Petőfi Sándor – Az apostol – Olvasónapló

14. fejezet:

A boldogság rövid időszaka következik Szilveszter számára, csak a lánnyal és az csak vele törődik. Nem házasodnak ugyan össze, de úgy élnek, mint egy házaspár, és hamarosan kiderül, hogy bővülni fog a család.

Szilveszter gondatlan élete azonban hamarosan véget ér, két okból is:

  • Egyrészt mert nyughatatlan természete hamarosan eszébe juttatja küldetését: neki a világért, a szegényekért kell dolgoznia, nem otthon henyélni.
  • Másrészt földhözragadtabb problémája is van: hamarosan kifogynak a pénzből, és ha nem akarja, hogy éhezzen a családja, akkor munkát kell találnia.

Szilveszter írni kezd, nagy és szabad gondolatokat, majd elviszi egy kiadóhoz. És jön a csalódás: a szerkesztő kijelenti, hogy zseniális, amit Szilveszter írt, ő maga pedig nagy szellem, de ezt a művet soha az életben nem lehet majd kiadni, a cenzúra miatt:

„Nagy ember ön, mert ez dicső remekmű,

Ennél különbet mg Rousseau sem írt;

és nagy bolond ön, mert azt képzeli,

Hogy ezt a munkát ki lehet nyomtatni.

Sosem hallotta ön hírét

A cenzurának?… […]”

A szerkesztő azt mondja, hogy Szilveszternek két választása van: vagy nem adatja ki a művét, vagy olyat ír, ami átmegy a cenzúrán. Természetesen utóbbi esetben nem lehetnek benne olyan forradalmi és lázító gondolatok, amik Szilvesztert éltetik.

Szilveszter meghökken, erre nem számított. Úgy dönt, hogy átírja művét, szelídebb lesz, hogy az átmenjen a cenzoron.

De amikor elkészül, látnia kell, hogy még hevesebb, még lázítóbb lett az elkészült mű, újra megpróbálja átírni, megszelídíteni, de nem sikerül.

Az ifjúnak be kell látnia, hogy nem tud lemenni arra a szintre, amit a cenzúra elvárna tőle, ki is mondja a nagy igazságot:

„És meggyőződék végre is,

Hogy ami kinyomathatik,

Abból nem fog tanulni senki,

És amiből lehet tanulni,

Az nem jut napvilágra.”

Szilveszter újra átgondolja a lehetőségeit:

  • Erőszakot tesz magán és olyan dolgot ír, ami kiadható – erre nem hajlandó
  • Elszegődik egy gazdag úrhoz dolgozni, mint ahogy az egyetem elvégzése után ajánlották neki – erre sem
  • Egyelőre csendben marad, nem terjeszti forradalmi gondolatait, és megpróbál valamilyen munkát találni, hogy el tudja tartani a családját.

Szilveszter végül ezt a harmadik lehetőséget választja: másolási munkákat vállal, mások szövegeit másolja.

Keserve munka ez, egyrészt mert messze nem köti le Szilveszter szellemi energiáit, másrészt pedig hiába dolgozik éjjel-nappal, így is alig tudnak megélni az érte kapott pénzből.

Évek telnek el így, megszületik Szilveszter második gyermeke is, és a család még mindig a padlásszobában lakik, éheznek, nyomorognak.

A 14. fejezet végére tehát visszaértünk a mű jelen idejébe, ahol az első fejezet kezdődött. Eddig azt ismertük meg, hogy mi történt a múltban Szilveszterrel, innentől a jelenben folytatódik a történet.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..