William Golding – A legyek ura – Olvasónapló

Tizedik fejezet – A kagyló és a szemüveg

Újra Ralphé táborhelyén vagyunk, ahol csak Ralph, Röfi, Sam, Eric maradt meg a nagyok közül és néhány „apróság”. A többiek mind csatlakoztak Jack törzséhez.

Ralph arca és egyik szeme be van dagadva, sántít és jobb térdén nagy sebhely van. Ebből tudjuk, hogy ő is részt vett azon a táncon, ahol a gyerekek összetévesztették Simon a szörnnyel és megölték.

Ralph teljesen maga alatt van, pontosan tisztában van vele, hogy mit tettek Simonnal.

„– Röfi!

– No?

– Simon!

– Már mondtad.

– Röfi!

– No?

– Ez gyilkosság volt.”

Röfi nem ért egyet.

„– Baleset volt – mondta Röfi váratlanul –, úgy van, baleset volt. – A hangja újra rikácsolóvá vált. – Sötétben jött… mi szükség volt arra, hogy négykézláb mászkáljon a sötétben? Bolond… úgy van… kihívta maga ellen az embereket. – Ismét vadul hadonászni kezdett. – Ügy van, baleset volt.

– Te nem láttad, hogy azok mit csináltak!

– Ide figyelj, Ralph, ezt el kell felejteni! Semmi haszna, hogy ezen törjük a fejünket.

– Félek, Röfi. Önmagunktól félek. Haza akarok menni. Istenem, istenem, haza szeretnék menni.

– Baleset volt – ismételte Röfi makacsul –, kétségtelen, hogy baleset volt.”

Röfi hárítani akar magától minden felelősséget. Azt javasolja, hogy ne mondják el Samnek és Ericnek, az ikreknek, hogy ott voltak a táncnál. Az ikrek éppen akkor lépnek ki az erdőből, fáért voltak.

Azt állítják, hogy előző este, bár ők is ott voltak az ünnepségen, de rögtön utána eltévedtek az erdőben. Ralphéktől kérdezik, hogy milyen volt az este további része. Vagyis az ikrek úgy tesznek, mintha ők nem vettek volna részt a táncban, de a Sam homlokán lévő vágás elárulja, hogy hazudnak.

A gyerekek tehát egyre mélyebbre süllyednek. Tudják, hogy részt vettek egy ember megölésében, de azt hiszik, hogyha saját maguk és egymás előtt is titkolják, akkor az olyan, mintha meg sem történt volna.

Ralph bánatosan nézi a kagylót. A kagyló a jelképe a civilizációnak, annak, hogy korábban szabályokat hoztak, amiket egy darabig be is tartottak. Minden akkor romlott el, amikor már nem foglalkoztak a szabályok betartásával, így a kagyló is értéktelenné vált. A kagyló szimbolizálja Ralph számára azt, hogy ő a vezér, de most már ennek sincs értelme, hiszen bár nála van a kagyló, a vezérséget mégis elvesztette.

A sziget másik végén közben Roger tart a sziklavár felé. A sziklavár az a terület, ahol akkor jártak a fiúk, mikor a szörnyet keresték. Magas sziklák, amiket keskeny földnyelv köt össze a szigettel. Jack és törzse ide húzódott.

Rogert megállatja egy őrszem, Robert, aki elmondja, hogy a „Főnök”, vagyis Jack szerint mindenkinek igazolnia kell magát, aki be akar menni a várba. Megmutatja, hogy a földnyelv fölött álló sziklák alá emelőket helyeztek a fiúk, amivel könnyedén a földnyelvre tudják görgetni a köveket.

Robert azt is közli, hogy most éppen arra készülnek, hogy megverjék egyik társukat, Wilfredet.

„– Miért?

Robert tűnődve megrázta fejét.

– Nem tudom. Nem mondta meg. Egyszerre csak feldühödött, és megkötöztette Wilfredet. Most már órák óta – izgatottan elnevette magát –, órák óta meg van kötözve, s várja…

– De hát nem mondta meg a főnök, hogy miért?

– Nem mondta.”

Roger ezen elgondolkozik.

„Roger szótlanul latolgatta a hírt, amely sok mindent elárult számára. […] elgondolkodott a felelőtlen hatalom természetén és lehetőségein.”

Vagyis Roger tisztában van azzal, hogy Jackkel az történt, ami azokkal szokott, akiknek korlátlan hatalom kerül a kezükbe és nem tudnak élni vele, csak visszaélni.

Roger beér a vár területére, ahol a többiek már végeztek Wilfred megbüntetésével, éppen Jack szónokol.

„A főnök derékig meztelenül, vörös és fehérre kifestett ábrázattal egy félkör közepén ült, a törzs a lábánál helyezkedett el.”

Jack elmondja, hogy másnap ismét vadászni mennek. Aki nem vadászik, annak az a feladata, hogy őrizze a várat, nehogy belopózzon valaki.

„– Miért lopóznának be, főnök?

A főnök határozatlan volt, de komor.

– Van rá okuk. Szeretnék tönkretenni azt, amit itt csináltunk, az őrszemeknek a kapunál tehát ébernek kell lenniük. Aztán… […]

– Aztán megeshetik, hogy az állat is be akar jönni. Emlékeztek, hogy mászott ki az erdőből…

A félkör megborzongott, egyetértő zúgás hallatszott.

– Álruhában jött. S hátha megint eljön, bár átengedtük neki a megölt disznó fejét. Tehát éberség!… vigyázat!”

Figyeljünk meg két dolgot:

• Jack ügyesen felhasználja a gyerekeknek szörnytől való félelmét hatalma fenntartásához és megerősítéséhez.
• Jack szerint a táncnál valójában a szörnyet támadták meg, aki álruhában ment közéjük. Ralphéknál legalább felmerült a gondolat, hogy megölték Simont és ez rossz dolog, de Jackéknél súlyosabb a helyzet, ők nem hajlandók szembe nézni azzal, hogy mit tettek.

Ekkor felmerül a kérdés, hogyha el is mennek vadászni és elejtenek valamit, akkor hogyan sütik meg, vagyis honnan lesz tüzük? De Jack erre is tudja a választ.

„– Mindenki lefekszik, mihelyt lenyugszik a nap, mi hárman pedig, Maurice, Roger és én… nekünk dolgunk lesz. Közvetlenül napnyugta előtt elindulunk…”

Vagyis Jack meg akarja támadni Ralphékat, erővel akarja elvenni Röfi szemüvegét, hogy tüzet tudjanak rakni.

Ralphék eközben a tüzet táplálják és beszélgetnek.

„Röfi visszavette szemüvegét, s boldogan szemlélte a tüzet.

– Ha rádiót tudnánk készíteni…

– Vagy repülőgépet…

–… vagy csónakot…

Ralph a világról szerzett halványuló tudásában kotorászott.

– De hátha foglyul ejtenek a vörösök!”

Ez a rövid párbeszéd rávilágít pár dologra:

• Látszik, hogy Ralphék valójában mennyire gyerekek, akik álmodozásba merülnek a valós problémák elől.
• A „vörösök” az oroszokat, pontosabban a szovjetek jelölik. Ebből tudjuk meg, hogy a regény biztosan nem Második Világháború alatt játszódik, hanem utána, mivel a Világháború alatt az oroszok és az angolok szövetségesek voltak.

Ralph mindig visszakanyarodik a tánchoz és Simon megöléséhez. Mintha úgy halotta volna, hogy Simon valami halott emberről beszélt volna a hegytetőn, de nem biztos benne.

Röfi hallani sem akar a táncról és annak következményeiről. Eric és Sam is kezd kiborulni, elfáradtak, nem tudnak több fát cipelni a tűzhöz, túl kevesen vannak ahhoz, hogy mindig égetni tudják.

Felmerül az a kérdés is, hogy minek egyáltalán a tűz.

„– Fáradt vagyok. S mire jó az egész?

– Eric! – kiáltotta Ralph felháborodva. – így ne beszélj !

Sam Eric mellé térdelt.

– No mondd… mire jó?

Ralph emlékezni próbált. Mi haszna is van a tűznek? Valami nagyon nagy haszna van. Fel volt háborodva. Elmondhatatlan nagy haszna van.”

Ralphék civilázóihoz való kapcsolódása egyre vékonyabb. Olyan régen vannak már a szigeten és annyi minden történt velük, olyan sokat féltek és rettegtek, hogy már az egyértelmű dolgokat is megkérdőjelezik. Korábban még mindenki tisztában volt vele, hogy a tűz és a füst az egyetlen lehetőség a menekülésre. Mostanra azonban elbizonytalanodtak.

Végül engedményt tesznek, csak napközben égetik a tüzet, éjjel úgysem látszik a füst. Lefekszenek aludni.

Éjjel Jack és emberei támadására ébrednek. Véres verekedés alakul ki, majd Jackék elmenekülnek. Sam, Eric és Ralph azt hiszik, hogy nekik sikerült megfutamítaniuk az ellenséget, és Jack a kagylót – a vezérség jelképét – akarta.

Hamar kiderül, hogy Jackék egész másért jöttek és meg is szerezték.

„– A kagyló megvan.

– Tudom. Nem a kagylóért jöttek. Valami egészen másért. Ralph… mihez fogok most kezdeni?”

Jack a szemüveget akarta, amivel tüzet lehet gyújtani.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!