Petőfi Sándor – Az apostol – Olvasónapló

13. fejezet:

Hamarosan azonban Szilveszternek meg kell jelennie a falu földesuránál, akinek elege lesz abból, hogy a jegyző a gazdákat lázítja ellene.

Kijelenti, hogy Szilveszter ezt nem fejezi be, akkor elcsapatja a posztjáról.

Az önérzetes fiatalember azonban kiosztja a földesurat is: kijelenti, hogy ő nincs hozzászokva a dorgáláshoz, és nem fog sehova menni, mert itt végre hasznosnak érzi magát. Egyébként is, vigyázzon a földesúr, hogy mit beszél, mert Szilvesztert a falu népe igenis szereti, és ha elzavarja, akkor vele megy a falu is!

Következő nap azonban a másik komoly hatalom is támadásba lendül: vasárnap a pap Szilveszterről prédikál a templomban: kijelenti, hogy Szilveszter istentagadó, amiért a fennálló, Istennek tetsző rend ellen beszél.

A parasztok jobban teszik, ha nem hallgatnak rá, mert különben elveszítik az üdvözülés lehetőségét, haláluk után nem jutnak a mennyországba.

Márpedig egy falusi pap szava bizony ekkor még erősebb bármi másnál. A papnak sikerül annyira Szilveszter ellen hergelnie a jobbágyokat, hogy azok a mise után dühösen vonulnak Szilveszter házához, ahol kijelentik, hogy ha másnapig nem tűnik el a faluból, akkor agyonverik.

Szilveszter egy pillanatra meghökken a parasztok reakcióján: hiszen eddig olyan sikeresen alakult a saját maga választotta küldetése, most pedig egyszerre milyen elutasítóak lettek vele szemben.

Hamar rájön azonban, hogy nem a parasztok a hibásak:

„Ez hát a nép!

[…] még most gyermek ő, kit

El lehet könnyen bolondítani,

Majd meg fog érni, majd férfi lesz belőle,

S épen mert gyermek, gyámolítani kell.

Nincs mit csodálni, ősidőltül óta

Azon valának a papok és a királyok,

E földi istenek,

Hogy vakságban tartsák a népet,

Mert ők uralkodni akarnak,

S uralkodni csak vakokon lehet.

Szegény, szegény nép, mint sajnálom őt,

S ha eddig küzdtem érte, ezután

Kettős erővel fogok küzdeni.”

Szilveszter tehát jól ismeri fel, hogy az évszázadok óta jobbágysorban tartott parasztok nem tehetnek arról, hogy uraik könnyedén át tudják verni őket, ezért nem is haragszik a népre, pontosabban nem a népre haragszik.

Ettől azonban Szilveszternek még el kell hagynia a falut. Utolsó éjjel még elmegy a földesúr kastélyához, hátha megpillantja az ablakban a lányt.

De ennél még több is történik: hamarosan ugyanis személyesen jelenik meg az úr lánya, így Szilveszternek van rá lehetősége, hogy drámai és szenvedélyes szavakkal búcsúzzon el.

A lánynak pedig válaszul van lehetősége, hogy bevallja, szerelmes Szilveszterbe. Kijelenti, hogy ha nem lehet Szilveszteré, akkor senkié sem lesz, és egy gyűrűvel, egy jegygyűrűvel ajándékozza meg Szilvesztert.

Másnap az ifjú elhagyja a falut, egyetlen vigasza a gyűrű, amit a lánytól kapott, bár tisztában van azzal is, hogy igen kicsi az esélye annak, hogy valaha is találkozzon még egyszer a lánnyal.

Szilveszter maga sem tudja, hogy miért, de a fővárosba indul, ahol boldogtalan gyerekkorát töltötte.

Innen tudjuk meg, hogy az első fejezetek a fővárosban játszódtak, de az nem derül ki, hogy ez igazából melyik ország fővárosa. Más kérdés, hogy az olvasó számára egyértelmű, hogy Magyarországról van szó.

Szilveszter kibérel egy külvárosi padlásszobát, és azon kezd gondolkodni, hogy mihez kezdjen ezután, amikor kopognak az ajtaján.

Egy elegáns, fátyolos hölgy lép be, akiről kiderül, hogy az uraság lánya!

Elmondja, hogy követte Szilvesztert, mert rájött, hogy nem tud élni nélküle:

„Veled maradhatok?… veled leszek, hogy

Enyém legyen fájdalmaid fele

S a tied legyen minden örömem!

Együtt tűrök veled

Bút és nyomort,

S ha egyszer zúgolódom,

Ne hidd azontúl, hogy szeretlek,

Hogy valaha szerettelek!”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..