Huszonkettedik fejezet
A kis herceg tehát továbbmegy és hamarosan találkozik a váltóőrrel:
„- Mit csinálsz te itt? – kérdezte a kis herceg.
– Rostálom az utasokat, ezresével – mondta a váltóőr. – Hol jobbra küldöm a vonatokat, amik viszik őket, hol meg balra.”
A kis herceget természetesen rögtön érdekelni kezdik a vonatok, hiszen soha nem látott mé ilyeneket: sorra teszi fel a kérdéseket:
„- De sürgős nekik – mondta a kis herceg. – Mit keresnek?
– Azt maga a mozdonyvezető se tudja – mondta a váltóőr.
Ellenkező irányból eldübörgött egy másik kivilágított gyorsvonat.
– Máris visszajöttek? – kérdezte a kis herceg.
– Ezek nem ugyanazok – mondta a váltóőr. – Ez egy ellenvonat.
– Nem érezték jól magukat ott, ahol voltak?
– Az ember sosem érzi jól magát ott, ahol éppen van – mondta a váltóőr.
Földübörgött egy harmadik kivilágított gyorsvonat.
– Ezek az első vonatnak az utasait üldözik? – kérdezte a kis herceg.
– Egyáltalán nem üldöznek semmit – mondta a váltóőr. – Alusznak odabent vagy ásítoznak. Csak a gyerekek nyomják az orrukat az ablaküveghez.
– Mert csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek – mondta a kis herceg. – Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak…”
Ez fejezet ismét társadalomkritikát fogalmaz meg: a kis herceg nézőpontja szerint a felnőttek mindig csak sietnek valahová, és az idejük nagy részét azzal töltik, hogy sietnek, gyakran maguk sem tudva, hogy hová, és miért.
Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!
jó ötödikes, vagyok picit depis a könyv de ezzel a naplóval könnyebben megértem!!
Kedves Martin!
Ez volt a cél! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Üdv zsiráf nagyon tetszik nekem ez az olvasó napló!!!!! Nagyon hasznomra est…
Kedves Kiss Bika!
Örülök, hogy tetszik! 🙂
Üdv:
Zsiráf