Petőfi Sándor – Az apostol – Olvasónapló

9. fejezet:

És Szilveszternek tulajdonképpen jobb élete is lesz, annál mindenképpen, mint amilyen a banyánál volt, hiszen nem kell többet koplalnia és koldulnia.

Az öregasszony azonban még sokáig kísérti a fiút, még napokig fél, hogy megjelenik a keresztlevéllel és elviszi őt.

Erre nyilván nem kerülhet sor, hiszen Szilveszternek nincs keresztlevele, emlékezzünk rá, hogy a részeges tolvaj és a szomszédasszonya tartott neki egy már-már komikus keresztelőt. Vagyis Szilveszter hivatalosan tulajdonképpen nem is létezik.

Egy bánata van még Szilveszternek, a kutya, a kedves és hűséges barát. Az ő kedvéért még akár vissza is menne a banyához, hiszen hiába űzte el a kutyát, az mégis mindig visszajött a fiú kedvéért.

A mogorva és gazdag úr tehát hazaviszi a fiút, ahol a cselédek megmosdatják és normális ruhát adnak rá. Úgy tűnik, hogy most már tényleg rendben lesz Szilveszter élete.

Hívatja az úr, és Szilveszternek meg kell tapasztalnia, hogy bizony semmi sincs ingyen ezen a világon. Az úr ugyanis nem csak úgy önzetlenül vette magához…

Kiderül, hogy Szilveszter feladata az, hogy a mogorva úr fiát szolgálja. Az úrfit Nagyságos úrnak kell szólítania, és minden parancsát, minden intését azonnal teljesítenie kell.

Amíg ezt megteszi, addig jó sora lesz – legalábbis a mogorva úr állítása szerint –, kap enni, inni, ruhát és szállást.

Ez elsőre talán nem is tűnik olyan nagy feladatnak, sőt egyenesen komoly javulás Szilveszter korábbi életéhez képest.

Hamarosan kiderül azonban, hogy a Nagyságos úrfi pont olyan komisz, buta és kegyetlen, mint amilyen a Nagyságos úrfiak lenni szoktak.

Szilveszter élete pokoli az úrfi mellett, hiába teljesíti még a ki nem mondott óhajokat is azonnal, az úrfi bizony rosszul bánik vele. Gyakran megüti, megveri, leönti, ha megégeti a száját a leves, akkor Szilvesztert vágja pofon, stb.

A fiú azonban összeszorított fogakkal ugyan, de tűri a sértéseket, a fájdalmat és az igazságtalanságokat.

Nem azért, mert szolgalelkű, hanem mert az úrfi mellett Szilveszter felfedez valami újat: a tanulást!

Az úrfinak magántanára van, és Szilveszter minden órán ott áll az úrfi mögött, aki nem bizonyul túl eszesnek, nem megy neki a tanulás.

Nem úgy Szilveszternek, aki hallás után is megtanulja a leckét, miközben az úrfi csak küszködik. Észreveszi ezt a nevelő is, aki azzal pirít rá az úrfira, ha nem tudja a leckét, hogy Szilveszterrel mondatja el.

Ez igazából elismerés Szilveszternek, a nevelő elismerése, más kérdés, hogy ezeket a megaláztatásokat az úrfi nehezen  viseli, még kegyetlenebbül bánik a fiúval.

Évek telnek el így, Szilveszter mindent lenyel, mindent eltűr és elvisel csak azért, hogy lopva bár, de tanulhasson.

Szilveszter immár 16 éves, és a sok tanulásnak meg is lesz a következménye, lassan öntudatra ébred:

„Mi jognál fogva vernek itten engem?

Mi joggal bánt embert az ember?

Különbnek alkotá az isten

Az egyik embert, mint a másikat?

Igazságosnak hirdetik az istent,

Ha igazságos, úgy azt nem tehette,

Úgy minden embert egyformán szeret.

S én többé tűrni nem fogok,

Akármi lesz belőlem.

Táplálatot, ruhát, szállást kapok,

De én ezért szolgálom őket,

S ezzel leróva a jótétemény.

Dolgoztathatnak, erre van jogok,

De a verésre nincs.

Még egyszer fognak csak megütni,

De többször, istenemre, nem!”

Szilveszter elhatározása tehát megszületett, és bizony nem kell sokat várnia a következő verésre. De nem is hagyja most már annyiban:

„Megálljon ön!

Ne bántson többet, mert úgy visszavágom,

Hogy megsiratja holta napjáig.

Elég soká voltam kutya,

Kit verni, rúgni lehetett,

Eztán ember leszek,

Mert ember ám a szolga is!”

Fontos mondat ez, ami meg fogja határozni Szilveszter egész további életét.

Az úrfi persze rögtön hőbörögni kezd, de Szilvesztert most már nem lehet leállítani, tisztességesen kiosztja a butácska urat, majd el is köszön tőle:

„Nagyságos úrfi, isten önnek,

Mi együtt többé nem maradhatunk,

Én önnel mint ember beszéltem,

És hogyha egyszer már

A szolga emberré emelkedik,

Éhen hal meg, vagy bitófán,

De többé szolga nem lesz!”

Ezzel Szilveszter elhagyja az úri házat, és nekiindul a városnak, nem tudja, de nem is érdekli, hogy merre tart. Azt érzi csak, életében először, hogy szabad…

A város szélén jár már, amikor utoléri az úrfi nevelője. A tanár elmondja neki, hogy mindig is figyelemmel kísérte Szilveszter fejlődését, és teljesen egyetért azzal, amit az úrfinak mondott, bár ő ezt soha nem merte volna kimondani.

A nevelő egy évi jövedelmét ajándékozza a fiúnak, mondván, hogy ha takarékoskodik, akkor az Szilveszternek évekre elég. Ráadásként megparancsolja neki, hogy mindenképpen fejezze be az iskolákat, tanuljon amennyit és ameddig csak lehet.

Búcsúzóul megöleli Szilvesztert, akinek a szava is elakad. Nem is igazán a kapott pénz miatt, hanem mert élete rövid, de mégis hosszúnak tűnő 16 éve alatt a nevelő az első ember, aki megöleli…

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..