Goethe – Faust – I. rész – Olvasónapló

Hatodik jelenet – Auerbach pincéje Lipcsében

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Faust
Mefisztó
Frosch
Brander
Siebel
Altmayer
Nem tudjuk meg Lipcse
Auerbach pince (borozó)

Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:

Létezett-e Faust? – Történelmi háttér

Faust és Mefisztó tehát megkezdik utazásukat, hogy Mefisztó valami olyat mutasson Faustnak, ami kielégíti a vágyait.

Az első megállójuk az Auerbach pince Lipcsében, ami egy borozó.

Az Auerbach pincéről érdemes tudni, hogy a mai napig megvan, és Goethe szempontjából életrajzi vonatkozása van, hiszen diákévei alatt sok időt töltött itt, és a legenda szerint a pince falán lévő képek egyikén találkozott először Faust alakjával.

A pincében éppen polgárok tivornyáznak, név szerint is megismerjük őket: Frosch, Brander, Siebel, és Altmayer.

Az italozók már jócskán be vannak állva, vagyis társaságukban nem az a lényeg, hogy néhány pohár bor mellett kellemesen elbeszélgessenek, hanem számukra maga az ivás a lényeg.

Semmi értelmesről nem beszélgetnek, a lerészegedés a fontos, miközben énekelnek.

Ebbe a társaságba hozza Mefisztó Faustot, vagyis az ördög a világ élvezeteinek legalján, a legközönségesebbel kezdi a bemutatást, az ivással.

„Előtte minden más dolognak

jókedvű társaságban hozlak,

hogy lásd: a létet mily könnyen veszik.

Minden nap ünnep e népségnek itt.

Kevéske ésszel, nagy pofával,

mint macskakölykök a farkuk után,

forognak egy helyben bután.

S míg csak fejük fájni nem átall,

a amíg le nem jár a hitel,

nem is törődnek semmivel.”

A félrészeg társaság is felfigyel az újonnan érkezetekre, hiszen mindketten kirínak a borozó közönségéből. Nem is telik el sok idő, hogy belekössenek Faustba és Mefisztóba, aki meg is jegyzi:

„Nem érzi ez a csőcselék

a Sátánt, bár nyakukban ül rég!”

Mefisztó természetesen hamar megtalálja a közös hangot a borozó társasággal, akik viszont megsértődnek, amikor Mefisztó az általuk ivott bort kritizálja.

„A szabadságra én bizony jószívvel innám,

hogyha boraitok jobbak volnának itt, lám!”

A társaság már éppen megtorolná a sértést, amikor Mefisztó kijelenti, hogyha nincs ellenükre, akkor szívesen megkínálja őket a saját borukkal.

Froschék, bár tudhatnák, hogy a két idegennél aligha lehet egy hordó bor, mégis jobban vonzza őket az ingyen pia lehetősége, mint hogy gondolkozzanak, természetesen belemennek a dologba.

Mefisztó azonban furcsán kezd hozzá a kínálásnak. Kér egy fúrót, és a társaság minden tagjától megkérdezi, hogy milyen fajta bort kér, majd ennek megfelelően mindenki előtt fúr egy lyukat az asztalba és lezárja viasszal.

Froschék persze a józan eszükkel tudják, hogy ez csak valami átverés lehet, mégis, mindannyian megmondják, hogy milyen fajta bort szeretnének.

Amikor Mefisztó végez a lyukak fúrásával, elmormol néhány varázsigét, majd vezényszavára mindenki kiveszi a viaszdugót a lyukakból, és tényleg olyan bor folyik a poharaikba, mint amilyet kívántak.

Azt már egyikük sem hallja a nagy örömben, amikor Mefisztó figyelmezteti őket, hogy arra azért vigyázzanak, hogy egy csepp se menjen mellé.

A társaság már se lát se hall, teljesen leköti őket az ivás, Mefisztó meg is jegyzi Faustnak:

„Ha vígan megy a sora, nézd meg, így fest e nép!”

Faust azonban kezdi kényelmetlenül érezni magát, nem ilyenfajta élvezetekre vágyott:

„Jobb volna innen elszelelnünk.”

Mefisztó azonban ki akarja élvezni varázslata eredményét:

„Figyeld, az állat mos miképp

s mily szépen ütközik ki bennük!”

Siebel ugyanis vigyázatlanul iszik és kiborul a bor a poharából, ami azonnal tűzzé változik és lángolni kezd.

Mefisztó lecsillapítja a tüzet, majd figyelmezteti a társaságot:

„Csak kóstolója volt a tisztítótüzeknek!”

A társaság persze nem fogja fel szava értelmét, csak azt, hogy az idegen átverte őket, ezért le akarják szúrni a két idegent.

Ezt azonban Mefisztó már nem várja meg, újra elmormol egy varázsigét, minek hatására a társaságnak úgy tűnik, mintha egy szőlőhegyen lennének, majd egymásnak esnek a késekkel.

Ezt kihasználva Faust és Mefisztó eltűnnek, a káprázat pedig lehullik a társaságról, mielőtt még komolyabb kárt tennének egymásban.

Seibel foglalja össze a borisszák véleményét:

„Káprázat volt, bűbáj, csalás!”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..