William Golding – A legyek ura – Olvasónapló

Negyedik fejezet – Kifestett arc és hosszú haj

A fiúk most már viszonylag régen a szigeten vannak, lassan megszokják és kialakítják saját napirendjüket. Ez azért nehézségekbe ütközik, hiszen egy trópusi szigeten vannak, ahol a nagy meleg miatt másmilyen a napi rutin, mint otthon.

„Mindazonáltal a munka, játék és táplálkozás megszokott észak-európai hagyományai megnehezítették a fiúk számára, hogy teljesen átadják magukat a természet új ütemének.”

A gyerekek életkor szerint is elkülönülnek. A „nagyok” – mint Ralph, Jack és még néhány kórustag – nem közösködnek az „aprókkal”, mint Percival és Johnny. Az egyértelműen „nagyok” és az egyértelműen „aprók” között még van egy átmeneti csoport is, ide tartozik pl. Simon, Robert és Maurice is.

Az „aprók” valójában túlságosan kicsik még ahhoz, hogy fel tudják fogni, mi is történik velük. Nekik még a játék és az evés a legfontosabb.

„A nap legnagyobb részét evéssel töltötték, gyümölcsöt szedtek, ahol elérték, s nem nagyon nézték sem érettségét, sem minőségét. Már megszokták, hogy fáj a gyomruk, s időnként krónikus hasmenésük van. Sötétben megnevezhetetlen ijedelmek gyötörték őket, és szorosan egymáshoz bújtak.”

Most éppen Henry, Percival és Johhny játszanak a tengerparton, homokvárakat építenek. Ekkor bukkan fel Roger és Maurice, akiket leváltottak a tűzőrségből, most fürödni sietnek. Útjuk az „aprók” által épített homokvárakon vezet keresztül, amiket könyörtelenül le is rombolnak. Az „aprók” tehetetlenül figyelik a pusztítást és sírva fakadnak.

„ Maurice sietve kereket oldott. Régebbi életében megbüntették, ha egy kisebb gyereknek homokot szórt a szemébe, s noha most nem volt itt szülő, aki megfenyíthette volna, érezte, hogy rossz fát tett a tűzre, s a lelke mélyén nyomban kirajzolódtak a mentegetőzés körvonalai.”

Roger hátra marad és a játszó gyerekeket figyeli. Végül Henry elunja a játékot, lemegy a partra, ahol a dagály miatt éppen emelkedik a vízszint. Henry a vízben apró kis élőlények sokaságát veszi észre, ami felkelti az érdeklődését és egy kis bottal kezdi el őket piszkálni.

„Rendet igyekezett teremteni a mászkáló lények között, a homokba apró lyukakat vájt, amelyeket az ár feltöltött, s beléjük terelte az állatkákat. A puszta szórakozáson túlmenő boldogság töltötte el, amikor tudatára ébredt annak, hogy valóságos élőlények fölött gyakorolhatja hatalmát.”

Roger messziről követi Henryt, majd bizonyos távolságból, úgy, hogy Henry ne vegye észre, kövekkel kezdi dobálni a fiút.

„De volt Henry körül egy láthatatlan kör, átlója körülbelül hat méter lehetett, amelybe Roger nem mert beletalálni. Itt láthatatlanul, de ellenállhatatlan erővel még a régi élet tabuja uralkodott. A guggoló gyerek köré a szülők, az iskola, a rendőrök s a törvény erős védelmező kört vontak. Roger karját egy civilizáció fegyelmezte, amely mit sem tudott róla, s maga is már romokban hevert.”

Figyeljük meg, hogy a szigeten valójában ugyanaz történik nagyban, mint pl. egy játszótéri homokozóban kicsiben. A kisgyerekek játszanak, a nagyok pedig – ha van rá lehetőségük – akkor szétrombolják a kicsik munkáját. A kicsik pedig igyekeznek hatalmat gyakorolni a náluk is kisebbek fölött. A külvilágban, a normális életben azonban a nagyobb gyerekek felett ott van a szülői kontroll, a felnőttek vigyázó tekintete, ami megvédi a kicsiket. A szigeten ilyen nem létezik.

