William Golding – A legyek ura – Olvasónapló

Második fejezet – Tűz a hegyen

Amikor a három fiú visszaér a többiekhez, Ralph újabb gyűlést hív össze, ahol bejelentéseket tesz:

  • Megállapították, hogy szigeten vannak, ami – valószínűleg – lakatlan.
  • A szigeten vannak malacok, tehát szükség van a vadászokra, vagyis Jackre és a kóristákra.
  • A szigeten nincs felnőtt.
  • Valószínűleg senki sem tudja, hogy a repülőjük lezuhant és hogy hol vannak.
  • A gyűlésen nem beszélhet mindenki egyszerre. Bevezetik a kézfelnyújtás rendszerét: aki akar valamit mondani, az felteszi a kezét, mint az iskolában és Ralph odaadja neki a kagylót. Akinél a kagyló van, csak az beszélhet, a többieknek hallgatni kell.

A gyűlés egyetért Ralphal, leginkább az hozza izgalomba őket, hogy egyedül, felnőtt felügyelete nélkül vannak egy lakatlan szigeten. Mindenki a kalandot látja a dologban.

„– Olyan ez, mintha könyvben olvasná az ember. A nép újra kiáltozni kezdett.

– A Kincses Sziget…

– Robinson szigete…

– A Korallsziget… Ralph intett a kagylóval.

– Ez a mi szigetünk – mondta. – Nagyon jó sziget. Amíg a felnőttek el nem jönnek értünk, jól fogunk itt szórakozni.

Jack a kagyló felé nyúlt.

– Malacok is vannak – mondta. – Meg ennivaló, meg fürödni is lehet… ott feljebb egy kis folyóban… minden van itt.”

Jack szavaiból az is kiderül, hogy a fiúk angolok.

„– Egyetértek Ralphfal – mondta. – Szükségünk van törvényekre, s be kell tartanunk őket. Elvégre is nem vagyunk vadak. Angolok vagyunk, az angol meg mindenben az első, tehát vigyáznunk kell arra, hogy csak helyes és jó dolgokat csináljunk.”

Ekkor a nagyobb fiúk egy hatéves kisfiút vezetnek a gyűlés elé, akinek az arcán egy szederszínű anyajegy van. A kisfiún látszik, hogy nagyon meg van ijedve. Kiderül, hogy látott egy „kígyó-izét”, ami nagyon ijesztő volt.

A nagyobbak először kinevetik a kisfiút, de a gyerek őszinte ijedtsége lassan átragad a többiekre is. Az Olvasó számára egyértelmű, hogy a kisfiú egy óriáskígyót látott.

Ekkor érdekes dolog történik. Ralph, a vezér, hatalmi szóval akar dönteni: kijelenti, hogy a szigeten nincsenek kígyók, ezét a kisfiú nem is láthatott „kígyó-izét”:

Jack egyetért, a szigeten nincs kígyó, de ha mégis van, akkor azt majd a vadászok elintézik. Ralph azonban makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a szigeten biztos, hogy egyáltalán nincs kígyó.

Figyeljük meg, ahogy Ralphot máris megfertőzte a hatalom. A nélkül jelenti ki, hogy nincs kígyó a szigeten, hogy ezt valóban tudná. A mindent tudás látszatában tetszeleg, és nehezen viseli, hogy ellent mondanak neki.

Ralph ezután kijelöli a gyerekek céljait is.

„Egyrészt: szórakozni akarunk. Másrészt: azt akarjuk, hogy megmentsenek bennünket.”

A megmentéshez pedig annyiban tudnak hozzájárulni, hogy a sziget legmagasabb pontján gyújtanak egy nagy máglyát, aminek a füstje segíti az esetleg a környéken tartózkodó hajókat.

Erre az ötletre mindenki felpattan és elkezd szaladni a hegyen felfelé, hogy meggyújtsák a tüzet. Vagyis mindenkit elkapott az ötlet izgalmassága. Mindenkit, kivéve, Röfit.

„– Mint a gyerekek! – mondta megvetően. – Úgy viselkednek, mint a gyerekek!”

Röfi rámutat arra is, hogy lassan sötétedni kezd, most az lenne a legfontosabb, hogy élelem és szállás után nézzenek. De már senki sincs a parton, aki hallgatna rá.

A gyerekek korhadt fatörzsekből és ágakból hamar összehordanak egy nagy máglyát. Most már csak meg kéne gyújtani, de persze senkinél sincs gyufa.

Ekkor valakinek eszébe jut, hogy használják Röfi szemüvegét nagyítóként és azzal gyújtsák meg a tüzet. Röfi ellenáll, de a többiek erőszakkal elveszik tőle a szemüvegét és sikerül is meggyújtani a máglyát.

A tűz nagy lánggal lobog, ez mindenkinek nagyon tetszik, még több fát hordanak rá. Mivel azonban csak nagyon száraz és nagyon korhadt fát találtak, a tűz hamar leég, ráadásul füstje sincs. Most érzi csak mindenki, hogy mennyire elfáradt.

Ekkor Röfi mondja ki az igazságot.

„– Ennek a tűznek nem volt semmi haszna – mondta. S egyébként sem lehetne üzemben tartani, még ha akarná is az ember.”

A többiek azonban letorkolják. Röfi persze fel van háborodva, hiszen nála van a kagyló, tehát csak neki szabadna beszélni, de ha róla van szó, akkor senki sem tartja be ezt a törvényt.

Ennek ellenére Röfinek igaz van, ezt Ralph és Jack is belátják, még ha nem is ismerik el. Jack kijelenti, hogy a tűz táplálását magukra vállalják, heti váltásban fogják a kórustagok felügyelni a tüzet.

Ekkor azonban váratlan dolog történik, kigyullad a hegyoldal. A fiúk a nagy igyekezetben, hogy minél hatalmasabb lángot csináljanak véletlenül felgyújtották a bozótot is. Természetesen esélyük sincs eloltani, bénultan és megbűvölten figyelik, ahogy a tűz terjed lefelé a hegyoldalon.

Röfinek most már elege van, rávilágít arra, hogy a vezérek mekkora hibákat követtek el és ő hiába figyelmeztetett korábban, senki sem hallgatott rá:

  • Arról volt szó, hogy csak egy kis tüzet kell rakni, erre értelmetlenül hatalmas máglyát csináltak, aminek füstje sincs, ráadásul felgyújtották vele az erdőt.
  • Az első dolguknak nem a tűznek kellett volna lennie, hanem hogy valami szállást készítenek maguknak.
  • Senki nem tartja be azt, hogy akinél a kagyló van, csak az beszélhet, főleg akkor nem, ha a kagyló Röfinél van. „– Hogy képzelitek, hogy megmentsenek bennünket, ha nem tesszük rendbe a dolgainkat, és nem végezzük el rendesen a munkát?”
  • A nagyobb fiúknak az lett volna a dolguk, hogy figyeljenek a kisebbekre, de még csak azt sem tudják, hányan vannak egyáltalán.

Röfi ekkor jön rá arra, hogy sehol sem látja azt a kisfiút, aki a „kígyó-izét” látta.

„– Az a kicsi… akinek az anyajegy volt az arcán… az hol van most? Mondom nektek, hogy nem látom.

A fiúk félénken, hitetlenül néztek egymásra.

–… az hol van most? Ralph szégyenkezve dadogott.”

Figyeljünk meg pár dolgot:

  • A fiúk nagy többsége számára ez az egész csak játék, kaland. Azért pattant fel mindenki, amikor Ralph a tűzről kezdett el beszélni, mert minden kisgyerek szeret a tűzzel játszani. Nem a tűzgyújtás racionális indokát nézték, hanem azt, hogy végre csinálhatnak valami olyat, ami egyébként tilos nekik.
  • Az egyetlen, aki éretten, felnőttesen gondolkodik az Röfi. Ő az, aki logikusan átgondolta, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy túléljenek a szigeten addig, amíg megérkeznek a felnőttek. Azonban Röfi személyes tragédiája, hogy nevetséges külseje miatt nem veszik komolyan, lenézik, ötleteivel nem foglalkoznak. Pedig úgy tűnik Röfi a legérettebb és legokosabb az egész csapatban.
  • Vagyis itt az előítéletről van szó. Sokszor azért nem hallgatunk meg másokat, mert külseje, vagy egyéb tulajdonsága miatt eleve úgy gondoljuk, hogy nem lehet igaza.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“William Golding – A legyek ura – Olvasónapló” bejegyzéshez 36 hozzászólás

  1. KOszonom nagyon szepen, sokat segitett. Bar a helyesirasod nem a legjobb, itt-ott hibakra lehetunk figyelmesek, reszletezeseiddel es konkret magyarazataiddal nagyon jol megoldottad ezt! Gratulalok hozza!

    Válasz
    • Kedves VALAKI VALAHOL!

      Köszönöm az elismerést! Örülök, ha használni tudtad!

      Üdv:

      Zsiráf

      u.i. Mindig mélyen elcsodálkozom azokon a kommenteken, amik számon kérik rajtam a hibákat ( természetesen egyet sem megnevezve, hogy javíthassam), miközben a kb. két soros kommentben (leszámítva a köszönés, megszólítás, aláírás apróságokat) legalább három nyelvhelyességi, stilisztikai hiba van és itt nem az ékezetek hiányára gondolok… Óvatosabban és kicsit több alázattal!

      Válasz
  2. Üdv Zsiráf!
    Nagyon sokat segítettél,azzal hogy nem csak a cselekmény,hanem a következtetéseket is beletetted az olvasónaplóba.Az olvasónaplót hogyan írod meg?Úgy értem pl., ebből a könyvből elolvasol egy fejezetet és utána leírod hozzá a fejezethez az információkat?
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Üdv:Egy ismeretlen

    Válasz
    • Kedves Egy ismeretlen!

      Örülök, hogy használni tudod az oldalt! 🙂 Először elolvasom az egész könyvet, és csak utána kezdek neki fejezetenként megírni a naplót. Először szerintem mindenképpen át kell látni az egész történetet, mert ha rögtön első olvasásra írod a fejezetek tartalmát, akkor később lényegessé váló dolgok kimaradhatnak, tök feleslegesek meg belekerülnek.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  3. Nagyon-nagyon köszönöm, és igazából a történet nagyon megrázó volt, nagyon sokat segítettél vele!

    Válasz
  4. azta, neked aztán van kitartásod!
    egyébként köszönöm, megmentettél. olvastam a könyvet, de semmi sem maradt meg, most viszont sokkal jobban… hát, megértettem. brutális amiket ezek a gyerekek műveltek, látszik hogy gyerekek. nem tudom, a szüleik hogy nevelték őket, de egyedül ralph-ban volt annyi hogy egyenrangúként tekintsen az akár fiatalabbakra is. mindeneserte a könyv tanulságos, a legjobb talán az volt, amikor simon az őrület szélére sodródott. valójában nekem ő volt a kedvenc szereplőm, és a kezdetekkori jack. ralph és merridew barátsága rettenetesen tetszett, szomorú voltam amiért jack vérszemet kapott.

    mégegyszer köszönöm a segítséget, csak így tovább!!

    Válasz
  5. Köszi szépen, sokat segítettél! Kicsit furcsállom, hogy egy csomó gyerekkel már általánosban elolvastatják ezt a könyvet. Nekünk gimiben már lehet, hogy nem olyan durva… 😊

    Válasz
    • Kedves Blablabla!

      Szívesen! Tény, hogy nem egy könnyű móka, mint ahogy az is, hogy egyébként meg egy zseniális könyv! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  6. Kedves Zsiráf!
    Köszönöm az összefoglalót.Egy nyelvhelyességi megjegyzésem lenne: az „egyelőre” helyesen „n” nélkül írandó.
    Üdvözlettel
    Krisztina

    Válasz
    • Kedves Krisztina!

      Szívesen! 🙂 Igen, az N-manó néha megtréfál… Köszi a jelzést, javítva!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  7. Kedves Zsiráf! Az elemzést nagyon jónak találtam. Ettől függetlenül nem értek
    egyet azzal, hogy ezt a szörnyű, nehéz könyvet hetedikes gyerekeknek kötelező olvasmányként feladják. Nekem a legújabb forditás, Gy Horváth Lászlóé került a kezembe. Ilyen pontatlan, értelmetlen, csapnivaló fordítást még életemben nem olvastam. Nincs az Európa Könyvkiadónál egy lektor, aki elolvasta volna ezt a sok .badarságot? Hát, mint mondtam, vegyes érzelmekkel olvastam ezt a könyvet.Üdvözlettel: egy nagymama

    Válasz
    • Kedves Borsodi Jánosné!

      Teljesen egyetértek, bár ettől még maga a könyv jó. Bár tényleg nem a legjobbkor olvastatják a diákokkal… Ami az Európát illeti… Hát, nos igen…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  8. Szia Zsiráf, Köszi a feltöltést!

    Ez most lehet, hogy egy buta kérdés de én a „vörösöket” úgy értelmeztem, mint a Pál Utcai Fiukban lévő vörösingeseket. Ez egyeltalán lehetséges?

    Válasz
    • Kedves Névtelen!

      Hát, nem egészen…mint ahogy az olvasónaplóban is írom, a vörösök a szovjeteket jelentették. Ehhez egy kicsit képben kell lenni történelemből, leginkább a Második Világháború utániból. Ez a Hidegháború időszaka, a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió szembenállásának időszaka. A Szovjetunió és a kommunizmus jelképe volt a vörös szín, ezért nevezték a szovjeteket gyakran vörösöknek.
      Ralph kijelentése, miszerint „De hátha foglyul ejtenek a vörösök” arra a hisztériára utal, ami ebben az időben kialakult az USA-ban, amikor mindenhol kommunistákat véltek felfedezni.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  9. Szia, Zsiráf!

    Köszönöm, az olvasónaplót. Még nem olvastam el a könyvet, de egy beszélgetésben felmerült. Utánanézve akadtam rá az oldalra, és végigolvastam a naplódat.
    Nagyon jó volt, még egyszer köszönöm. 🙂

    Üdv, Zsolt

    Válasz
  10. Kedves Zsiráf!

    Nagyon köszönöm minden olvasó nevében, hogy ennyi könyvet elemzel ki és töltesz fel nekünk, szerintem nem csak nekem hatalmas segítség. Örülök, hogy vannak ilyen emberek! 😀

    Üdv.:
    Levente

    u.i.: nem ez az első, hogy ehhez az oldalhoz fordultam, ha nem értettem valamit egy könyvben, most idós sokat segített. Ezer hála!

    Válasz
  11. Én is nagyon szépen köszönöm nekemis nagyon sokat segít/segített, de esetleg ha van rá mód akkor nem lehetne külön a karakterekről is írni? Simonnal kezdve?

    Válasz
    • Kedves Pásztor Panna!

      Nagyon szívesen! 🙂 Sajnos mostanában nincs tervben A Legyek ura szereplőinek jellemzése.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  12. Köszi Zsiráf az olvasó naplóért! Ja és ésszre vettem a második fejezet első sorában, hogy „visszér”-t irtál „visszaér” helyett.

    Válasz
  13. Kedves Zsiráf!
    Én most vagyok hetedikes és idén ez a kötelező olvasmányunk, így került a kezembe ez a könyv. Számomra kissé megrázó, de szerintem néhány év múlva újra el fogom olvssni, mivel maga a koncepció nagyon tetszik.
    Nekünk az órán kérdésekkel tesztelik, hogy elolvastuk-e a könyvet. De itt nagyon részletes kérdésekre kell gondolni, ezért ellátogattam az oldaladra, hogy a lényeg megmaradjon. Nagon hasznis volt, így ötöst is kaptam rá!
    Köszönöm szépen a munkádat!
    Üdv.: Nóri

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .