Goethe – Faust – II. rész – Olvasónapló

Második felvonás – ötödik jelenet – Az alsó Péneiosznál

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Faust
Nimfák
Kheirón
Mantó
? Folyópart
Mantó barlangja

Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:

Létezett-e Faust? – Történelmi háttér

Ebben a jelenetben Faustot követjük, aki Helénát keresi. Illetve először a szfinx tanácsára Kheirónt, a kentaurt próbálja megtalálni.

Egy folyópartra ér, ahol nimfák fürdenek a vízben. Faustot lenyűgözi a nimfák szépsége, és ők azok, akik először felfigyelnek a közeledő patadobogásra.

Faustnak szerencséje van, Kheirón, a kentaur érkezik, aki először nem nagyon akar foglalkozni Fausttal, mondván, hogy nem ér rá, siet.

Arra azonban hajlandó, hogyha Faustnak fontos beszélnivalója van vele, akkor felüljön a hátára.

Faust – szintén klasszikus műveltségének és tudásának köszönhetően – el van ragadtatva a lehetőségtől, hogy beszélhet Kheirónnal, hiszen a kentaur számos ókori hős ( az argonauták, Herkules) tanítója volt.

Faust ki is faggatja ezekről a hősökről Kheirónt, aki kicsit kiábrándultan mesél:

„Gyógyítottam harcban kapott

sebet, segítve hősökön, de

javasasszonyok és papok

léptek végül is örökömbe.”

Vagyis Kheirón tisztában van vele, hogy az ókori mondák és hősök ideje lejárt, más idők járnak.

Faust azonban tovább faggatózik, rákérdez Herkulesre is, akiről a kentaur elragadtatással mesél: „Született király volt e szép, sőt elragadó ifjú […]”

Ha már egy szép férfiről van szó, akkor Faust megragadja az alkalmat, hogy a legszebb nőről, azaz Szép Helénáról faggassa Kheirónt.

Kiderül, hogy a kentaur nem csak ismeri Helénát, de vitte a hátán is, ugyanott, ahol most Faust ül.

Faust persze el van ragadtatva a dologtól, kéri Kheirónt, hogy vigye őt Helénához. A kentaur azonban ezt nem tudja megtenni, mert Heléna az alvilágban van, de el tudja vinni Mantóhoz, aki talán segíthet neki.

Mantó a lánya Teiresziásznak, a híres jósnak (aki pl. fontos szerepet kap az Antigonéban és az Oidipusz királyban, de megjelenik az Iliászban és az Odüsszeiában is), maga is jóstehetségű.

A kentaur el is viszi a jósnőhöz Faustot, sőt be is ajánlja hozzá, mondván:

„Helénának lett a bolondja,

Helénát kívánja rajongva;

hogy s mint kezdje, ez most a gondja; […]”

Kheirón távozik, Mantó pedig nem zárkózik el a segítségtől, bár sok jóval nem biztatja Faustot:

„A lehetetlenért harcolni szép s jó.”

Mantó hajlandó arra, hogy leszálljon az alvilágba Fausttal, vagy legalábbis megmutassa neki az utat, ahol Helénát megtalálhatja.

A jelenet azzal ér véget, hogy Faust és Mantó leszállnak az alvilágba, de a jelenet további részét Goethe nem dolgozta ki, csak néhány vázlat és töredék maradt ránk.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints  a folyatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..