Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló

Huszadik fejezet

A kis herceg napokig vándorolt a sivatagban, míg végül rátalált egy útra.

Hamarosan egy virágzó rózsakertre talált (Most abban ne menjünk bele, hogy a sivatagba hogy kerül egy rózsakert ugye…)

A kis herceg azonban nem tudja, hogy rózsákkal van dolga, csak annyit lát, hogy a rengeteg virág pont úgy néz ki, mint az  egyetlen virága otthon.

„- Jó napot! – mondta.[…]

– Jó napot! – mondták a rózsák.[…]

– Kik vagytok? – kérdezte meghökkenten.

– Rózsák vagyunk – felelték a rózsák.

– Ó! – mondta a kis herceg.”

A kis herceg elszomorodik, mert ekkor jön rá arra, hogy neki egy rózsája van, aki ráadásul azt mesélte, hogy ő az egyetlen ilyen virág a világon:

„„Azt hittem, gazdag vagyok, van egy párjanincs virágom; és lám, nincs, csak egy közönséges rózsám. Ezzel meg a három térdig érő vulkánommal, melyek közül az egyik talán egyszer s mindenkorra kialudt, igazán nem vagyok valami híres nagy herceg…

Lefeküdt a fűbe, és sírni kezdett.”

Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..