy bárki másnak elmondja, hogy Odüsszeusz hazatért.

A tisztálkodás után Odüsszeusz visszaül Pénelopé mellé, bár arra ügyel, hogy lábsebét elrejtse felesége elől.

Pénelopé most tanácsot, pontosabban egy álom megfejtését kéri a koldustól. Rendszeresen, minden éjszaka azt álmodja, hogy van 20 lúdja, amiket lemészárol egy sas, majd a sas felül a háztetőre és emberi hangon közli vele, hogy ez lesz a jövő, a ludak a kérőket jelentik, a sas pedig nem más, mint Odüsszeusz, aki ha hazaér, megöli a kérőket.

A koldus szerint nincs ezen mit megfejteni, hiszen a sas maga mondta el az álom jelentését.

Pénelopé szerint azonban ez egy csalfa álom, nem hiszi, hogy valóra válna. Elmondja, hogy döntött, ami a kérőket illeti. Bár egyiket sem szereti, és egyikhez sem akar férjhez menni, de azt sem nézheti tovább tétlenül, hogy tényleg feléljék Télemakhosz minden vagyonát.

Ezért egy versenyt fog hirdetni a kérők között: felállítja egy sorban Odüsszeusz 12 baltáját és ahhoz a kérőhöz fog feleségül menni, aki íjjal át tud lőni egy nyílvesszőt mint a 12 balta fokán.

Odüsszeusznak tetszik a verseny ötlete, beleillik a terveiben, ezért biztatja Pénelopét, hogy mindenképpen tartsa meg. Sőt, még azt is megjósolja, hogy erre a versenyre biztosan hazatér Odüsszeusz.

Pénelopé nem hisz neki, de az idő már későre jár, ezért aludni vonul.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..