Goethe – Faust – I. rész – Olvasónapló

Huszonhatodik jelenet – Tömlöc

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Margit
Faust
Mefisztó
? A tömlöcben

Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:

Létezett-e Faust? – Történelmi háttér

Faust megszerezte a cella kulcsát, de még tétovázik, hogy belépjen-e egyáltalán Margithoz:

Itt él szegény, a nyirkos szalmapadkán,

s minden bűne: szerelmes tébolya!

És most hozzá belépni sem mersz?

Viszontlátásról dideregsz?

Gyerünk! Vagy előbb lép a halál oda!”

Faust tehát belép a borzalmas körülmények között fogva tartott Margithoz. A lány azonban közel áll a tébolyhoz, elsőre meg sem ismeri Faustot, azt hiszi, hogy azért jöttek érte, hogy a vesztőhelyre vigyék.

Margit kétségbeesett szavaiból kiderül, hogy gyermeke született Fausttól, de Margit megölte a gyermeket, azaz azért van börtönben, mert gyermekgyilkossággal vádolják.

Az nem derül ki, hogy Margit ezt miért tette, valószínűleg végső elkeseredettségében, hiszen a gyermek házasságon kívül született, ráadásul azt hitte, hogy Faust is elhagyta őt.

Faust nagyon megrendül az állapotán, csak nagyon nehezen tudja magára vonni a lány figyelmét.

Végül azonban sikerül neki, a lány a téboly ködén át felismeri Faustot, megörül a férfinak, de nem akar elmenekülni a cellából. Azzal vádolja Faustot, hogy már nem szereti őt.

Faustnak azonban most az lenne a legfontosabb, hogy minél hamarabb kivigye a börtönből a lányt, mielőtt a Mefisztó által elkábított őrök magukhoz térnek:

Jöjj! kövess! Kincsem, ne tétovázz!

Ezerszeres lesz a szerelmi láz!

Jöjj hát velem! Halld meg hívó szavam!”

Margit azonban nem akar kiszabadulni:

„Rólam láncot leversz,

újból megcsókolsz, megölelsz.

De, hogy lehet, hogy vissza nem riadsz? –

Vagy nem tudod, kit is szabadítasz?”

Margit ezután saját szavaival mondja el, hogy megölte az anyját – tehát az altató valóban méreg volt –, majd megölte a gyermekét is. Sőt, arra is utal, tisztában van vele, hogy Faust szúrta le a bátyját, Bálintot.

Ez Faustot még érzékenyebben érinti:

„Ne hánytorgasd a multakat,

megölsz vele.”

Faust tovább sürgeti a lányt, hogy induljanak már, szökniük kell. Margit azonban halni vágyik, tisztában van a helyzetével:

„Nem mehetek. Nekem nincs mit remélnem.

Meneküljek? Hisz leskődnek reám.

Nekem ez a koldusélet nem kell,

méghozzá rossz lelkiösmerettel!”

Faust végül úgy dönt, hogyha szép szóval nem tudja meggyőzni a lányt, akkor erőszakkal fogja kivinni a börtönből. Margit azonban ellenáll:

„Eressz! Nem tűrök erőszakolást!

Ily gyilkosan hát ne markolássz!

Hisz egykor mindent kedvedre tettem.”

Margit szájából ez egy gyilkos mondat, hiszen arra utal, hogy Faust az oka a lány minden bajának.

Margit tehát – bár lenne rá lehetősége – mégsem hajlnadó megszökni a börtönből, hiába könyörög neki Faust.

Közben érkezik Mefisztó, aki figyelmezteti Faustot, hogy ideje indulni, akár Margittal, akár nélküle, mert hajnalodik.

Faust nem tudja mit tegyen, vinné a lányt, de az nem akar menni, közben meg Mefisztó sürgeti a távozásra.

Margit tudja, hogy mi vár rá, már nem fél semmitől:

„Tied vagyok, te ments meg, ó Atyám!

Ti angyalok! Mennybeli seregek,

gyűljetek körén, és védjetek meg!”

Mefisztó kijelenti, hogy a lány „elkárhozott”, ekkor azonban fentről megszólal az Úr hangja: „Megváltatott!”

Vagyis bár Margit ezen a világon erkölcsileg elbukott, ennek ellenére számíthat a túlvilágon a megváltásra.

Mefisztónak most már arra kell koncentrálni, hogy Faustot el ne veszítse, hiszen a fogadása Istennel még tart.

„Hozzám szaladj”, mondja Faustnak, aki pedig az ördögöt választja és mindketten eltűnnek a tömlöcből.

-Vége az első résznek – 

A második rész olvasónaplóját itt találod




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..