William Golding – A legyek ura – Olvasónapló

Tizenegyedik fejezet – A sziklavár

Ralphék reggel komoran állják körül a kialudt tüzet. Előző nap úgy döntöttek, hogy a tűznek nem kell mindig égnie. Most viszont nem tudnak tüzet gyújtani, mert Jackék ellopták a szemüveget.

Röfi van a legjobban kétségbe esve, hiszen a szemüvege nélkül gyakorlatilag vak. Követeli, hogy tartsák be a szabályokat és Ralph hívjon össze egy gyűlést négyüknek.

Ralph megfújja a kagylót és megkezdődik a gyűlés. Ralph beszéde remekül összefoglalja a szigeten történteket.

– Tüzet kellene rakni, közönséges tüzet – mondta ez –, az ember azt hinné, hogy azt könnyűszerrel nyélbe tudjuk ütni, nem igaz? Füstöt fejleszteni, hogy észrevegyenek bennünket. Mert hát mi nem vagyunk vadak, igaz? De e pillanatban nincs füstünk. Pedig megtörténhetik, hogy hajók mennek el a sziget mellett. Emlékeztek arra, ugye, hogy egyszer vadászni mentünk, s azalatt kialudt a tűz, s egy hajó ment el a sziget mellett? S most mégis mindenki azt gondolja róla, hogy ő az igazi vezér. Aztán pedig… aztán pedig az történt… úgy van, az is az ő hibája, mert ha ő nincs, akkor az sohasem történik meg. Most pedig Röfi nem lát, mert ellopták a szemüvegét. – Ralph hangja itt felcsattant. – A sötétben idelopóztak, és ellopták a tüzet, ami a miénk. Ügy van, ellopták. Pedig szívesen adtunk volna nekik, ha kérnek, de ellopták, s most nincs sem tűz, sem füst, s nem szabadítanak meg innen bennünket. Érti, ugye, mindenki, hogy mire gondolok. Adtunk volna nekik tüzet, de ők inkább loptak. Most pedig…”

– Most próbálom kigondolni, mit tegyünk. Tegyük fel, hogy odamennénk hozzájuk, megmosakodva, megfésülködve, ahogy azelőtt szoktunk… mert hisz elvégre nem vagyunk vadak, s arról van szó… s az nem gyerekjáték… hogy megmentsenek bennünket…”

Sam szerint lándzsákat is vinniük kell. De Röfi nem ért egyet velük.

– Nálam van a kagyló. S én megkeresem azt a Jack Merridew-t, s megmondom neki a magamét.

– Te húzod a rövidebbet.

– Mit tehet velem még azonfelül, amit már tett? Én majd megmondom neki kereken!… Magammal viszem a kagylót, Ralph… Hadd lássa, hogy van valami, amit még nem tudott elvenni tőlünk.”

„– Ezzel a kagylóval a két kezemben megyek majd hozzá. Erősebb vagy nálam, mondom majd neki, s nincs asztmád. A szemed is jó, mondom majd neki, mind a kettővel jól látsz. Én azonban nem könyörgöm vissza a szemüvegemet, nem kérek tőled szívességet. Nem kérlek arra, mondom majd neki, hogy jó cimbora légy, nem félek attól, hogy erősebb vagy nálam, mert én csak az igazságot akarom.

Add vissza a szemüvegemet, mondom majd neki, mert ez kötelességed.”

Röfi hisz benne, hogy a kagyló, a civilizáció és a szabályok jelképe előtt Jack majd meghunyászkodik. Az Olvasó azonban tudja, hogy ez csak hiú ábránd, hiszen Jack nm tartja be a szabályokat, soha nem is tartotta be és mindig zavarta a kagyló.

Ralph rábólint Röfi monológjára: próbálják meg.

Sam Eric, Ralph és Röfi – aki alig lát – elindulnak a sziklavárhoz. A földnyelv közepén Roger hangja állítja meg őket.

Ralph belefúj a kagylóba és azt kiabálja, hogy gyűlést hív össze. Fent a sziklákon megjelennek a törzs tagjai, mindegyik rémisztően ki van festve és kötéllel van összefogva a hajuk. Csak nevetnek Ralphon.

Kiderül, hogy Jack nincs a várba, vadászni ment és meghagyta, hogy senkit se engedjenek be.

Ralph közli, hogy Röfi szemüvege miatt jöttek. Ekkor Jack szólal meg közvetlenül Ralph mögött, most ért vissza két társával a vadászatból, egy fejetlen disznó testét hozzák.

– Menj innen, Ralph! Maradj a sziget másik végén, az a tiéd! Ez a vége az enyém, ezek az én embereim. Hagyj nekünk békét.

A röhögés elállt.

– Miért csaptad meg Röfi szemüvegét? – mondta Ralph lihegve. – Azt vissza kell adnod!

– Vissza kell adnom? Ki mondja? Ralphot elragadta az indulat.

– Én. Vezérnek választottatok. Nem hallottad a kagylót? Piszkos dolgot csináltatok… pedig adtunk volna tüzet, ha kértek…

A vér a fejébe szállt, bedagadt szeme lüktetni kezdett.

– Kaphattál volna tüzet, amikor akarsz. De te nem kértél, hanem belopakodtál, mint egy tolvaj, a kunyhónkba, s elloptad Röfi szemüvegét.”

Ralph tehát tolvajnak nevezi Jacket, aki ezt emberei szeme láttára nem tűrheti. A két fiú összecsap a lándzsáival. A sziklavárból kijönnek Jack emberei és hangosan biztatják a küzdőket. A párharc szünetében Jack parancsot ad, hogy Samet és Ericet fogják el és kötözzék meg. Az emberei teljesítik a parancsot.

Ralph ezt persze nem hagyhatja, újra harcolni kezdenek Jackkel. Közben Roger a sziklavárból kövekkel hajigálja Röfit, ami egyelőre még nem veszélyes. De Roger hamarosan az egyik emelővel legördít egy nagyobb sziklát is.

A szikla rettenetes ütést mért Röfire, állától térdéig; a kagyló ezer szilánkra robbant, megsemmisült. Röfi egy szót sem szólt, még nyögésre sem maradt ideje: tengelye körül forogva, felrepült a magasba. A szikla kettőt ugrott, majd eltűnt az erdőben. Röfi lezuhant a negyvenlábnyi mélységben elterülő vörös sziklazátonyra, hátával csattant rá. Koponyája szétnyílt, agyveleje kifröccsent, a vér vörösre festette. Keze, lába még egyszer megvonaglott, mint a malacé, miután leölték. Aztán a tenger egy nagy lélegzetet szedett, hosszan, lassan, a víz fehéren és vörösen felforrt, elárasztotta a sziklát, s mire újra visszaszortyogott, Röfi teste eltűnt.”

Ralphot teljesen elképeszti a fordulat és Jack reakciója.

– Látod? – sivította vadul. – Látod? Ezt kaphatod nálunk! Tudom, hogy mit teszek. Nincs többé sereged! Nincs többé kagylód!

Előrefutott, előrehajolt.

– Én vagyok a főnök!”

Jack hirtelen Ralph felé dobja a lándzsáját, el is találja, de a seb nem súlyos. Jack dobása után – mintha egy jel lett volna – mindenki Ralphra dobja a lándzsát, nem találják el, de Ralph menekülni kezd. Jackék nem üldözik.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“William Golding – A legyek ura – Olvasónapló” bejegyzéshez 36 hozzászólás

  1. KOszonom nagyon szepen, sokat segitett. Bar a helyesirasod nem a legjobb, itt-ott hibakra lehetunk figyelmesek, reszletezeseiddel es konkret magyarazataiddal nagyon jol megoldottad ezt! Gratulalok hozza!

    Válasz
    • Kedves VALAKI VALAHOL!

      Köszönöm az elismerést! Örülök, ha használni tudtad!

      Üdv:

      Zsiráf

      u.i. Mindig mélyen elcsodálkozom azokon a kommenteken, amik számon kérik rajtam a hibákat ( természetesen egyet sem megnevezve, hogy javíthassam), miközben a kb. két soros kommentben (leszámítva a köszönés, megszólítás, aláírás apróságokat) legalább három nyelvhelyességi, stilisztikai hiba van és itt nem az ékezetek hiányára gondolok… Óvatosabban és kicsit több alázattal!

      Válasz
  2. Üdv Zsiráf!
    Nagyon sokat segítettél,azzal hogy nem csak a cselekmény,hanem a következtetéseket is beletetted az olvasónaplóba.Az olvasónaplót hogyan írod meg?Úgy értem pl., ebből a könyvből elolvasol egy fejezetet és utána leírod hozzá a fejezethez az információkat?
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Üdv:Egy ismeretlen

    Válasz
    • Kedves Egy ismeretlen!

      Örülök, hogy használni tudod az oldalt! 🙂 Először elolvasom az egész könyvet, és csak utána kezdek neki fejezetenként megírni a naplót. Először szerintem mindenképpen át kell látni az egész történetet, mert ha rögtön első olvasásra írod a fejezetek tartalmát, akkor később lényegessé váló dolgok kimaradhatnak, tök feleslegesek meg belekerülnek.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  3. Nagyon-nagyon köszönöm, és igazából a történet nagyon megrázó volt, nagyon sokat segítettél vele!

    Válasz
  4. azta, neked aztán van kitartásod!
    egyébként köszönöm, megmentettél. olvastam a könyvet, de semmi sem maradt meg, most viszont sokkal jobban… hát, megértettem. brutális amiket ezek a gyerekek műveltek, látszik hogy gyerekek. nem tudom, a szüleik hogy nevelték őket, de egyedül ralph-ban volt annyi hogy egyenrangúként tekintsen az akár fiatalabbakra is. mindeneserte a könyv tanulságos, a legjobb talán az volt, amikor simon az őrület szélére sodródott. valójában nekem ő volt a kedvenc szereplőm, és a kezdetekkori jack. ralph és merridew barátsága rettenetesen tetszett, szomorú voltam amiért jack vérszemet kapott.

    mégegyszer köszönöm a segítséget, csak így tovább!!

    Válasz
  5. Köszi szépen, sokat segítettél! Kicsit furcsállom, hogy egy csomó gyerekkel már általánosban elolvastatják ezt a könyvet. Nekünk gimiben már lehet, hogy nem olyan durva… 😊

    Válasz
    • Kedves Blablabla!

      Szívesen! Tény, hogy nem egy könnyű móka, mint ahogy az is, hogy egyébként meg egy zseniális könyv! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  6. Kedves Zsiráf!
    Köszönöm az összefoglalót.Egy nyelvhelyességi megjegyzésem lenne: az „egyelőre” helyesen „n” nélkül írandó.
    Üdvözlettel
    Krisztina

    Válasz
    • Kedves Krisztina!

      Szívesen! 🙂 Igen, az N-manó néha megtréfál… Köszi a jelzést, javítva!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  7. Kedves Zsiráf! Az elemzést nagyon jónak találtam. Ettől függetlenül nem értek
    egyet azzal, hogy ezt a szörnyű, nehéz könyvet hetedikes gyerekeknek kötelező olvasmányként feladják. Nekem a legújabb forditás, Gy Horváth Lászlóé került a kezembe. Ilyen pontatlan, értelmetlen, csapnivaló fordítást még életemben nem olvastam. Nincs az Európa Könyvkiadónál egy lektor, aki elolvasta volna ezt a sok .badarságot? Hát, mint mondtam, vegyes érzelmekkel olvastam ezt a könyvet.Üdvözlettel: egy nagymama

    Válasz
    • Kedves Borsodi Jánosné!

      Teljesen egyetértek, bár ettől még maga a könyv jó. Bár tényleg nem a legjobbkor olvastatják a diákokkal… Ami az Európát illeti… Hát, nos igen…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  8. Szia Zsiráf, Köszi a feltöltést!

    Ez most lehet, hogy egy buta kérdés de én a „vörösöket” úgy értelmeztem, mint a Pál Utcai Fiukban lévő vörösingeseket. Ez egyeltalán lehetséges?

    Válasz
    • Kedves Névtelen!

      Hát, nem egészen…mint ahogy az olvasónaplóban is írom, a vörösök a szovjeteket jelentették. Ehhez egy kicsit képben kell lenni történelemből, leginkább a Második Világháború utániból. Ez a Hidegháború időszaka, a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió szembenállásának időszaka. A Szovjetunió és a kommunizmus jelképe volt a vörös szín, ezért nevezték a szovjeteket gyakran vörösöknek.
      Ralph kijelentése, miszerint „De hátha foglyul ejtenek a vörösök” arra a hisztériára utal, ami ebben az időben kialakult az USA-ban, amikor mindenhol kommunistákat véltek felfedezni.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  9. Szia, Zsiráf!

    Köszönöm, az olvasónaplót. Még nem olvastam el a könyvet, de egy beszélgetésben felmerült. Utánanézve akadtam rá az oldalra, és végigolvastam a naplódat.
    Nagyon jó volt, még egyszer köszönöm. 🙂

    Üdv, Zsolt

    Válasz
  10. Kedves Zsiráf!

    Nagyon köszönöm minden olvasó nevében, hogy ennyi könyvet elemzel ki és töltesz fel nekünk, szerintem nem csak nekem hatalmas segítség. Örülök, hogy vannak ilyen emberek! 😀

    Üdv.:
    Levente

    u.i.: nem ez az első, hogy ehhez az oldalhoz fordultam, ha nem értettem valamit egy könyvben, most idós sokat segített. Ezer hála!

    Válasz
  11. Én is nagyon szépen köszönöm nekemis nagyon sokat segít/segített, de esetleg ha van rá mód akkor nem lehetne külön a karakterekről is írni? Simonnal kezdve?

    Válasz
    • Kedves Pásztor Panna!

      Nagyon szívesen! 🙂 Sajnos mostanában nincs tervben A Legyek ura szereplőinek jellemzése.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  12. Köszi Zsiráf az olvasó naplóért! Ja és ésszre vettem a második fejezet első sorában, hogy „visszér”-t irtál „visszaér” helyett.

    Válasz
  13. Kedves Zsiráf!
    Én most vagyok hetedikes és idén ez a kötelező olvasmányunk, így került a kezembe ez a könyv. Számomra kissé megrázó, de szerintem néhány év múlva újra el fogom olvssni, mivel maga a koncepció nagyon tetszik.
    Nekünk az órán kérdésekkel tesztelik, hogy elolvastuk-e a könyvet. De itt nagyon részletes kérdésekre kell gondolni, ezért ellátogattam az oldaladra, hogy a lényeg megmaradjon. Nagon hasznis volt, így ötöst is kaptam rá!
    Köszönöm szépen a munkádat!
    Üdv.: Nóri

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .