Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 33-65. fejezet – Olvasónapló

51. fejezet

Fényes nappal van már, mire Zéta újra magához tér. A csatának láthatóan vég, de nem tudja, hogy ki nyert. Ez dárdát használva mankónak nagy nehezen talpra áll, körülötte mindenhol halottak és lódögök hevernek.

„[…] körülöttem frankok, hunok és burgundok hevernek mozdulatlanul. Kettő arccal van fölfelé. Az egyik bozontos szakállú burgund. A másik egy fiatal frank, akinek kicsüng a mája. Túlfelől négy fegyveres hun halott fekszik egymásan, s egy ötödik, mint valami díványon ül rajtuk, s mintha mellére hajló fejjel aludna. Hun az is, és dárda van átütve rajta.
Rákiáltok:
– Öcsöd!
Nem felel. Nem is mozdul.
A csatatér holttesttel van tele. Emberek, paripák, fegyverek rendetlen összevisszaságban. Egy meztelen kar is fekszik itt magányosan. Vállban csapta le valaki. Az ujján aranygyűrű. És véres a gazdátlan kar. Egy vértől fekete római ül a földön, alig ötlépésnyire tőlem. A koponyája úgy el van nyílva, mint mikor a kagylót kettényitják. Ül, mintha kiesett agyvelejét bámulná a tenyerében.”
 

Zéta hamarosan hun lovasokat lát a harctéren száguldozni, de azok nem foglalkoznak a sebesültekkel. Kiderül, hogy a római sereg elvonult, de Attila cseltől tartva nem mozdul a csatatérről. Zétát pokoli szomjúság gyötri.

Hamarosan megkezdik a sebesültek összeszedését is, de még órák telnek el, mire Zétát is szekérre rakják. Egy folyócska partján teszik le a többi sebesülttel együtt. Számtalan vágás és zúzódás borítja a testét, súlyosan megsérült a jobb térde és a feje is, de életben van.

A hun papok igyekeznek mindenkit ellátni, köztük van Lupus püspök is, aki ellátja Zéta sebeit.

Zéta azonban egyre rosszabbul van.

„Már akkor forróság volt rajtam: gyehenna! Fél kézre tápászkodtam, és vért hánytam.
Egy Esztán nevű zoltán ült mellettem lábatörötten. Rám kiáltott:
– Tyű, az apád sarkantyúját, csoma van rajtad!
Akkor már magam is tudtam. A torkom, hónaljam meg volt dagadva. A csatából megmene­kültem, a pestisbe beleestem.”
 

Emlékezzünk rá, hogy Zéta Csege pestises sisakját viselte. Vagyis nem az a csoda, hogy Zéta pestises lett, hanem az – mint ahogy később látni fogjuk –, hogy kigyógyult belőle.

 

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!