William Golding – A legyek ura – Olvasónapló

Ötödik fejezet – A tengeri szörny

Ralph lefelé sétál a gyűlések helyszínéhez, közben nyugtalan gondolatok járnak a fejében. Olyan gondolatok ezek, amik nem egy 12 éves gyerekhez illenek, a szigeten való hosszú tartózkodás, a felnőttek iránymutatása nélküli élet azonban rákényszeríti Ralphot, hogy felnőttként gondolkodjon.

Türelmetlen mozdulatot tett. Az a baj, hogy ha az ember vezér, akkor gondolkodnia kell, bölcsnek kell lennie. Megesik, hogy az embernek azonnal határoznia kell. Határoznia és gondolkodnia kell… a gondolkodás fontos dolog… következményei s eredményei vannak…

Az a baj – gondolta Ralph a vezéri főhelyet szemlélve –, hogy nem tudok gondolkodni. Nem úgy, mint Röfi.

Ralphnak ezen az estén még egyszer helyesbítenie kellett ítéletét. Röfi tud gondolkodni. A nagy, kerek koponyájában lépésről lépésre halad, de hát nem ő a vezér. Bármilyen nevetséges is külsőre, de agya az van. Ralph most már szakembere volt a gondolkodásnak, s fel tudta ismerni a más gondolatait.”

Ralph a gyűlések helyén megfújja a kagylót, mire mindenki összegyűlik. Ralph kijelenti, hogy most komoly dolgokról kell beszélni. Az utóbbi időben valami elromlott a szigeten a gyerekek között. Amikor idejöttek, akkor mindenki boldog volt, de mostanra rosszra fordultak a dolgok és ez azért van, mert senki sem tartja be azokat a szabályokat, amiket korábban hoztak:

  • Úgy döntöttek, hogy vizet fognak tárolni üreg kókuszdiókban az árnyékban, de már senki sem hoz vizet.
  • Úgy döntöttek, hogy egy meghatározott helyre mennek wc-re, de most már mindenki ott intézi a dolgát, ahol éppen eszébe jut.
  • Úgy döntöttek, hogy mindenki segít a kunyhók felépítésében, de a végére Ralph és Simon egyedül maradtak.
  • Úgy döntöttek, hogy a tűz mindig égni fog, de a vadászok miatt most kialudt, emiatt lehet, hogy elszalasztották a lehetőséget, hogy megmentsék őket.
  • A legfontosabb pedig a félelem, mert a kicsik félnek olyan dolgoktól, ami nincs is. „– Meg kell vitatnunk, hogy miért félnek az emberek, s el kell határoznunk, hogy nincs rá semmi okuk.”

Ralph szerint fontos dolog, hogy betartsák azokat a szabályokat, amiket ők maguk hoztak. Ralph azonban azzal, hogy felhozta a félelmet, hibát követett el, mert elterelte a többiek figyelmét. A kézzelfogható szabályok betartása a gyerekeknek nem olyan fontos és érdekes, mint a félelem az ismeretlentől, vagy a vadállatoktól, a „kígyó-izétől”. A kötelezettségek betartásának szükségességét a gyerekek nem tudják felfogni, mert nem tudják mihez kötni, ellenben megmagyarázhatatlan, mesés, kalandos dolgoktól félni sokkal izgalmasabb.

A kagylót most Jack veszi át, aki ügyesen kihasználja Ralph hibáját és a félelemről kezd el beszélni. Szerinte a szigeten nincsenek vadállatok, senkinek nincs oka semmitől félni, akik mégis ezt teszik, azok csupán apró gyerekek, „pisisek”. Természetesen a fiúk közül senki sem szeretné, ha „pisisnek” tartanák, ezért egyetértenek Jackkel.

Figyeljük meg, hogy a fiúk vitája mennyire hasonlít a felnőttek köztti politikai csatározásokra. Ralph jó és hasznos dolgokat mond, de nem tudja pontosan megfogalmazni őket. A gyerekek számára a megfelelő helyre vécézés, a tűz fenntartása, vagy a vízgyűjtés unalmas dolgok. Nem fogják fel, hogy a biztonságos élet megteremtéséhez ezek az unalmas dolgok kellenek, ehhez pedig szervezettség kell. A szervezettség biztosítja azt, hogy ne vaduljanak el, hogy civilizáltak maradjanak. Jack ezzel szemben olyan témáról szónokol, ami mindenkit izgat, a félelemről, a vadállatokról, a gyávaságról. Elvont dolgok ezek, nincs gyakorlati hasznuk, hiszen a félelem irracionális dolog, nem lehet irányítani, de érdekesek, hatással vannak a gyerekek fantáziájára, lekötik a gondolataikat és ezzel Jack hatalmat szerez a többiek felett, manipulálni tudja őket, mint egy diktátor.