A fák közül ekkor Jack bukkan ki, sietve hívja Rogert. Jack rájött, hogy a vadászat azért sikertelen, mert a malacok nem megérzik őt, hanem meglátják. Jack elhatározza, hogy álcázni fogja magát, bekeni az arcát, mint háborúban a katonák. Vele van Sam és Eric is, az ikrek.

„ Két összehajtogatott, széles falevelet hozott magával, azokat bontogatta. Az egyikben fehér agyag volt, a másikban vörös, mellettük egy darab faszén, amelyet a máglyából hozott magával.”

„Fél arcát és az egyik szeme táját fehérre mázolta, aztán piros agyagot dörzsölt arca másik felére, és a faszénnel fekete vonalat húzott a jobb fülétől a bal álláig.”

A Jack arcára kent maszk jól sikerült, talán túl jól.

„Egy inas, erős test állt a víz partján, arc helyett szörnyű maszkkal, amely ellenállhatatlanul magára vonta a fiúk tekintetét, és meglúdbőröztette őket. […] fején a maszk önállósult, és Jack elrejtőzött mögötte, immár mentesen minden önérzettől és szégyenérzettől.”

Vagyis Jack kezdeti őrülete tovább mélyül. Eddig is csak a vadászat, az ölés érdekelte. Azzal, hogy elrejti valódi arcát a világ elől, azaz maszkot visel, kezd végleg megszabadulni a civilizációs gátlásoktól.

Jack parancsot ad a többieknek, hogy induljanak vadászni. Sam és Eric tétován ellenkezni próbálnak, valamit mondani akarnak, de Jack hajthatatlan, most vadászni kell.

A part egy másik részén, egy kis lagúnában éppen Ralph és Simon fürdik, Maurice pedig a fejesugrást gyakorolja, a partról Röfi nézi. Röfi azon gondolkozik, hogyan tudna egy földbe szúrt bot segítéségével napórát készteni.

Ralph hirtelen egy füstcsíkot vesz észre a tengeren, vagyis egy hajó jár arra. A gyerekek izgatottak lesznek, remélik, hogy a hajó meglátja az ő tüzüknek a füstjét, amit a hegyen raktak. Mindenki a hegy felé fordul és döbbenten veszik észre, hogy a hegyen nem ég a tűz, nincs füst.

Ralph és Simon elkezdenek felfutni a hegyre, Röfi messze lemaradva követi őket. Ralph a hegytetőn csak a kialudt tüzet találja, senki sincs körülötte. Röfi pedig még túl messze van és a szemüvege nélkül nem tudják gyorsan újra meggyújtani a tüzet. Jack emberei tehát magukra hagyták a legfontosabb feladatot, a tűz folyamatos táplálását.

Ennek oka pedig maga Jack. Emlékezzünk rá, Roger és Maurice éppen végzett a tűzőrséggel és Sam és Eric váltotta volna fel őket. Ezért tiltakoztak az ikrek a vadászat ellen.

Ralph rettentően dühös. Hiszen, ha Jack emberei elvégzik a legfőbb feladatukat, vagyis vigyáznak a tűzre, akkor most megmenekülhettek volna, a távoli hajóról biztos észrevették volna a hegyen égő tűz füstjét. A vadászok miatt elszalasztották a menekülés lehetőségét.

Ekkor Jack és az emberei bukkannak ki a fák közül, Sam és Eric a vállukon átfektetve egy karót hoznak, amin egy kibelezett malac lóg. A vadászat tehát sikeres volt, a vadászok pedig vadul énekelnek.

öld meg a malacot! Vágd el a torkát! Ontsd ki a vérét!”

Ralph dühösen felelősségre vonja Jacket, amiért az emberei hagyták elaludni a tüzet. Jacket most nem érdekli különösebben a tűz, úgy van vele, hogy majd gyújtanak másikat, neki szüksége volt a tűzőrökre is, hogy sikeres legyen a vadászat. Izgatottan, lelkesen mesélik, hogyan kerítették be és szúrták agyon a malacot.

Ralph hátravetette haját. Kinyújtott karjával a látóhatárra mutatott. Élesen, vadul kiáltott, csöndet teremtve maga körül.

– Egy hajó járt erre!”

Ez persze Jacket is meglepi.

Jack, akinek most hirtelen szembe kellett néznie egy csomó beláthatatlan horderejű következtetéssel, meghátrált. Egyik kezével a malacnak támaszkodott, és elővette bicskáját. Ralph keze ökölbe szorult, hangja reszketett.

– Igen, egy hajó járt erre… Ott kint! Megígérted, hogy ébren tartod a tüzet, s hagytad, hogy kialudjon. – Egy lépést tett Jack felé, aki megfordult, és szembenézett vele.

– Lehet, hogy megláttak volna bennünket. Hazamehettünk volna…”

Jack védekezni kényszerül, mindenki kellett a vadászathoz. Most már a korábbi sérelmek is előkerülnek. Ralph szerint Jack mindig is csak vadászni akart, semmi másban nem segített. Ha ő és az emberei segítetek volna pl. kunyhót építeni, akkor azok elkészülte után Jack minden embert megkaphatott volna a vadászathoz, de ő mindig csak kapkod és vadászni akar.

Röfi a háttérben helyesel, amit Jack már nem tud elviselni, valakin ki kell töltenie a haragját, hasba vágja Röfit, akinek leesik a szemüvege és eltörik az egyik lencséje.

– Most csak a fél szememmel látok!… Ezt még megkeserülöd…

Jack gúnyosan utánozta a négykézláb mászó kövér gyereket, sírdogáló hangját.

– Ezt még megkeserülöd… juuuj!

Röfi és paródiája oly ellenállhatatlanul komikus volt, hogy a vadászok közül többen nevetni kezdtek.”

Ralph avatkozik közbe.

– Ez piszkos trükk volt!

Jack hátraperdült, felállt. Újra farkasszemet nézett Ralphfal. Kiáltva szakadtak ki torkából a szavak.

– Rendben van… rendben van! Röfire nézett, a vadászokra, Ralphra.

– Sajnálom – mondta. – Mármint ami a tüzet illeti… Igen…

Kihúzta magát.

– Bocsánatot kérek.”

Jack ezzel a gesztusával akaratlanul is a maga oldalára állította a többieket. Mindenki csodálja Jacket, amiért volt elég bátorsága ahhoz, hogy elismerje a hibáját.

Figyeljük meg azonban, hogy Jack két hibát (bűnt) követett el, egyrészt a tűzőrök az ő parancsára hagyták el a tüzet és szalasztották el emiatt a hazatérés lehetőségét, másrészt pedig megütötte Röfit, akinek ezért eltört a szemüvege. Ami azért is fontos, mert Röfi szemüvegének lencséjével szoktak tüzet gyújtani. Jack azonban csak az egyik bűnéért, a tűz kialvásáért kér bocsánatot.

A vadászok meg akarják sütni a malacot, új tüzet raknak, de a meggyújtásához kell Röfi szemüvege is. Ekkor azonban maga Ralph siet a segítségükre. A sült malac gondolata a rengeteg gyümölcs és kókuszdió után túlságosan csábító ahhoz, hogy Ralph ellen tudjon állni.

Elveszi Röfitől a szemüveget és meggyújtják a tüzet, megsütik a malacot.

Ezzel a tulajdonképpeni győztes Jack lesz, aki két hibát is elkövetett, most mégis mindenki az általa elejetett malacot eszi. Jack ezt elégtételnek veszi, rögtön el is felejti a hibáit.

„Hirtelen megperdült tengelye körül a meghökkent kör központjában.

– Én szereztem nektek a húst.

A számtalan, szavakba nem foglalható csalódás irtózatos, szinte tiszteletet parancsoló dühvé gomolyodott benne.

– Befestettem az arcomat… odalopóztam hozzá!… Hát most egyetek… valamennyien… én pedig…

A hegytetőn egyre mélyebb lett a csönd, már a tűz pattogását és a sülő hús sistergését is meg lehetett hallani. Jack körülnézett; megértést keresett, de csak tiszteletet talált.”

Ralph pedig rájön, hogy hibát követett el akkor, amikor nem tudott ellenállni a sült húsnak.

– Gyűlést hívok össze. […]

– Meg fogom szólaltatni a kagylót. A gyűlést megtartjuk, még akkor is, ha ránk sötétedik. Lent a mólón természetesen. A kagyló fog jelezni. Ennyit akartam mondani.

Azzal megfordult, s elindult lefelé a lejtőn.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“William Golding – A legyek ura – Olvasónapló” bejegyzéshez 36 hozzászólás

  1. KOszonom nagyon szepen, sokat segitett. Bar a helyesirasod nem a legjobb, itt-ott hibakra lehetunk figyelmesek, reszletezeseiddel es konkret magyarazataiddal nagyon jol megoldottad ezt! Gratulalok hozza!

    Válasz
    • Kedves VALAKI VALAHOL!

      Köszönöm az elismerést! Örülök, ha használni tudtad!

      Üdv:

      Zsiráf

      u.i. Mindig mélyen elcsodálkozom azokon a kommenteken, amik számon kérik rajtam a hibákat ( természetesen egyet sem megnevezve, hogy javíthassam), miközben a kb. két soros kommentben (leszámítva a köszönés, megszólítás, aláírás apróságokat) legalább három nyelvhelyességi, stilisztikai hiba van és itt nem az ékezetek hiányára gondolok… Óvatosabban és kicsit több alázattal!

      Válasz
  2. Üdv Zsiráf!
    Nagyon sokat segítettél,azzal hogy nem csak a cselekmény,hanem a következtetéseket is beletetted az olvasónaplóba.Az olvasónaplót hogyan írod meg?Úgy értem pl., ebből a könyvből elolvasol egy fejezetet és utána leírod hozzá a fejezethez az információkat?
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Üdv:Egy ismeretlen

    Válasz
    • Kedves Egy ismeretlen!

      Örülök, hogy használni tudod az oldalt! 🙂 Először elolvasom az egész könyvet, és csak utána kezdek neki fejezetenként megírni a naplót. Először szerintem mindenképpen át kell látni az egész történetet, mert ha rögtön első olvasásra írod a fejezetek tartalmát, akkor később lényegessé váló dolgok kimaradhatnak, tök feleslegesek meg belekerülnek.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  3. Nagyon-nagyon köszönöm, és igazából a történet nagyon megrázó volt, nagyon sokat segítettél vele!

    Válasz
  4. azta, neked aztán van kitartásod!
    egyébként köszönöm, megmentettél. olvastam a könyvet, de semmi sem maradt meg, most viszont sokkal jobban… hát, megértettem. brutális amiket ezek a gyerekek műveltek, látszik hogy gyerekek. nem tudom, a szüleik hogy nevelték őket, de egyedül ralph-ban volt annyi hogy egyenrangúként tekintsen az akár fiatalabbakra is. mindeneserte a könyv tanulságos, a legjobb talán az volt, amikor simon az őrület szélére sodródott. valójában nekem ő volt a kedvenc szereplőm, és a kezdetekkori jack. ralph és merridew barátsága rettenetesen tetszett, szomorú voltam amiért jack vérszemet kapott.

    mégegyszer köszönöm a segítséget, csak így tovább!!

    Válasz
  5. Köszi szépen, sokat segítettél! Kicsit furcsállom, hogy egy csomó gyerekkel már általánosban elolvastatják ezt a könyvet. Nekünk gimiben már lehet, hogy nem olyan durva… 😊

    Válasz
    • Kedves Blablabla!

      Szívesen! Tény, hogy nem egy könnyű móka, mint ahogy az is, hogy egyébként meg egy zseniális könyv! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  6. Kedves Zsiráf!
    Köszönöm az összefoglalót.Egy nyelvhelyességi megjegyzésem lenne: az „egyelőre” helyesen „n” nélkül írandó.
    Üdvözlettel
    Krisztina

    Válasz
    • Kedves Krisztina!

      Szívesen! 🙂 Igen, az N-manó néha megtréfál… Köszi a jelzést, javítva!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  7. Kedves Zsiráf! Az elemzést nagyon jónak találtam. Ettől függetlenül nem értek
    egyet azzal, hogy ezt a szörnyű, nehéz könyvet hetedikes gyerekeknek kötelező olvasmányként feladják. Nekem a legújabb forditás, Gy Horváth Lászlóé került a kezembe. Ilyen pontatlan, értelmetlen, csapnivaló fordítást még életemben nem olvastam. Nincs az Európa Könyvkiadónál egy lektor, aki elolvasta volna ezt a sok .badarságot? Hát, mint mondtam, vegyes érzelmekkel olvastam ezt a könyvet.Üdvözlettel: egy nagymama

    Válasz
    • Kedves Borsodi Jánosné!

      Teljesen egyetértek, bár ettől még maga a könyv jó. Bár tényleg nem a legjobbkor olvastatják a diákokkal… Ami az Európát illeti… Hát, nos igen…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  8. Szia Zsiráf, Köszi a feltöltést!

    Ez most lehet, hogy egy buta kérdés de én a „vörösöket” úgy értelmeztem, mint a Pál Utcai Fiukban lévő vörösingeseket. Ez egyeltalán lehetséges?

    Válasz
    • Kedves Névtelen!

      Hát, nem egészen…mint ahogy az olvasónaplóban is írom, a vörösök a szovjeteket jelentették. Ehhez egy kicsit képben kell lenni történelemből, leginkább a Második Világháború utániból. Ez a Hidegháború időszaka, a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió szembenállásának időszaka. A Szovjetunió és a kommunizmus jelképe volt a vörös szín, ezért nevezték a szovjeteket gyakran vörösöknek.
      Ralph kijelentése, miszerint „De hátha foglyul ejtenek a vörösök” arra a hisztériára utal, ami ebben az időben kialakult az USA-ban, amikor mindenhol kommunistákat véltek felfedezni.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  9. Szia, Zsiráf!

    Köszönöm, az olvasónaplót. Még nem olvastam el a könyvet, de egy beszélgetésben felmerült. Utánanézve akadtam rá az oldalra, és végigolvastam a naplódat.
    Nagyon jó volt, még egyszer köszönöm. 🙂

    Üdv, Zsolt

    Válasz
  10. Kedves Zsiráf!

    Nagyon köszönöm minden olvasó nevében, hogy ennyi könyvet elemzel ki és töltesz fel nekünk, szerintem nem csak nekem hatalmas segítség. Örülök, hogy vannak ilyen emberek! 😀

    Üdv.:
    Levente

    u.i.: nem ez az első, hogy ehhez az oldalhoz fordultam, ha nem értettem valamit egy könyvben, most idós sokat segített. Ezer hála!

    Válasz
  11. Én is nagyon szépen köszönöm nekemis nagyon sokat segít/segített, de esetleg ha van rá mód akkor nem lehetne külön a karakterekről is írni? Simonnal kezdve?

    Válasz
    • Kedves Pásztor Panna!

      Nagyon szívesen! 🙂 Sajnos mostanában nincs tervben A Legyek ura szereplőinek jellemzése.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  12. Köszi Zsiráf az olvasó naplóért! Ja és ésszre vettem a második fejezet első sorában, hogy „visszér”-t irtál „visszaér” helyett.

    Válasz
  13. Kedves Zsiráf!
    Én most vagyok hetedikes és idén ez a kötelező olvasmányunk, így került a kezembe ez a könyv. Számomra kissé megrázó, de szerintem néhány év múlva újra el fogom olvssni, mivel maga a koncepció nagyon tetszik.
    Nekünk az órán kérdésekkel tesztelik, hogy elolvastuk-e a könyvet. De itt nagyon részletes kérdésekre kell gondolni, ezért ellátogattam az oldaladra, hogy a lényeg megmaradjon. Nagon hasznis volt, így ötöst is kaptam rá!
    Köszönöm szépen a munkádat!
    Üdv.: Nóri

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .