Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló

Huszonnegyedik fejezet:

Ebben a fejezetben visszatérünk a kisregény jelen idejébe, tehát akkora, amikor a kis herceg találkozott a szerzővel, aki kényszerleszállást hajtott végre a Szaharában, és éppen a repülőgépe motorját igyekszik megszerelni.

A forrás története volt az utolsó, amit a kis herceg a szerzőnek elmesélt. Erről jut eszébe az írónak, hogy bizony egy forrás neki is jól jönne, mert már 8 nap telt el a kényszerleszállás óta, a gépet még mindig nem javította meg, viszont a vize meg elfogyott.

A kis herceg kijelenti, hogy ő is szomjas, induljanak el, keressenek egy kutat.

Az író rámutat, hogy a sivatagban vannak, és elég kicsi annak az esélye, hogy csak úgy találjanak egy kutat a Szaharában.

A kis herceget azonban naiv magabiztosságában nem lehet megingatni:

„- Az teszi széppé a sivatagot – mondta a kis herceg -, hogy valahol egy kutat rejt…”

Mivel mást úgysem nagyon tehet, az író végül beleegyezik, hogy keressenek egy kutat. Sokáig gyalogolnak, végül a kis herceg elfárad, a szerző ölbe veszi, úgy viszi tovább az alvó kis herceget:

„Mentem, mentem, és hajnalban rábukkantam a kútra.”

Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..