William Golding – A legyek ura – Olvasónapló

Hetedik fejezet – Magas fák és árnyékok

A fiúk elindulnak fel a hegyre. Út közben azonban Jack friss malaccsapást vesz észre. Elhatározzák, hogy megpróbálják elejteni a malacot, hiszen húsra akkor is szükségük van, ha most éppen a szörnyre vadásznak.

Követik a malac nyomait, amiről kiderül, hogy valójában egy vadkan, ami rájuk támad. Ralph hidegvérűen kivárja, amíg közel ér, aztán rádobja kezdetleges lándzsáját. A lándzsa eltalálja ugyan a vadkant, meg is sebesíti, de az állat elmenekül.

Jack szerint Ralph várhatott volna még a dobással, de mindenki lelkes, a fiúk újra eljátsszák a vadászatot. Roger a malac, de a játék eldurvul, erőszakossá válik. Még Ralphot is elönti a várszomj.

„Ralph is ököllel igyekezett utat törni magának, hogy közelebb kerülhessen, s belemarkolhasson abba a barna, esendő húsba. Nem bírt ellenállni annak a mindent lenyűgöző vágynak, hogy tépjen, facsarjon, fájdalmat okozzon.”

A fiúk majdnem komoly sérülést okoznak Rogernek, mire magukhoz térnek. Roger szerint jobb lenne, ha inkább egy igazi malaccal csinálnák ezt.

„– Vagy valami, ami a malacot helyettesítené – mondta Jack. – Valakit fel kellene öltöztetni malacnak, aki aztán úgy is viselkednék… értitek, úgy tenne, mintha feldöntene engem, meg…

– Egy igazi malac kellene – mondta Róbert, aki még mindig a hátát tapogatta –, amelyet meg lehetne ölni.

– Vegyünk egy “apróságot” – mondta Jack, és mindenki nevetett.”

Senkinek nem tűnik fel, hogy már nem arról beszélgetnek, hogy a hússzerzés érdekében vadásznak. Már nem a létfenntartás a céljuk, hanem az üldözés izgalma, az ölés, a vérontás gyönyöre hajtja őket. A fiúk lassan, de megállíthatatlanul haladnak a káosz felé, a magukkal hozott civilizációs korlátok egyre gyorsabban omlanak le.

A fiúk továbbindulnak a hegyre, a többség számára ismeretlen területen járnak, csak Jack kóborolt el ennyire messzire. Vita támad, hogy tulajdonképpen miért is kéne felmenniük a hegyre. Hamarosan besötétedik, nincs náluk Röfi szemüvege, tehát nem tudnak tüzet gyújtani, és ha nem érnek vissza időben, Röfi és az „apróságok” aggódni fognak.

Simon ekkor ajánlkozik, hogy egyedül visszamegy a partra Röfihez.

A többiek az erdőn keresztül elérnek a hegyhez. Ralph úgy dönt, hogy aznap már nincs értelme felmászni, menjenek inkább vissza a partra. Jack azonban azzal vádolja, hogy gyáva, és Jack akár egyedül is felmegy.

Ralph ezt, mint vezér nem hagyhatja, végül hárman – Jack, Ralph és Roger – vágnak neki a hegytetőnek. Hamarosan már azon a részen járnak, ahol az első fejezetben leégették a hegyoldalt. Már teljesen besötétedett, csak botorkálnak.

Ralph hirtelen kijózanodik.

„– . Bolondok vagyunk.

Sötétből főtt a felelet.

– Be vagy gyulladva?

Ralph ingerülten megrázta magát. Minderről Jack tehet.

– Természetesen – mondta. – S kötözni való bolondok vagyunk.

– Ha nem akarsz továbbmenni – mondta a gúnyos hang-, megyek én magam is.

Ralph érezte a gúnyt, és utálta Jacket. A hamu csípte a szemét, a fáradtság, a félelem feldühítette.

– Hát akkor eriggy! Majd itt megvárunk. Csönd.

– No miért nem indulsz? Megijedtél?

A sötétségből kivált egy folt, Jack, s lassan elhúzott.

– Helyes. Viszontlátásra.”

Jack egyedül megy tovább, Ralph és Roger leülnek a kiégett fatörzsek közé, hogy megvárják. Jack hamarosan visszatér, nagyon meg van ijedve.

„Aztán Jack rájuk talált; egész testében reszketett, a hangja olyan károgóan rekedt volt, hogy alig ismertek rá.

– Láttam valamit fent a csúcson.

Nekiesett a rönknek, amely hevesen megbillent. Néhány pillanatig mozdulatlanul feküdt.

