Petőfi Sándor – Az apostol – Olvasónapló

11. fejezet:

Szilveszter megfogadja a nevelő tanácsát, és az tőle kapott összeg segítségével valóban folytatja a tanulmányait.

Iskolatársai csodálják eszét és szorgalmát, de nem szeretik. Ennek több oka is van: egyrészt Szilveszter a nehéz gyermekkor miatt jóval tapasztaltabb és érettebb, mint a többiek, másrészt már ekkor látszik rajta, hogy úgy gondolja, neki küldetése van.

Ezzel a társai többsége nem tud mit kezdeni, hiába mondja nekik Szilveszter, hogy ne bántsák őt, hiszen nem a saját érdekében tanul, hanem mindenki érdekében. Egyszer azt a tudást, amit most szív magába, mindenki érdekében hasznosítani fogja.

Gúny és elutasító kacaj a válasz, társai továbbra sem értik meg őt.

Bár Szilveszter elhivatottsága nem változik, de a meg nem értettség végül oda vezet, hogy teljesen magába fordul.

Ekkoriban a kedvenc könyve a Világtörténet, amiből érdekes következtetést von le, ez az ún. szőlőszem hasonlat, vagy párhuzam.

Szilveszter szerint a szőlőszem egy kis gyümölcs, mégis egy egész nyár kell, amíg a nap sugarai megérlelik. Szerinte a Föld is egy gyümölcs, aminek érnie kell, és az emberi szellemek érlelik.

De csak a nagy szellemek, amikből kevés születik, tehát a Föld „megéréséhez” hosszú idő kell.

Szilveszter úgy gondolja, hogy ő is ilyen nagy szellem, aki azért fog munkálkodni, hogy a Föld érjen, és jobb legyen. Tisztában van azzal is, hogy ő már régen nem lesz, régen meghal, mire munkája beérik, de elég neki a tudat, hogy a világ jobbításának fáradozik.

Gondolatait senki sem hallja, azaz egy valaki mégis:

„Ily vallomást tett… nem hallotta ember,

De meghallotta odafönn az isten,

Fölvette a szent könyvet, melybe

Jegyezve vannak a mártírok,

S belé írta a Szilveszter nevet”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..