Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló

Tizenötödik fejezet:

Következik a 330-as bolygó, amin egy öregember lakott, aki hatalmas könyveket írt.

Az öreg kijelenti, hogy ő geográfus, a kis herceg pedig rögtön tudni akarja, hogy az micsoda:

„- Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.

– Ó, ez nagyon érdekes – mondta a kis herceg. – Végre egy igazi mesterség!”

Hamarosan kiderül azonban, hogy az öregúr nem gyakorlati kutató, ő csak lejegyzi azokat a tényeket, amiket a kutatók szállítanak neki:

„- De ha egyszer geográfus!

– Az igaz – felelte a földrajztudós -, viszont nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat, hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat? A geográfus sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi emlékeiket. Aztán ha valamelyiknek az emlé­keit érdekesnek találja, vizsgálatot indíttat az illető kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.

– Hát azt meg miért?

– Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei lennének a földrajz­könyvekben. Valamint annak is, ha egy kutató többet innék a kelleténél.

– Miért? – érdeklődött tovább a kis herceg.

– Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós két hegyet tüntetne föl ott, ahol a való­ságban csak egy van.”

A kis hercegnek eszébe jut az iszákos, akivel korábban találkozott: hát, ő elég rossz kutató lenne.

A geográfus ezután tovább meséli, hogy mi kell ahhoz, hogy valakinek a felfedése bekerülhessen a nagy könyvbe:

Ha erkölcsileg megbízhatónak bizonyul a kutató, akkor felszólítják, hogy szolgáltasson bizonyítékot a felfedezéséről.

A geográfus ezután azt akarja tudni, hogy a kis herceg honnan érkezett, hátha tud olyat, amit érdemes beleírni a nagy könyvbe.

A kis herceg pedig elmeséli, hogy egy kis bolygóról érkezett, amin alig van valami, csak három vulkán és egy virág.

A geográfust azonban csak a vulkánok érdeklik, a virág nem, mert az múlékony. A kis herceg persze rögtön tudni akarja, hogy mit jelent az, hogy múlékony:

„- De mit jelent az, hogy „múlékony”? – makacskodott a kis herceg, mert ha egyszer föltett egy kérdést, nem tágított tőle soha többet.

– Azt jelenti, hogy előbb-utóbb megsemmisül.

– Az én virágom előbb-utóbb megsemmisül?

– Úgy bizony.

„Múlékony a virágom – gondolta a kis herceg -, s mindössze négy tüskéje van, hogy a világtól védekezzék! És én magára hagytam otthon!”

Most érzett először valami lelkifurdalás-félét.”

A kis herceg ezután tanácsot kér a geográfustól, hogy melyik legyen a következő bolgyó, amit meglátogat:

„- Mit tanácsol uraságod? – kérdezte. – Milyen bolygót látogassak meg!

– A Földet – felelte a földrajztudós. – Jó híre van…

A kis herceg útra kelt, de közben egyre a virágjára gondolt.”

A geográfus az elefántcsonttoronyban ülő tudós jelképe, aki gyűjti a tudást, de ez a tudás semmire sem használható, mert nincs mögötte tapasztalat. A geográfus szerint csak az fontos, amit bizonyítani lehet, vagy az, ami évszázadokig fennáll.

Minden más lényegtelen. Ez azonban természetesen a kis herceg szerint nem igaz, hiszen a az érzelmeket pl. nem lehet bizonyítani, mégis nagyon fontosak.

Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..