Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló

Tizenkilencedik fejezet:

A humoros fejezetben a kis herceg „találkozik” a visszhanggal.

Felmászik ugyanis egy hegyre, amin nagyon elcsodálkozik, hiszen még soha nem látott hegyet: a bolygóján lévő vulkánok csak a térdéig értek és zsámolynak használta őket.

„- Jó napot! – mondta találomra.

– Jó napot!… Jó napot!… Jó napot!… – válaszolta a visszhang.

– Ki vagy? – kérdezte a kis herceg.

– Ki vagy… ki vagy… ki vagy… – felelte a visszhang.

– Légy a barátom, olyan egyedül vagyok – mondta.

– Egyedül vagyok… egyedül vagyok… egyedül vagyok – felelte a visszhang.”

A kis herceg pedig levonja a következtetést eddig Földön szerzett tapasztalataiból:

„Milyen furcsa bolygó! – gondolta a kis herceg. – Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mon­danak nekik… Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést…”

Ez a fejezet komoly társadalomkritikaként is felfogható. Ne feledjük, Saint-Exupéry a Második Világháború alatt írta a regényt, amikor Európában hódított a nácizmus és a fasizmus: olyan eszmék, amik nem tűrték meg az egyéni gondolkodást, azt kellett vallani és gondolni, amit a központi hatalom akart.

A szomorú ebben az, hogy nagyon sok embernek ez nem is okozott nehézséget…

Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..