Goethe – Faust – I. rész – Olvasónapló

Tizenhetedik jelenet – Márta kertje

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Faust
Mefisztó
Margit
? Márta kertje

Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:

Létezett-e Faust? – Történelmi háttér

A jelenet elején Margit és Faust beszélgetnek Márta kertjében. A lány hozza fel a vallás, a hit témáját.

A beszélgetést azért érdekes, mert megismerjük mindkettejük Istenhez való hozzáállását.

Margit hite az egyszerű, kisvárosi polgárleány hite, gyermeki, őszinte hit. Margit soha nem gondolkozott még el azon, hogy miért hisz, mi a hit vagy Isten lényege. Ő egyszerűen csak hisz, mert így nevelték.

„Te voltaképp a hittel hányadán vagy?

Bár jó ember vagy, elhiszem,

úgy látszik, nem sokat számít tenálad.”

Margit megérzése jó, hiszen Faust valláshoz, Istenhez fűződő viszonya tényleg jóval bonyolultabb, mint Margité. Azt nem lehet mondani, hogy Faust ne hinne Istenben, de az ő hite jóval kétkedőbb – elvégre tudós –, kérdéseket tesz fel, és válaszokat keresne rá.

Faustnak ez a kétkedése sodorta őt Mefisztó karmai közé, így volt rá lehetőség, hogy egyáltalán megkössék szerződésüket. Nyílván ezt nem mondhatja el Margitnak – a lány meg sem értené – ezért megpróbál kibújni a válaszadás alól.

Margit azonban makacs:

„Nem áhítsz rájuk mégse.

Nm mentél régideje se gyónni, se misére.

Istent hiszel?”

A kérdés egyszerű, és Margit világában a válasz is az: valaki vagy hisz Istenben, vagy nem. Faust világában azonban ez sokkal bonyolultabb, és mivel Margit nem hagyja békén, ezért Faust megpróbálja elmagyarázni neki, hogy miért kétkedik:

„Félre ne érts, szépséges gyermekem!

Ki nevezheti Őt meg,

ki ismerheti Őt meg:

hiszem Őt? -?”

Mivel azonban az egyszerű, gyermeki Margit számára a „Hiszel-e Istenben?” kérdésre csak „igen”, vagy „nem” válasz létezik, így Margit nem tudja megérteni Faustot:

„Ebben sok tetszetős dolog van,

összevéve mégis csak biceg:

nincs is keresztény hited.”

Ha már belelendült, akkor Margit azt is megjegyzi, hogy nem tetszik neki Faust barátsága Mefisztóval:

„Ezt az embert nyakadon,

lelkem mélyéből gyűlölöm, de nagyon;

soha, soha életembe’,

semmi se szőrt még úgy a szívembe,

mint ez a kellemetlen arc.”

Margit tehát ráérez Mefisztó ördögi mivoltára, bár megmagyarázni nem tudja az ellenérzését. És Faust sem segít neki, nem tud annyira őszinte lenni, hogy bevallja, ki is valójában Mefisztó, de annyira bátor sem, hogy elküldje az ördögöt és teljesen Margitnak szentelje az életét.

Végül mond néhány általánosságot Margitnak, miszerint Margit érzelmei Mefisztó iránt csak alaptalan ellenérzések.

Faust szerencséjére a lány figyelme másfelé fordul, haza kell mennie. Faust ennek persze nem örül:

„Hát már sosem

jön egy zavartalan rövidke óra,

midőn a testünk-lelkünk összeforrna?”

Nyilván Faustnak itt főleg a testek összeforrása lenne a lényeg…

Érdekes módon azonban a dolog Margitnak sincs ellenére, de van egy komoly akadály:

„Hiszen hálnék csak egyedül!

Ma éjjel ajtón nyitva is maradna;

anyám rossza alvó rendkívül,

s ha ott bennünket rajtakapna,

megölne az a pillanat!”

Az ugyan nem derül ki, hogy Margit saját magát győzte meg, vagy Faust van ekkora hatással rá, de tény, hogy a lány már elhatározta, hogy Faust szeretője lesz, csak éppen alkalom nincs rá.

Faust azonban felkészült erre az eshetőségre is. Egy üveget ad át a lánynak, amiben állítása szerint altató van. Elég három csepp belőle, és Margit anyja mélyen fog aludni.

Margitnak azért vannak kétségei:

„Mit nem tennék érted, te drága?

De ügye, nem tesz kárt szülőmben?”

Faust persze megnyugtatja, hogy nem kell félnie.

A későbbiekben majd látni fogjuk, hogy dehogynem…

Margit távozása után megjelenik Mefisztó, akinek szavaiból kiderül, hogy mindent hallott. Jól mulat azon, hogy Margit nem kedveli őt, és félti tőle Faustot.

Faust persze letámadja Mefisztót:

“Nem foghatod fel, rémpofa,

hogy ez az angyal-tiszta gyermek.

a szent hittel tele,

mely egymaga

is üdvözítheti,be fél, be szenved,

mert drága férfija, úgy látja, elveszett.”

Jegyezzük meg, hogy Faust itt azért kissé álszent. Az oké, hogy megvédi Margitot Mefisztóval szemben, amikor azt mondja, hogy a tiszta lány megérezte, hogy Mefisztó rosszat akar a szerelmének, de Faust semmit sem tesz, hogy ez a „rossz” ne következzen be.

Vagyis Faust még mindig nem tud mit kezdeni az érzelmeivel, úgy tűnik – vagy legalábbis ő azt hiszi –, hogy még mindig a testi vágy vezérli,

miközben azért el- és felismeri Margit erkölcsi értékeit is.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..