Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló

Tizenhetedik fejezet

A kis herceg tehát megérkezett a Földre. És bár eddig csak olyan bolygókon járt, amin csak egy ember élt, a Földön meg több milliárd ember lakik, de a kis herceg balszerencséjére éppen a Szaharában ért földet, ahol egy teremtett lélek sincs.

Illetve mégis, egy kígyó:

„A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.

– Jó éjszakát! – mondta a kis herceg, csak úgy találomra.

– Jó éjszakát! – felelte a kígyó.

– Melyik bolygóra estem? – kérdezte a kis herceg.

– A Földre, Afrikában – felelte a kígyó.

– Ó… Hát senki sincs a Földön?

– Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy – mondta a kígyó.”

A kis herceg által eddig megismert lények közül a kígyó az első, aki érdekel, hogy ki is a kis herceg:

„- Szép csillag – mondta a kígyó. – Mit keresel itt?

– Nézeteltérésem támadt egy virággal – mondta a kis herceg.

– Hajaj! – mondta a kígyó.

És sokáig hallgattak.”

A kígyó végül a kis herceggel tart, a bokája köré tekeredik, mint egy aranypánt.

A kígyó figurájának ihletőjeként is szokás Saint-Exupéry feleségét, Consuelót tartani, mert a nőt életében gyakran nevezték „vipera-nyelvűnek”

Arról azonban, hogy a kígyóban a szerző valóban Consuelót mintázta volna meg, erőssen megoszlanak a vélemények.

Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..