– Figyeljetek – dadogta. – Hátha utánam jön! Hamu permetezett rájuk. Jack felült.

– Láttam valamit, ami felfújta magát, és megdagadt.

– Azt csak képzelted – mondta Ralph idegesen –, mert semmi… semmiféle élőlény nem dagad meg.”

Vagyis Jack tényleg felment a hegytetőre, ahol a sötétben észrevette az halott ejtőernyős ernyőjét, ahogy a szél fújja.

Ralph úgy viselkedik, mint egy igazi vezér. Úgy dönt, hogy most van lehetőségük elkapni a szörnyet, vagy legalábbis közelről megnézni. Elhatározza, hogy mindhárman felmennek a hegytetőre.

Négykézláb, óvatosan kúsznak felfelé.

„– Látsz valamit?

– Ott…

Szemben velük, mindössze három-négy méternyire egy púp alakú szikla sötétedett ott, ahol nem kellett volna sziklának lennie. […]

Hátuk mögött a holdkaréj most már a látóhatár fölé emelkedett. Előttük valamilyen óriási majomféle ült, mély álomba merülve, fejét térdére hajtva. Aztán az erdőben újra felbődült a szél, sötétség kavargott, és a majom felemelte fejét, feléjük fordítva összeroncsolt arcát.”

A fiúk ordítva dobálják el lándzsáikat és rettegve menekülnek lefelé a hegyoldalon.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




William Golding – A legyek ura – Olvasónapló” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. KOszonom nagyon szepen, sokat segitett. Bar a helyesirasod nem a legjobb, itt-ott hibakra lehetunk figyelmesek, reszletezeseiddel es konkret magyarazataiddal nagyon jol megoldottad ezt! Gratulalok hozza!

    • Kedves VALAKI VALAHOL!

      Köszönöm az elismerést! Örülök, ha használni tudtad!

      Üdv:

      Zsiráf

      u.i. Mindig mélyen elcsodálkozom azokon a kommenteken, amik számon kérik rajtam a hibákat ( természetesen egyet sem megnevezve, hogy javíthassam), miközben a kb. két soros kommentben (leszámítva a köszönés, megszólítás, aláírás apróságokat) legalább három nyelvhelyességi, stilisztikai hiba van és itt nem az ékezetek hiányára gondolok… Óvatosabban és kicsit több alázattal!

  2. Üdv Zsiráf!
    Nagyon sokat segítettél,azzal hogy nem csak a cselekmény,hanem a következtetéseket is beletetted az olvasónaplóba.Az olvasónaplót hogyan írod meg?Úgy értem pl., ebből a könyvből elolvasol egy fejezetet és utána leírod hozzá a fejezethez az információkat?
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Üdv:Egy ismeretlen

    • Kedves Egy ismeretlen!

      Örülök, hogy használni tudod az oldalt! 🙂 Először elolvasom az egész könyvet, és csak utána kezdek neki fejezetenként megírni a naplót. Először szerintem mindenképpen át kell látni az egész történetet, mert ha rögtön első olvasásra írod a fejezetek tartalmát, akkor később lényegessé váló dolgok kimaradhatnak, tök feleslegesek meg belekerülnek.

      Üdv:

      Zsiráf

  3. Nagyon-nagyon köszönöm, és igazából a történet nagyon megrázó volt, nagyon sokat segítettél vele!

  4. azta, neked aztán van kitartásod!
    egyébként köszönöm, megmentettél. olvastam a könyvet, de semmi sem maradt meg, most viszont sokkal jobban… hát, megértettem. brutális amiket ezek a gyerekek műveltek, látszik hogy gyerekek. nem tudom, a szüleik hogy nevelték őket, de egyedül ralph-ban volt annyi hogy egyenrangúként tekintsen az akár fiatalabbakra is. mindeneserte a könyv tanulságos, a legjobb talán az volt, amikor simon az őrület szélére sodródott. valójában nekem ő volt a kedvenc szereplőm, és a kezdetekkori jack. ralph és merridew barátsága rettenetesen tetszett, szomorú voltam amiért jack vérszemet kapott.

    mégegyszer köszönöm a segítséget, csak így tovább!!

  5. Köszi szépen, sokat segítettél! Kicsit furcsállom, hogy egy csomó gyerekkel már általánosban elolvastatják ezt a könyvet. Nekünk gimiben már lehet, hogy nem olyan durva… 😊

    • Kedves Blablabla!

      Szívesen! Tény, hogy nem egy könnyű móka, mint ahogy az is, hogy egyébként meg egy zseniális könyv! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

Szólj hozzá!