Goethe – Faust – I. rész – Olvasónapló

Huszonegyedik jelenet – Dóm.

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Margit
A Gonosz Lélek
? A Dómban

Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:

Létezett-e Faust? – Történelmi háttér

A zsúfolásig telt Dómban vagyunk, ahol éppen szentmisét tartanak. A tömegben ott van Margit is.

Mögötte pedig ott áll a Gonosz Lélek, vagyis Margit lelkiismerete. A jelenet tulajdonképpen Margit és a saját lelkiismerete közötti vita.

A lelkiismeret kezd:

Ugye, Margit, be más volt,

midőn még bűntelen

álltál oltár elé,

s nyűtt könyvecskédből ott

szent éneket daloltál,

még gyermekül,

s már égi hittel!

[…] A szíved mélyén

mily iszonyú bűn?

Anyádnak lelkiért esedezel,

ki hosszú kínra érted aludta át megát?”

Innen tudjuk meg, hogy Margit anyja időközben meghalt, sőt a lelkiismeret azzal vádolja Margitot, hogy anyja halálát az az altató okozott, amit Fausttól kapott és beadott az anyjának, hogy nyugodtan tudják együtt tölteni az éjszakát.

(És azt még ráadásul nem is tudja, hogy szerelme, Faust ölte meg a bátyját…)

Margit kétségbe van esve, kezdi elveszíteni a lába alól a talajt:

„Jaj! Jaj!

Űzhetném el gondjaim,

amelyek rajtam át meg átcikáznak

pusztítón!”

A lelkiismeret azonban nem hagyja békén, Margit egyre rosszabbul érzi magát a zsúfolt templomban:

„Megfulladok!

A falpillérek

megfojtanak!

A boltozat rám dől! – Levegőt!”

A lelkiismerete azonban nem kíméli:

„Csak rejtőzz! Bűn és gyalázat

rejtve nem maradhat.

Fényt? Levegőt?

Jaj neked!”

Margit végül elájul a templomban.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..