William Golding – A legyek ura – Olvasónapló

Harmadik fejezet – Kunyhók a parton

A fejezet egy rövid vadászat leírásával kezdődik. Jack a vadász, aki kezében egy dárdával néma csendben próbál leteríteni egy malacot.

Külsejéből kiderül, hogy jó pár nap eltelt az előző fejezet óta, haja megnőtt, szakadozott nadrágon kívül semmit sem visel, és napégette bőre hámlik a hátáról.

Hirtelen zajt hall, mire eldobja a dárdát, de semmit sem talál el. Erre fáradtan, éhesen és szomjasan visszaballag a partra.

A parton Ralph és Simon igyekeznek kunyhókat építeni, kettő már kész van, bár elég silány minőségűek. Most éppen a harmadikkal küzdenek, de nem haladnak vele, nem értenek hozzá.

Ralph nehezményezi, hogy a gyerekek közül senki sem segít nekik, mindenki csak az alvással, fürdéssel, játékkal van elfoglalva.

Simon rámutat, hogy Ralph a vezér, neki kéne rájuk szólni.

„Ralph a hátán feküdt, felnézett a pálmafákra s az égre.

– Gyűlések! – mormolta. – A gyűléseket szeretik. Mindennap egy gyűlés. Vagy akár kettő is. S fecsegnek. – Fél könyökre támaszkodott. – Fogadok, ha megfújom a kagylót, abban a percben itt teremnek. S milyen ünnepélyesen! S valaki majd azt ajánlja, hogy építsünk lökhajtásos repülőgépet, vagy tengeralattjárót, vagy televízió-adót. S amikor vége lesz a gyűlésnek, öt percig szorgalmasan fognak dolgozni, aztán meglépnek vagy vadászni mennek.”

Erre Jack megsértődik, hiszen a kórustagok feladata a vadászat. Ekkor bukkan fel először a konfliktus Ralph és Jack között:

  • Jack szerint szükség van a vadászokra, mert húst kell szerezniük. Mióta a szigeten vannak, csak gyümölcsöt ettek.
  • Ralph szerint viszont a kunyhókra is szükség van, mert már megtapasztalták, milyen kellemetlen, ha esni kezd az eső és nincs hová behúzódni.

Tulajdonképpen mindegy lenne, hogy a többi gyerek vadászik, vagy kunyhót épít, csak csinálnának valamit. Dolgozni senki sem akar, mindenki a játékkal, fürdéssel van elfoglalva.

Ami ennél nagyobb baj, hogy Jack mindig visszatér a malacvadászathoz. Látszik rajta, hogy teljesen a hatalmába kerítette a dolog. Szeme őrülten csillog, ha a malacok legyilkolásáról beszél. Mindenáron el akar ejteni egyet, mindent ennek rendel alá.

Ralph észrevette, hogy a kisebb gyerekek valójában félnek. Félnek attól a „kígyó-izétől”, amit az anyajegyes fiú az első nap látott. A „kígyó-izéről” egyébként soha nem beszélnek és szépen lassan az ismeretlen és félelmetes dolgok szinonimája lesz. A kicsik rosszat álmodnak miatta és álmukban sikítoznak.

„– Beszélnek és sikítoznak. Mármint a kicsinyek. De még a többiek közül is… Mintha…

– Mintha ez nem volna elsőrangú sziget.

A közbeszólás mindkettejüket meglepte, csodálkozva néztek Simon komoly arcába.”

Ralph hirtelen kijózanodik és emlékezteti Jacket és Simont a legfontosabb feladatukra.

„– Az lenne a legjobb – mondta Ralph –, ha azon volnánk, hogy mielőbb megmentsenek bennünket.

Jacknek egy pillanatig el kellett tűnődnie, mit is jelent az, hogy: megmentsék őket.

– Hogy megmentsenek?… Hát persze! Mindegy, azért szeretnék előbb megölni egy malacot…

Felkapta a dárdáját, s belevágta a földbe. Szemében újra felcsillant a fátyolos, őrült tekintet.”

Jackkel tehát már most komoly bajok vannak, az Olvasó érzi, hogy ez csak fokozódni fog a továbbiakban.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“William Golding – A legyek ura – Olvasónapló” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. KOszonom nagyon szepen, sokat segitett. Bar a helyesirasod nem a legjobb, itt-ott hibakra lehetunk figyelmesek, reszletezeseiddel es konkret magyarazataiddal nagyon jol megoldottad ezt! Gratulalok hozza!

    • Kedves VALAKI VALAHOL!

      Köszönöm az elismerést! Örülök, ha használni tudtad!

      Üdv:

      Zsiráf

      u.i. Mindig mélyen elcsodálkozom azokon a kommenteken, amik számon kérik rajtam a hibákat ( természetesen egyet sem megnevezve, hogy javíthassam), miközben a kb. két soros kommentben (leszámítva a köszönés, megszólítás, aláírás apróságokat) legalább három nyelvhelyességi, stilisztikai hiba van és itt nem az ékezetek hiányára gondolok… Óvatosabban és kicsit több alázattal!

  2. Üdv Zsiráf!
    Nagyon sokat segítettél,azzal hogy nem csak a cselekmény,hanem a következtetéseket is beletetted az olvasónaplóba.Az olvasónaplót hogyan írod meg?Úgy értem pl., ebből a könyvből elolvasol egy fejezetet és utána leírod hozzá a fejezethez az információkat?
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Üdv:Egy ismeretlen

    • Kedves Egy ismeretlen!

      Örülök, hogy használni tudod az oldalt! 🙂 Először elolvasom az egész könyvet, és csak utána kezdek neki fejezetenként megírni a naplót. Először szerintem mindenképpen át kell látni az egész történetet, mert ha rögtön első olvasásra írod a fejezetek tartalmát, akkor később lényegessé váló dolgok kimaradhatnak, tök feleslegesek meg belekerülnek.

      Üdv:

      Zsiráf

  3. Nagyon-nagyon köszönöm, és igazából a történet nagyon megrázó volt, nagyon sokat segítettél vele!

  4. azta, neked aztán van kitartásod!
    egyébként köszönöm, megmentettél. olvastam a könyvet, de semmi sem maradt meg, most viszont sokkal jobban… hát, megértettem. brutális amiket ezek a gyerekek műveltek, látszik hogy gyerekek. nem tudom, a szüleik hogy nevelték őket, de egyedül ralph-ban volt annyi hogy egyenrangúként tekintsen az akár fiatalabbakra is. mindeneserte a könyv tanulságos, a legjobb talán az volt, amikor simon az őrület szélére sodródott. valójában nekem ő volt a kedvenc szereplőm, és a kezdetekkori jack. ralph és merridew barátsága rettenetesen tetszett, szomorú voltam amiért jack vérszemet kapott.

    mégegyszer köszönöm a segítséget, csak így tovább!!

  5. Köszi szépen, sokat segítettél! Kicsit furcsállom, hogy egy csomó gyerekkel már általánosban elolvastatják ezt a könyvet. Nekünk gimiben már lehet, hogy nem olyan durva… 😊

    • Kedves Blablabla!

      Szívesen! Tény, hogy nem egy könnyű móka, mint ahogy az is, hogy egyébként meg egy zseniális könyv! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..