Hatodik jelenet – Auerbach pincéje Lipcsében
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Faust Mefisztó Frosch Brander Siebel Altmayer |
Nem tudjuk meg | Lipcse Auerbach pince (borozó) |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Faust és Mefisztó tehát megkezdik utazásukat, hogy Mefisztó valami olyat mutasson Faustnak, ami kielégíti a vágyait.
Az első megállójuk az Auerbach pince Lipcsében, ami egy borozó.
Az Auerbach pincéről érdemes tudni, hogy a mai napig megvan, és Goethe szempontjából életrajzi vonatkozása van, hiszen diákévei alatt sok időt töltött itt, és a legenda szerint a pince falán lévő képek egyikén találkozott először Faust alakjával.
A pincében éppen polgárok tivornyáznak, név szerint is megismerjük őket: Frosch, Brander, Siebel, és Altmayer.
Az italozók már jócskán be vannak állva, vagyis társaságukban nem az a lényeg, hogy néhány pohár bor mellett kellemesen elbeszélgessenek, hanem számukra maga az ivás a lényeg.
Semmi értelmesről nem beszélgetnek, a lerészegedés a fontos, miközben énekelnek.
Ebbe a társaságba hozza Mefisztó Faustot, vagyis az ördög a világ élvezeteinek legalján, a legközönségesebbel kezdi a bemutatást, az ivással.
„Előtte minden más dolognak
jókedvű társaságban hozlak,
hogy lásd: a létet mily könnyen veszik.
Minden nap ünnep e népségnek itt.
Kevéske ésszel, nagy pofával,
mint macskakölykök a farkuk után,
forognak egy helyben bután.
S míg csak fejük fájni nem átall,
a amíg le nem jár a hitel,
nem is törődnek semmivel.”
A félrészeg társaság is felfigyel az újonnan érkezetekre, hiszen mindketten kirínak a borozó közönségéből. Nem is telik el sok idő, hogy belekössenek Faustba és Mefisztóba, aki meg is jegyzi:
„Nem érzi ez a csőcselék
a Sátánt, bár nyakukban ül rég!”
Mefisztó természetesen hamar megtalálja a közös hangot a borozó társasággal, akik viszont megsértődnek, amikor Mefisztó az általuk ivott bort kritizálja.
„A szabadságra én bizony jószívvel innám,
hogyha boraitok jobbak volnának itt, lám!”
A társaság már éppen megtorolná a sértést, amikor Mefisztó kijelenti, hogyha nincs ellenükre, akkor szívesen megkínálja őket a saját borukkal.
Froschék, bár tudhatnák, hogy a két idegennél aligha lehet egy hordó bor, mégis jobban vonzza őket az ingyen pia lehetősége, mint hogy gondolkozzanak, természetesen belemennek a dologba.
Mefisztó azonban furcsán kezd hozzá a kínálásnak. Kér egy fúrót, és a társaság minden tagjától megkérdezi, hogy milyen fajta bort kér, majd ennek megfelelően mindenki előtt fúr egy lyukat az asztalba és lezárja viasszal.
Froschék persze a józan eszükkel tudják, hogy ez csak valami átverés lehet, mégis, mindannyian megmondják, hogy milyen fajta bort szeretnének.
Amikor Mefisztó végez a lyukak fúrásával, elmormol néhány varázsigét, majd vezényszavára mindenki kiveszi a viaszdugót a lyukakból, és tényleg olyan bor folyik a poharaikba, mint amilyet kívántak.
Azt már egyikük sem hallja a nagy örömben, amikor Mefisztó figyelmezteti őket, hogy arra azért vigyázzanak, hogy egy csepp se menjen mellé.
A társaság már se lát se hall, teljesen leköti őket az ivás, Mefisztó meg is jegyzi Faustnak:
„Ha vígan megy a sora, nézd meg, így fest e nép!”
Faust azonban kezdi kényelmetlenül érezni magát, nem ilyenfajta élvezetekre vágyott:
„Jobb volna innen elszelelnünk.”
Mefisztó azonban ki akarja élvezni varázslata eredményét:
„Figyeld, az állat mos miképp
s mily szépen ütközik ki bennük!”
Siebel ugyanis vigyázatlanul iszik és kiborul a bor a poharából, ami azonnal tűzzé változik és lángolni kezd.
Mefisztó lecsillapítja a tüzet, majd figyelmezteti a társaságot:
„Csak kóstolója volt a tisztítótüzeknek!”
A társaság persze nem fogja fel szava értelmét, csak azt, hogy az idegen átverte őket, ezért le akarják szúrni a két idegent.
Ezt azonban Mefisztó már nem várja meg, újra elmormol egy varázsigét, minek hatására a társaságnak úgy tűnik, mintha egy szőlőhegyen lennének, majd egymásnak esnek a késekkel.
Ezt kihasználva Faust és Mefisztó eltűnnek, a káprázat pedig lehullik a társaságról, mielőtt még komolyabb kárt tennének egymásban.
Seibel foglalja össze a borisszák véleményét:
„Káprázat volt, bűbáj, csalás!”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!