William Golding – A legyek ura – Olvasónapló

Tizenegyedik fejezet – A sziklavár

Ralphék reggel komoran állják körül a kialudt tüzet. Előző nap úgy döntöttek, hogy a tűznek nem kell mindig égnie. Most viszont nem tudnak tüzet gyújtani, mert Jackék ellopták a szemüveget.

Röfi van a legjobban kétségbe esve, hiszen a szemüvege nélkül gyakorlatilag vak. Követeli, hogy tartsák be a szabályokat és Ralph hívjon össze egy gyűlést négyüknek.

Ralph megfújja a kagylót és megkezdődik a gyűlés. Ralph beszéde remekül összefoglalja a szigeten történteket.

– Tüzet kellene rakni, közönséges tüzet – mondta ez –, az ember azt hinné, hogy azt könnyűszerrel nyélbe tudjuk ütni, nem igaz? Füstöt fejleszteni, hogy észrevegyenek bennünket. Mert hát mi nem vagyunk vadak, igaz? De e pillanatban nincs füstünk. Pedig megtörténhetik, hogy hajók mennek el a sziget mellett. Emlékeztek arra, ugye, hogy egyszer vadászni mentünk, s azalatt kialudt a tűz, s egy hajó ment el a sziget mellett? S most mégis mindenki azt gondolja róla, hogy ő az igazi vezér. Aztán pedig… aztán pedig az történt… úgy van, az is az ő hibája, mert ha ő nincs, akkor az sohasem történik meg. Most pedig Röfi nem lát, mert ellopták a szemüvegét. – Ralph hangja itt felcsattant. – A sötétben idelopóztak, és ellopták a tüzet, ami a miénk. Ügy van, ellopták. Pedig szívesen adtunk volna nekik, ha kérnek, de ellopták, s most nincs sem tűz, sem füst, s nem szabadítanak meg innen bennünket. Érti, ugye, mindenki, hogy mire gondolok. Adtunk volna nekik tüzet, de ők inkább loptak. Most pedig…”

– Most próbálom kigondolni, mit tegyünk. Tegyük fel, hogy odamennénk hozzájuk, megmosakodva, megfésülködve, ahogy azelőtt szoktunk… mert hisz elvégre nem vagyunk vadak, s arról van szó… s az nem gyerekjáték… hogy megmentsenek bennünket…”

Sam szerint lándzsákat is vinniük kell. De Röfi nem ért egyet velük.

– Nálam van a kagyló. S én megkeresem azt a Jack Merridew-t, s megmondom neki a magamét.

– Te húzod a rövidebbet.

– Mit tehet velem még azonfelül, amit már tett? Én majd megmondom neki kereken!… Magammal viszem a kagylót, Ralph… Hadd lássa, hogy van valami, amit még nem tudott elvenni tőlünk.”

„– Ezzel a kagylóval a két kezemben megyek majd hozzá. Erősebb vagy nálam, mondom majd neki, s nincs asztmád. A szemed is jó, mondom majd neki, mind a kettővel jól látsz. Én azonban nem könyörgöm vissza a szemüvegemet, nem kérek tőled szívességet. Nem kérlek arra, mondom majd neki, hogy jó cimbora légy, nem félek attól, hogy erősebb vagy nálam, mert én csak az igazságot akarom.

Add vissza a szemüvegemet, mondom majd neki, mert ez kötelességed.”

Röfi hisz benne, hogy a kagyló, a civilizáció és a szabályok jelképe előtt Jack majd meghunyászkodik. Az Olvasó azonban tudja, hogy ez csak hiú ábránd, hiszen Jack nm tartja be a szabályokat, soha nem is tartotta be és mindig zavarta a kagyló.

Ralph rábólint Röfi monológjára: próbálják meg.

Sam Eric, Ralph és Röfi – aki alig lát – elindulnak a sziklavárhoz. A földnyelv közepén Roger hangja állítja meg őket.

Ralph belefúj a kagylóba és azt kiabálja, hogy gyűlést hív össze. Fent a sziklákon megjelennek a törzs tagjai, mindegyik rémisztően ki van festve és kötéllel van összefogva a hajuk. Csak nevetnek Ralphon.

Kiderül, hogy Jack nincs a várba, vadászni ment és meghagyta, hogy senkit se engedjenek be.

Ralph közli, hogy Röfi szemüvege miatt jöttek. Ekkor Jack szólal meg közvetlenül Ralph mögött, most ért vissza két társával a vadászatból, egy fejetlen disznó testét hozzák.

– Menj innen, Ralph! Maradj a sziget másik végén, az a tiéd! Ez a vége az enyém, ezek az én embereim. Hagyj nekünk békét.

A röhögés elállt.

– Miért csaptad meg Röfi szemüvegét? – mondta Ralph lihegve. – Azt vissza kell adnod!

– Vissza kell adnom? Ki mondja? Ralphot elragadta az indulat.

– Én. Vezérnek választottatok. Nem hallottad a kagylót? Piszkos dolgot csináltatok… pedig adtunk volna tüzet, ha kértek…

A vér a fejébe szállt, bedagadt szeme lüktetni kezdett.

– Kaphattál volna tüzet, amikor akarsz. De te nem kértél, hanem belopakodtál, mint egy tolvaj, a kunyhónkba, s elloptad Röfi szemüvegét.”

Ralph tehát tolvajnak nevezi Jacket, aki ezt emberei szeme láttára nem tűrheti. A két fiú összecsap a lándzsáival. A sziklavárból kijönnek Jack emberei és hangosan biztatják a küzdőket. A párharc szünetében Jack parancsot ad, hogy Samet és Ericet fogják el és kötözzék meg. Az emberei teljesítik a parancsot.

Ralph ezt persze nem hagyhatja, újra harcolni kezdenek Jackkel. Közben Roger a sziklavárból kövekkel hajigálja Röfit, ami egyelőre még nem veszélyes. De Roger hamarosan az egyik emelővel legördít egy nagyobb sziklát is.

A szikla rettenetes ütést mért Röfire, állától térdéig; a kagyló ezer szilánkra robbant, megsemmisült. Röfi egy szót sem szólt, még nyögésre sem maradt ideje: tengelye körül forogva, felrepült a magasba. A szikla kettőt ugrott, majd eltűnt az erdőben. Röfi lezuhant a negyvenlábnyi mélységben elterülő vörös sziklazátonyra, hátával csattant rá. Koponyája szétnyílt, agyveleje kifröccsent, a vér vörösre festette. Keze, lába még egyszer megvonaglott, mint a malacé, miután leölték. Aztán a tenger egy nagy lélegzetet szedett, hosszan, lassan, a víz fehéren és vörösen felforrt, elárasztotta a sziklát, s mire újra visszaszortyogott, Röfi teste eltűnt.”

Ralphot teljesen elképeszti a fordulat és Jack reakciója.

– Látod? – sivította vadul. – Látod? Ezt kaphatod nálunk! Tudom, hogy mit teszek. Nincs többé sereged! Nincs többé kagylód!

Előrefutott, előrehajolt.

– Én vagyok a főnök!”

Jack hirtelen Ralph felé dobja a lándzsáját, el is találja, de a seb nem súlyos. Jack dobása után – mintha egy jel lett volna – mindenki Ralphra dobja a lándzsát, nem találják el, de Ralph menekülni kezd. Jackék nem üldözik.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“William Golding – A legyek ura – Olvasónapló” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. KOszonom nagyon szepen, sokat segitett. Bar a helyesirasod nem a legjobb, itt-ott hibakra lehetunk figyelmesek, reszletezeseiddel es konkret magyarazataiddal nagyon jol megoldottad ezt! Gratulalok hozza!

    • Kedves VALAKI VALAHOL!

      Köszönöm az elismerést! Örülök, ha használni tudtad!

      Üdv:

      Zsiráf

      u.i. Mindig mélyen elcsodálkozom azokon a kommenteken, amik számon kérik rajtam a hibákat ( természetesen egyet sem megnevezve, hogy javíthassam), miközben a kb. két soros kommentben (leszámítva a köszönés, megszólítás, aláírás apróságokat) legalább három nyelvhelyességi, stilisztikai hiba van és itt nem az ékezetek hiányára gondolok… Óvatosabban és kicsit több alázattal!

  2. Üdv Zsiráf!
    Nagyon sokat segítettél,azzal hogy nem csak a cselekmény,hanem a következtetéseket is beletetted az olvasónaplóba.Az olvasónaplót hogyan írod meg?Úgy értem pl., ebből a könyvből elolvasol egy fejezetet és utána leírod hozzá a fejezethez az információkat?
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Üdv:Egy ismeretlen

    • Kedves Egy ismeretlen!

      Örülök, hogy használni tudod az oldalt! 🙂 Először elolvasom az egész könyvet, és csak utána kezdek neki fejezetenként megírni a naplót. Először szerintem mindenképpen át kell látni az egész történetet, mert ha rögtön első olvasásra írod a fejezetek tartalmát, akkor később lényegessé váló dolgok kimaradhatnak, tök feleslegesek meg belekerülnek.

      Üdv:

      Zsiráf

  3. Nagyon-nagyon köszönöm, és igazából a történet nagyon megrázó volt, nagyon sokat segítettél vele!

  4. azta, neked aztán van kitartásod!
    egyébként köszönöm, megmentettél. olvastam a könyvet, de semmi sem maradt meg, most viszont sokkal jobban… hát, megértettem. brutális amiket ezek a gyerekek műveltek, látszik hogy gyerekek. nem tudom, a szüleik hogy nevelték őket, de egyedül ralph-ban volt annyi hogy egyenrangúként tekintsen az akár fiatalabbakra is. mindeneserte a könyv tanulságos, a legjobb talán az volt, amikor simon az őrület szélére sodródott. valójában nekem ő volt a kedvenc szereplőm, és a kezdetekkori jack. ralph és merridew barátsága rettenetesen tetszett, szomorú voltam amiért jack vérszemet kapott.

    mégegyszer köszönöm a segítséget, csak így tovább!!

  5. Köszi szépen, sokat segítettél! Kicsit furcsállom, hogy egy csomó gyerekkel már általánosban elolvastatják ezt a könyvet. Nekünk gimiben már lehet, hogy nem olyan durva… 😊

    • Kedves Blablabla!

      Szívesen! Tény, hogy nem egy könnyű móka, mint ahogy az is, hogy egyébként meg egy zseniális könyv! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..