Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló

Huszonkettedik fejezet

A kis herceg tehát továbbmegy és hamarosan találkozik a váltóőrrel:

„- Mit csinálsz te itt? – kérdezte a kis herceg.

– Rostálom az utasokat, ezresével – mondta a váltóőr. – Hol jobbra küldöm a vonatokat, amik viszik őket, hol meg balra.”

A kis herceget természetesen rögtön érdekelni kezdik a vonatok, hiszen soha nem látott mé ilyeneket: sorra teszi fel a kérdéseket:

„- De sürgős nekik – mondta a kis herceg. – Mit keresnek?

– Azt maga a mozdonyvezető se tudja – mondta a váltóőr.

Ellenkező irányból eldübörgött egy másik kivilágított gyorsvonat.

– Máris visszajöttek? – kérdezte a kis herceg.

– Ezek nem ugyanazok – mondta a váltóőr. – Ez egy ellenvonat.

– Nem érezték jól magukat ott, ahol voltak?

– Az ember sosem érzi jól magát ott, ahol éppen van – mondta a váltóőr.

Földübörgött egy harmadik kivilágított gyorsvonat.

– Ezek az első vonatnak az utasait üldözik? – kérdezte a kis herceg.

– Egyáltalán nem üldöznek semmit – mondta a váltóőr. – Alusznak odabent vagy ásítoznak. Csak a gyerekek nyomják az orrukat az ablaküveghez.

– Mert csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek – mondta a kis herceg. – Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak…”

Ez  fejezet ismét társadalomkritikát fogalmaz meg: a kis herceg nézőpontja szerint a felnőttek mindig csak sietnek valahová, és az idejük nagy részét azzal töltik, hogy sietnek, gyakran maguk sem tudva, hogy hová, és miért.

Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..