Petőfi Sándor – Az apostol – Olvasónapló

7. fejezet:

Úgy tűnik, hogy a csecsemő – immár Szilveszter – sorsa jobbra fordul, de persze nem így lesz.

4 évet tölt el a részeges tolvajnál, aki kitanítja a lopás minden csínjára-bínjára. A férfinek öröme van Szilveszterben, mert a kisfiú ügyesnek és eszesnek bizonyul: gyümölcsöt lop a kofától, meglopja a vak koldust és soha nem kapják el.

A lopásért cserébe Szilveszter szállást és élelmet kap, de az is igaz, hogy a férfi kegyetlenül megveri azokon a napokon, amikor nem tud semmit lopni. Mondjuk ilyen nem nagyon van.

A férfi úgy érzi, hogy jó öltet volt befogadni a kisfiút, joggal reméli, hogy valóra válik a terve: mire kiöregszik  tolvajlásból, addigra Szilveszter elég nagy lesz ahhoz, hogy mindkettejüknek lopjon.

Szilveszter négy éves, amikor újra nagyot fordul az élete. A részeges tolvajt ugyanis elfogják és felakasztják…

A szomszédasszony is végignézi az akasztást, majd hazamegy és közli a fiúval, hogy a férfi felakasztásával megszűnt a fizetsége, amit a gyerek ellátásáért kapott. Szilveszter tehát mehet, amerre akar.

A kisfiú nem nagyon érti, hogy miért dobják ki, de pillanatokon belül az utcán találja magát. Nekiindul a városnak, egyik utcából bolyong a másikba, végül elfárad és lefekszik aludni a járdára.

Rosszat álmodik, két tüzes vas közelít a szeméhez, hogy kiégesse őket, mire felriad.

Az utcán már sötét van, senki sincs a közelben, csak egy vén banya, aki merően nézi Szilvesztert, tekintete pont ugyanúgy perzseli a kisfiút, mint álmában a tüzes vasak.

A vénasszony nyájasan kérdezi Szilvesztert, hogy ki ő, hogy hívják, miért van egyedül az utcán, hol vannak a szülei, és felajánlja, hogy hazakíséri a gyereket.

Szilveszter pedig gyermeki őszinteséggel mondja el, hogy Szilveszternek hívják, nincs se anyja, se apja, úgy találták és fogadták be, de most el kellett mennie onnan, ahol eddig lakott, maga sem tudja miért.

Az öregasszonynak több se kell, kijelenti, hogy majd ő vigyáz a gyerekre és ad neki szállást is, majd kézen fogva maga után húzza a fiút.

Szilveszter ösztönösen tart a banyától, és milyen jól teszi! Bár elméletileg megint megcsillant a remény, hogy jobb sora lesz, de persze nem így történik.

Az öregasszony hazaviszi a fiút a lakásába, ami csak egy szoba és egy konyha. Szilveszter a konyhában kap szállást egy kutya mellett, annak a pokrócára heveredhet le.

Vacsorát nem kap, a banya szerint a gyerekeknek nem teszi jó az alvás előtti evés, mert ördögökkel álmodnak. Szilveszter erről persze más véleménnyel van, mert éhes, de nem mer szólni.

A kutyától eleinte nagyon tart, de hamar kiderül, hogy szelíd jószágról van szó, gyorsan összebarátkoznak.

Másnap a banya kijelenti, hogy ingyen nem tartja a fiút, Szilveszternek dolgoznia kell a szállásért és az élelemért.

Mégpedig koldulnia kell, az öregasszony be is tanítja a mesét, mit mondania kell: Szilveszternek minden emberhez oda kell mennie, aki jobb ruhát visel mind őt – ilyeneket mondjuk nem nehéz találni… – és azt kell mondania, hogy apja meghalt, anyja pedig otthon fekszik betegen.

A banya távolról fogja figyelni, és ha Szilveszter ügyes, és sok pénzt koldul össze, akkor jó sora lesz, de ha nem, akkor az öregasszony minden alkalommal megveri.

Szilveszter nem nagyon tehet mást, engedelmeskedik a boszorkának, rögtön ki is mennek az utcára. A fiú persze most sem kap enni, mondván, hogy minél soványabb, annál jobban fog menni a koldulás.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..