Petőfi Sándor – Az apostol – Olvasónapló

12. fejezet:

Újabb évek telnek el, Szilveszter immár felnőtt férfi, aki végez jogi tanulmányaival. Közben persze nyitott szemmel jár a világban is, és keservesen tapasztalja, hogy mennyi igazságtalanság, mennyi rossz dolog történik mindenütt.

Úgy találja, hogy nagyon nagy a munka, amit magára vállalt, azaz a világ jobbítása, de nem riad vissza tőle.

Már tanulmányai alatt híre megy eszének és kitartásának, így amikor végez a jogon, több nagy nemesúr is hívja, hogy szolgáljon nála.

Azzal kecsegtetik, hogy bár beosztott, alárendelt – vagyis Szilveszter értelmezésében szolga lesz –, de alatta még több ember fog szolgálni. Neki csak egy úr – a földesúr – előtt kell meghajolnia, míg előtte ezren – a jobbágyok – fognak hajlongani.

Semmi más dolga nem lesz, mint hogy a földesúr érdekében minél jobban kizsigerelje a jobbágyokat, és ebből fényesen meg fog gazdagodni!

Szilveszter azonban köszöni szépen, de nem kér belőle:

„ Azért, hogy énnekem szolgáim legyenek,

Én más szolgája nem leszek.

Én nem kívánom, hogy előttem embertársaim hajlongjanak,

De ne kívánja tőlem más se, hogy

Előtte én hajoljak;

Nem ismerek nálam kisebbet

S nem ismerek nálam nagyobbat.”

Szilveszter tehát nem hajlandó gazdag urak jogásza lenni, amikor viszont szegény emberek hívják, hogy legyen jegyző a falujukban, akkor arra boldogan mond igent.

Végre a nép között van, végre azt csinálhatja, amit akart, amire mindig is vágyott:

„Üdvöz légy, nép! ugy nézz a szemembe,

Tanítód és atyád leszek.

A bölcső óta mit vertek a fejedbe?

Kötelességeidet;

Én megtanítalak jogaidra!”

És az ifjú jegyző küldetése jól indul: a jobbágyok, a gazdaemberek ezután nem a kocsmába járnak munka után, hanem a faluház előtt hallgatják Szilvesztert.

És természetesen vannak olyanok is, akiknek nem tetszik az új jegyző tevékenysége: a papnak és a földesúrnak.

Ők nincsenek elragadtatva attól, hogy a fiatalember egyenlőségről, a jobbágy felemelkedési lehetőségéről beszél, arról, hogy milyen gonosz dolog az elnyomás, és hogy nem kéne így lennie.

A pap és a földesúr hamar felismeri, hogy a jegyző tevékenységének rájuk nézve csak rossz vége lehet, napról napra jobban gyűlölik Szilvesztert.

Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy a földesúr lányát viszont nagyon is érdekli a csinos fiatalember és lázadó gondolatai.

Soha nem találkoztak, a szépséges úrilány csak hallott Szilveszterről, de ez is elég ahhoz, hogy szép lassan beleszeressen.

Szilveszter néha megpillantja a lányt séta közben, ilyenkor bizony elgondolkozik, hogy vajon lesz-e neki valaha esélye a szerelemre, arra, hogy megtalálja a társát.

Egy alkalommal aztán véletlenül összefutnak és váltanak pár szót. A találkák ezután egyre gyakrabbak lesznek, és persze mire észbe kapnak, már egymásba is szerettek.

A lány az első, akinek Szilveszter elmeséli a múltját: talált gyerek, akit egy tolvaj nevelt fel, aztán koldult, utána pedig szolga volt egy úrnál, innen verekedte fel magát oda, ahol most van.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..