Most Röfi emelkedik szólásra és komoly, felnőttes szavakat használ a félelemről.

Manapság van orvosság minden bajra, még a lélek belsejében levő bajokra is. Csak nem gondolja itt valaki komolyan, hogy félnünk kell valamitől, ami nincs? Az élet folytatta Röfi lelkes-közlékenyen –, az élet ma tudományos, úgy van, tudományos. Egy vagy két évvel a háború befejezése után már majd felutazunk a Marsra és vissza. Tudom, hogy itt nincs szörny… úgy értem, olyan, ami agyarral, karommal támad… s azt is tudom, hogy itt nincs mitől félni…”

Jack tehát akaratlanul is jól számított, mindenki a félelemmel foglalkozik, be akarják bizonyítani, hogy a szigeten nincs olyan dolog, amitől félniük kellene.

Ekkor azonban egy Phil nevű „apróság” elmeséli, hogy egyik éjszaka rosszat álmodott, felébredt és kiment a kunyhóból a sötét erdőbe, ahol látta, hogy valami szörnyűséges és óriási mozog a fák között.

A többiek először elképednek a történeten, lehet, hogy mégis él valamilyen szörny a fák között? De Phil az „apróságokhoz” tartozik, túl kicsi ahhoz, hogy a „nagyok” komolyan vegyék.

„– Lidércnyomása volt – mondta Ralph. – Álmában kelt fel. […]

– Aludtál – mondta Ralph. – Nem volt ott senki, semmi. Éjszaka nem lehet az erdőben járni. Vagy járt ott valaki közületek? Kiment valaki a kunyhóból?”

Persze mindenki arra számít, hogy senki sem fog jelentkezni, éjszaka senki sem megy ki közülük a kunyhóból. Hirtelen azonban Simon emelkedik fel és félénken elmondja, hogy ő ki szokott járni éjszaka, mert a liánok között van egy búvóhelye, amiről senki sem tud és akkor jár oda, amikor egyedül akar lenni.

Ezzel Simon akaratlanul is eltereli a figyelmet Phil történetéről.

„– Hát ezt ne csináld többször, érted? Éjjel maradj a helyeden! így is épp elég ostobaságot hordanak össze vadállatokról meg egyebekről, semmi szükség arra, hogy még te is megijeszd az apróságokat éjjeli kirándulásokkal…”

Ekkor azonban a kis Percival jelentkezik. Ralphnak feltámad a lelkifurdalása, mivel Percival annak a fiúnak a rokona, akinek a szederjes anyajegy volt az arcán és eltűnt azon az éjszakán, amikor a fiúk véletlenül felgyújtották az erdőt. Azóta sem látta senki. (És később sem kerül elő többé.)

Percival szerint a szörny, amit Phil látott, a tengerből jön. Erre újra fellángol a vita, Maurice elmondja, hogy az apja szerint a tengerben van egy csomó olyan állat, amit még nem fedeztek fel, lehet, hogy ez is ilyen. Ráadásul szerinte vannak olyan tintahalak, amik több száz méter hosszúak és a bálnákat is megeszik. A vita innentől már nem a félelemről szól, hanem a fiúk hiányos természettudományos ismereteiről, mint hogy a tintahal ki tud-e menni a partra, vagy nem.

A vitát Simon szakítja félbe, aki érdekes dolgot mond.

„– Lehet – mondta akadozva –, lehet, hogy azért mégis él itt egy állat.

A gyülekezet vadul elbődült, Ralph ámulva nézett Simonra.

– Te… te is hiszel ilyesmikben?

– Hát nem tudom – mondta Simon. A szíve akkorákat vert, hogy majd megfulladt. – Tudniillik…

– Tudniillik úgy értem, hogy… hogy talán bennünk van az…

– Marhaság!”

Simon véletlenül ráérzett az igazságra, csak nem tudja megfelelően kifejezni. A fiúknak nem a külső vadállatoktól kéne félniük, hanem azoktól, amik bennük lakoznak és a civilizáció és a felnőttek hiánya miatt lassan elszabadulnak. Ez a gondolatmenet azonban túl bonyolult a fiúk számára ahhoz, hogy fel tudják fogni, azért vágják rá, hogy marhaság.

Közben besötétedik és Ralph már bánja, hogy estére hívta össze a gyűlést, hiszen a gyerekek félnek a sötétben, nem tudnak a Ralph szerint lényeges dolgokra koncentrálni. Végül szavazásra bocsájtja a kérdést.

„– Ki hisz abban, hogy vannak kísértetek?”

Ralph legnagyobb meglepetésére Röfi kivételével mindenki felnyújtja a kezét. Ez már a legértelmesebb Röfinek is sok.

„Valaki kiragadta kezéből a kagylót. Röfi sivító hangja hallatszott.

– Én nem szavaztam a kísértetekre. A gyülekezet felé fordult.

– Én nem szavaztam… ezt mindenki jól jegyezze meg magának.

Hallani lehetett, hogy nagyot dobbant a lábával.

– Mik vagyunk mi… emberek vagy állatok? Vagy vademberek? Mit fognak rólunk gondolni a felnőttek? Elhagyjuk a helyünket, hogy malacokra vadásszunk… ki hagyjuk aludni a tüzet… most pedig…”

Ekkor Jack kezd el vele ordítani, naplopónak nevezi. Röfi kétségbe eseten tiltakozik, hiszen nála van a kagyló, csak ő beszélhetne. Ralph próbál segíteni neki, kijelenti, hogy őt választották vezérré, tehát mindenkinek hallgatnia kell rá. Jackből viszont ezúttal kibújik igazi egyénisége.

„Ralph felugrott.

– Jack! Jack! Nem nálad van a kagyló! Hagyd beszélni! Jack arca feléje úszott.

– S te is fogd be a szádat! Ki vagy te tulajdonképpen? Itt ülsz… s parancsokat osztogatsz az embereknek, hogy mit csináljanak! Nem tudsz vadászni… nem tudsz énekelni…

– Én vagyok a vezér. Megválasztottatok.

– Mit számít az, hogy megválasztottak! Parancsokat osztogatsz, amiknek semmi értelme…

– Röfinél van a kagyló.

– Rendben van… hát csak kényeztesd azt a gömböcöt, ahogy eddig is tetted…

– Jack!

Jack keserű gúnnyal utánozta a kiáltást.

– Jack!… Jack!

– A törvényeink! – kiáltotta Ralph. – Megszeged a törvényeinket.

– Bánom is én!

Ralph összeszedte lélekjelenlétét.

– Nincs egyebünk, mint a törvényeink! – kiáltotta. De Jack megint csak ráordított.

– Fütyülök a törvényekre! Erősek vagyunk… vadászok vagyunk. Ha van itt állat a szigeten, megöljük. Bekerítjük, s addig ütjük, verjük, ütjük, verjük…”

Jack eszelős viselkedése magával ragadja a többieket, mindenki felugrál, csatárláncba állnak, hogy a sötétben megkeressék és megöljék a szörnyet.

Röfi, Ralph és Simon egyedül maradnak. Röfi szerint Ralph a vezér és fújja meg a kagylót, hogy mindenki visszajöjjön. De Ralph bizonytalan.

„Ralph higgadt, mérlegelő hangon felelt, mint aki egy elméletet ad elő.

– Ha most megfújom a kagylót, s nem jönnek vissza… akkor lőttek nekünk. Még a tüzet sem tudjuk ébren tartani. Olyanok leszünk, mint az állatok, sohasem fognak bennünket megmenteni.

– Ha nem fújod meg, akkor válnak csak igazán állatokká. Nem látom, hogy mit csinálnak, de hallani hallom őket.”

Ralphot egy másik kérdés is izgatja: mi van, ha mégis vannak kísértetek?

„– Az a kérdés, Röfi: vannak-e kísértetek? Vannak-e szörnyek?

– Persze hogy nincsenek.

– Miért ne volnának?

– Mert akkor a dolgoknak semmi értelmük sem volna. A házaknak meg az utcáknak… meg a tv sem működnék.

Az éneklő, táncoló fiúk oly messzire kerültek, hogy az énekből már csak a szöveg nélküli ritmust lehetett kivenni.

– De tegyük fel, hogy a dolgoknak nincs értelme, legalábbis itt a szigeten? Hogy vannak… izék, amik figyelnek bennünket, és várnak?”

Tehát Ralph érzi, hogy valami nincs rendben a szigeten, de azt nem tudja felfogni, hogy a helytelen, rossz dolgokat nem külső tényezők okozzák, nem a kísértetek, nem a szörnyek, hanem ők maguk, akik képtelenek betartani a saját maguk által hozott szabályokat.

Ralph még azon is eltűnődik, hogy le kéne mondania a vezérségről Jack javára. Röfi erőteljesen tiltakozik, a kövér kisfiú az egyetlen, aki felismeri, hogyha van valamilyen szörny egyáltalán a szigeten, akkor az nem más, mint Jack Merridew.

„– Ha Jack lenne a vezér, csak vadászattal törődnék, tűz meg nem lenne. Holtig itt rekednénk.”

A fejezet végén Ralph mondja ki mindnyájuk problémáját és Röfi egyetért vele

„– Ide-oda hánykolódunk meg sodródunk – mondta Ralph –, s közben minden elromlik. Odahaza mindig kéznél volt egy felnőtt. Kérem, uram… kérem, kisasszony… s akkor válaszoltak az embernek. De jó lenne![…]

– A felnőttek ismerik az életet – mondta Röfi. – Azok nem félnek a sötétben. Összegyűlnének meg teát innának és vitatkoznának, s akkor minden rendbe jönne… […]

– Ha valami jelt tudnának adni nekünk… – kiáltotta Ralph kétségbeesetten. – Valami jelt vagy egyebet a felnőtt világból…”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“William Golding – A legyek ura – Olvasónapló” bejegyzéshez 36 hozzászólás

  1. KOszonom nagyon szepen, sokat segitett. Bar a helyesirasod nem a legjobb, itt-ott hibakra lehetunk figyelmesek, reszletezeseiddel es konkret magyarazataiddal nagyon jol megoldottad ezt! Gratulalok hozza!

    Válasz
    • Kedves VALAKI VALAHOL!

      Köszönöm az elismerést! Örülök, ha használni tudtad!

      Üdv:

      Zsiráf

      u.i. Mindig mélyen elcsodálkozom azokon a kommenteken, amik számon kérik rajtam a hibákat ( természetesen egyet sem megnevezve, hogy javíthassam), miközben a kb. két soros kommentben (leszámítva a köszönés, megszólítás, aláírás apróságokat) legalább három nyelvhelyességi, stilisztikai hiba van és itt nem az ékezetek hiányára gondolok… Óvatosabban és kicsit több alázattal!

      Válasz
  2. Üdv Zsiráf!
    Nagyon sokat segítettél,azzal hogy nem csak a cselekmény,hanem a következtetéseket is beletetted az olvasónaplóba.Az olvasónaplót hogyan írod meg?Úgy értem pl., ebből a könyvből elolvasol egy fejezetet és utána leírod hozzá a fejezethez az információkat?
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Üdv:Egy ismeretlen

    Válasz
    • Kedves Egy ismeretlen!

      Örülök, hogy használni tudod az oldalt! 🙂 Először elolvasom az egész könyvet, és csak utána kezdek neki fejezetenként megírni a naplót. Először szerintem mindenképpen át kell látni az egész történetet, mert ha rögtön első olvasásra írod a fejezetek tartalmát, akkor később lényegessé váló dolgok kimaradhatnak, tök feleslegesek meg belekerülnek.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  3. Nagyon-nagyon köszönöm, és igazából a történet nagyon megrázó volt, nagyon sokat segítettél vele!

    Válasz
  4. azta, neked aztán van kitartásod!
    egyébként köszönöm, megmentettél. olvastam a könyvet, de semmi sem maradt meg, most viszont sokkal jobban… hát, megértettem. brutális amiket ezek a gyerekek műveltek, látszik hogy gyerekek. nem tudom, a szüleik hogy nevelték őket, de egyedül ralph-ban volt annyi hogy egyenrangúként tekintsen az akár fiatalabbakra is. mindeneserte a könyv tanulságos, a legjobb talán az volt, amikor simon az őrület szélére sodródott. valójában nekem ő volt a kedvenc szereplőm, és a kezdetekkori jack. ralph és merridew barátsága rettenetesen tetszett, szomorú voltam amiért jack vérszemet kapott.

    mégegyszer köszönöm a segítséget, csak így tovább!!

    Válasz
  5. Köszi szépen, sokat segítettél! Kicsit furcsállom, hogy egy csomó gyerekkel már általánosban elolvastatják ezt a könyvet. Nekünk gimiben már lehet, hogy nem olyan durva… 😊

    Válasz
    • Kedves Blablabla!

      Szívesen! Tény, hogy nem egy könnyű móka, mint ahogy az is, hogy egyébként meg egy zseniális könyv! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  6. Kedves Zsiráf!
    Köszönöm az összefoglalót.Egy nyelvhelyességi megjegyzésem lenne: az „egyelőre” helyesen „n” nélkül írandó.
    Üdvözlettel
    Krisztina

    Válasz
    • Kedves Krisztina!

      Szívesen! 🙂 Igen, az N-manó néha megtréfál… Köszi a jelzést, javítva!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  7. Kedves Zsiráf! Az elemzést nagyon jónak találtam. Ettől függetlenül nem értek
    egyet azzal, hogy ezt a szörnyű, nehéz könyvet hetedikes gyerekeknek kötelező olvasmányként feladják. Nekem a legújabb forditás, Gy Horváth Lászlóé került a kezembe. Ilyen pontatlan, értelmetlen, csapnivaló fordítást még életemben nem olvastam. Nincs az Európa Könyvkiadónál egy lektor, aki elolvasta volna ezt a sok .badarságot? Hát, mint mondtam, vegyes érzelmekkel olvastam ezt a könyvet.Üdvözlettel: egy nagymama

    Válasz
    • Kedves Borsodi Jánosné!

      Teljesen egyetértek, bár ettől még maga a könyv jó. Bár tényleg nem a legjobbkor olvastatják a diákokkal… Ami az Európát illeti… Hát, nos igen…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  8. Szia Zsiráf, Köszi a feltöltést!

    Ez most lehet, hogy egy buta kérdés de én a „vörösöket” úgy értelmeztem, mint a Pál Utcai Fiukban lévő vörösingeseket. Ez egyeltalán lehetséges?

    Válasz
    • Kedves Névtelen!

      Hát, nem egészen…mint ahogy az olvasónaplóban is írom, a vörösök a szovjeteket jelentették. Ehhez egy kicsit képben kell lenni történelemből, leginkább a Második Világháború utániból. Ez a Hidegháború időszaka, a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió szembenállásának időszaka. A Szovjetunió és a kommunizmus jelképe volt a vörös szín, ezért nevezték a szovjeteket gyakran vörösöknek.
      Ralph kijelentése, miszerint „De hátha foglyul ejtenek a vörösök” arra a hisztériára utal, ami ebben az időben kialakult az USA-ban, amikor mindenhol kommunistákat véltek felfedezni.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  9. Szia, Zsiráf!

    Köszönöm, az olvasónaplót. Még nem olvastam el a könyvet, de egy beszélgetésben felmerült. Utánanézve akadtam rá az oldalra, és végigolvastam a naplódat.
    Nagyon jó volt, még egyszer köszönöm. 🙂

    Üdv, Zsolt

    Válasz
  10. Kedves Zsiráf!

    Nagyon köszönöm minden olvasó nevében, hogy ennyi könyvet elemzel ki és töltesz fel nekünk, szerintem nem csak nekem hatalmas segítség. Örülök, hogy vannak ilyen emberek! 😀

    Üdv.:
    Levente

    u.i.: nem ez az első, hogy ehhez az oldalhoz fordultam, ha nem értettem valamit egy könyvben, most idós sokat segített. Ezer hála!

    Válasz
  11. Én is nagyon szépen köszönöm nekemis nagyon sokat segít/segített, de esetleg ha van rá mód akkor nem lehetne külön a karakterekről is írni? Simonnal kezdve?

    Válasz
    • Kedves Pásztor Panna!

      Nagyon szívesen! 🙂 Sajnos mostanában nincs tervben A Legyek ura szereplőinek jellemzése.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  12. Köszi Zsiráf az olvasó naplóért! Ja és ésszre vettem a második fejezet első sorában, hogy „visszér”-t irtál „visszaér” helyett.

    Válasz
  13. Kedves Zsiráf!
    Én most vagyok hetedikes és idén ez a kötelező olvasmányunk, így került a kezembe ez a könyv. Számomra kissé megrázó, de szerintem néhány év múlva újra el fogom olvssni, mivel maga a koncepció nagyon tetszik.
    Nekünk az órán kérdésekkel tesztelik, hogy elolvastuk-e a könyvet. De itt nagyon részletes kérdésekre kell gondolni, ezért ellátogattam az oldaladra, hogy a lényeg megmaradjon. Nagon hasznis volt, így ötöst is kaptam rá!
    Köszönöm szépen a munkádat!
    Üdv.: Nóri

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .