Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 33-65. fejezet – Olvasónapló

49. fejezet

Nem sokkal dél után Kászon, Attila kürtöse megfújja a kürtöt: mindenki készülődjön a támadásra. A vezérek utoljára végignézik embereiket, a papok bemutatják az utolsó áldozatokat.

„A sereg előtt harminc helyen gomolyodik fel egyszerre az áldozati tűz füstje. Az idegen népek papsága is áldoz. A hun papok lovat áldoznak, fehéret, a szarmaták és gelonok embert.”

Végül a hun sereg támadásba lendül, több százezer ember csap össze. A harcolók között természetesen ott van Zéta is, akit hamar elkap a csata lendülete és feszültsége.

Órákig tartó iszonyatos mészárlás kezdődik, a hosszú fejezet ennek a véres küzdelemnek a szemléletes és izgalmas leírása.

Zéta több sebet is szerez, de bátran harcol, bár a végére már nagyon elfárad és szomjas, de a harc olyan hevesen tombol, hogy nincs ideje pihenni.

„Ma már nem bírok irtózás nélkül gondolni arra a sokadalmas embergyilkolásra, a vérre, amelyben meg-megsiklott már a lovunk lába s a holttestekre, amelyek halommal hevertek mindenfelé, ló és ember egymáson, összevissza. De akkor, mondom: nem voltam ember. A lélek mintha helyet cserélt volna bennem egy vadállatnak a lelkével – öltem és öltem tigriserővel és gyűlölettel minden ellenfelet. A magam halálára se gondoltam már. Pedig ott, hogy egy erős haddal viaskodtunk, csapás csapásra hullt reám is, mígnem valami csép vagy bárd úgy fejen sújtott, hogy elsötétült előttem a világ, s leszédültem a lóról. A halottak közé.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!