Huszonegyedik fejezet
Ekkor jelenik meg a róka. A róka illedelmesen köszön, a kis herceg megörül neki, végre valaki, aki eltereli a figyelmét a szomorúságáról.
Megkéri a rókát, hogy az játszon vele, de a róka furcsa választ ad:
„- Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.
– Ó, bocsánat! – mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: – Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?”
A róka pedig elmagyarázza neki:
„- Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
– Kapcsolatokat teremteni?
– Úgy bizony – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”
Majd egyetlen mondatban összefoglalja a dolgot:
„- Légy szíves, szelídíts meg! – mondta.”
A kis hercegnek tetszik az ötlet, de nem tudja hogy kezdjen hozzá, nem tudja, hogyan kell megszelídíteni valakit.
A róka segít neki:
„- Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…”
A kis herceg pedig végül megszelídíti a rókát. Viszont hamarosan el kell búcsúzniuk, mert a kis herceg tovább akar menni.
Így viszont el kell válnia a rókától, és a kis herceg szerint mi értelme volt megszelídítenie a rókát, barátságot kötnie vele, ha most meg el kell hagynia. Ez a kis herceg szerint mindkettejüknek csak rossz.
A róka azonban rámutat, hogy bár az elválás valóban rossz, de azzal, hogy megszelídítették egymást, egyetlenné váltak egymás számára. A róka már nem csak egy közönséges róka a kis herceg számára, hanem A róka, és az emléke megmarad a kis hercegnek mindig, bárhová is menjen.
Ebből jön rá a kis herceg arra is, hogy bár látott ötezer rózsát, neki mégis az ő egyetlen rózsája a legfontosabb, amit a bolygóján hagyott, mivel azzal foglalkozott, az az egyetlen rózsa a számára, azt szereti.
Búcsúzóul a róka elárul a kis hercegnek egy titok, ezt szokták a legtöbbször idézni a regényből:
„- Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
„- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
A róka az egyetlen olyan szereplő a kis herceg földi vándorlása során, aki eredeti és érdekes gondolatokat oszt meg a kis herceggel.
A róka ihletőjeként az ajánlás címzettjét, Léon Werth-et szokás megnevezni. A rókában ugyanis ott a kettősség: bár jó tanácsokat és értékes gondolatokat ad a kis hercegnek, de a rókához hagyományosan a ravaszságot is társítjuk, tehát soha nem lehet tudni, hogy mit is akar valójában a hercegtől.
Ez a kettősség pedig megjelenik Werth és Saint-Exupéry kapcsolatában is, hiszen bár közeli barátok voltak, mégis teljesen más politikai, társadalmi, vallási nézeteket vallottak.
Az ötezer rózsából álló lugast pedig szokták Saint-Exupéry bocsánatkérésének is tartani felesége számára. Az ötezer rózsa jelképezi a férfi szeretőit, akiktől azonban mégis mindig visszatért a feleségéhez.
Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!
jó ötödikes, vagyok picit depis a könyv de ezzel a naplóval könnyebben megértem!!
Kedves Martin!
Ez volt a cél! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Üdv zsiráf nagyon tetszik nekem ez az olvasó napló!!!!! Nagyon hasznomra est…
Kedves Kiss Bika!
Örülök, hogy tetszik! 🙂
Üdv:
Zsiráf