Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló

Tizennyolcadik fejezet

A rövidke fejezetben a kis herceg nekivág a sivatagnak, és hamarosan találkozik egy virággal:

„A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy három­szirmú, semmi kis virággal.

– Jó napot! – mondta a kis herceg.

– Jó napot! – mondta a virág.

– Hol vannak az emberek? – kérdezte udvariasan a kis herceg.

A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt.

– Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.

– Viszontlátásra – mondta a kis herceg.

– Viszontlátásra – mondta a virág.”

A fejezet arra mutat rá, hogy mennyire keveset látunk és érzékelünk a világból, ha nem vagyunk nyitottak, nem mozdulunk ki, nem akarjuk megismerni a világot.

Mivel a virág nem tud elmozdulni, ezért szentül meg van győződve róla, hogy a világ többi része is olyan, mint ameddig maga körül ellát. És mivel egész életében csak 6-7 embert látott, biztos benne, hogy nincs is több a Földön…

Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .