14. fejezet:
A boldogság rövid időszaka következik Szilveszter számára, csak a lánnyal és az csak vele törődik. Nem házasodnak ugyan össze, de úgy élnek, mint egy házaspár, és hamarosan kiderül, hogy bővülni fog a család.
Szilveszter gondatlan élete azonban hamarosan véget ér, két okból is:
- Egyrészt mert nyughatatlan természete hamarosan eszébe juttatja küldetését: neki a világért, a szegényekért kell dolgoznia, nem otthon henyélni.
- Másrészt földhözragadtabb problémája is van: hamarosan kifogynak a pénzből, és ha nem akarja, hogy éhezzen a családja, akkor munkát kell találnia.
Szilveszter írni kezd, nagy és szabad gondolatokat, majd elviszi egy kiadóhoz. És jön a csalódás: a szerkesztő kijelenti, hogy zseniális, amit Szilveszter írt, ő maga pedig nagy szellem, de ezt a művet soha az életben nem lehet majd kiadni, a cenzúra miatt:
„Nagy ember ön, mert ez dicső remekmű,
Ennél különbet mg Rousseau sem írt;
és nagy bolond ön, mert azt képzeli,
Hogy ezt a munkát ki lehet nyomtatni.
Sosem hallotta ön hírét
A cenzurának?… […]”
A szerkesztő azt mondja, hogy Szilveszternek két választása van: vagy nem adatja ki a művét, vagy olyat ír, ami átmegy a cenzúrán. Természetesen utóbbi esetben nem lehetnek benne olyan forradalmi és lázító gondolatok, amik Szilvesztert éltetik.
Szilveszter meghökken, erre nem számított. Úgy dönt, hogy átírja művét, szelídebb lesz, hogy az átmenjen a cenzoron.
De amikor elkészül, látnia kell, hogy még hevesebb, még lázítóbb lett az elkészült mű, újra megpróbálja átírni, megszelídíteni, de nem sikerül.
Az ifjúnak be kell látnia, hogy nem tud lemenni arra a szintre, amit a cenzúra elvárna tőle, ki is mondja a nagy igazságot:
„És meggyőződék végre is,
Hogy ami kinyomathatik,
Abból nem fog tanulni senki,
És amiből lehet tanulni,
Az nem jut napvilágra.”
Szilveszter újra átgondolja a lehetőségeit:
- Erőszakot tesz magán és olyan dolgot ír, ami kiadható – erre nem hajlandó
- Elszegődik egy gazdag úrhoz dolgozni, mint ahogy az egyetem elvégzése után ajánlották neki – erre sem
- Egyelőre csendben marad, nem terjeszti forradalmi gondolatait, és megpróbál valamilyen munkát találni, hogy el tudja tartani a családját.
Szilveszter végül ezt a harmadik lehetőséget választja: másolási munkákat vállal, mások szövegeit másolja.
Keserve munka ez, egyrészt mert messze nem köti le Szilveszter szellemi energiáit, másrészt pedig hiába dolgozik éjjel-nappal, így is alig tudnak megélni az érte kapott pénzből.
Évek telnek el így, megszületik Szilveszter második gyermeke is, és a család még mindig a padlásszobában lakik, éheznek, nyomorognak.
A 14. fejezet végére tehát visszaértünk a mű jelen idejébe, ahol az első fejezet kezdődött. Eddig azt ismertük meg, hogy mi történt a múltban Szilveszterrel, innentől a jelenben folytatódik a történet.