Goethe – Faust – II. rész – Olvasónapló

Első felvonás, negyedik jelenet – Díszkert

Főbb szereplők Időpont Helyszín
A császár
Mefisztó
Faust
A kancellár
A hadszernagy
A kincstárnok
Az udvarnagy
Nemesek
A bolond
? A császári palota díszkertje

Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:

Létezett-e Faust? – Történelmi háttér

Másnap reggel Mefisztó és Faust a császárhoz hivatalosak. Mefisztó első dolga, hogy bocsánatot kérjen a császártól az előző napi bál végén bemutatott „tűzvarázslatért.”

A császár azonban nem haragszik, sőt kijelenti, hogy nagyon jól érezte magát előző nap.

Ekkor érkeznek egymás után a császárság magas rangú tisztségviselői: az udvarnagy örömmel jelenti, hogy:

„[…] számláink mind rendezve vannak,

uzsorás karma nem sanyargat, […]”

A hadszernagy pedig közli, hogy:

„A zsold felpénzzel megfejelve,

újra felcsapott a had erre.”

A császár csak értetlenkedik, hiszen előző nap még minden főembere azon nyavalygott, hogy csődben van az állam…

Érkezik a kancellár, aki megoldja a talányt, mert felolvassa azt a rendeletet, amit a császár előző este aláírt:

„Akit illet, mindenki tudja meg:

ezer korona értékű e jegy.

Érte biztos zálog szavatol, a

császári föld mélyének vagyona,

melyet kiásatunk, s ha megkerül

a dús kincs, szolgáljon fedezetül.”

A császár tovább értetlenkedik, ő nem írta alá semmilyen rendeletet, de a kincstárnok erre közli, hogy dehogynem:

„Emlékezz! Te írtad alá az éjjel.

Mint a nagy Pán álltál itt, mi eléd

járultunk, s a kancellár így beszélt:

„Tedd a magad nemes öröme végett

egy tollvonással boldoggá a népet.”

Kiderül az is, hogy a rendelet aláírása után azonnal, tehát gyakorlatilag egy éjszaka alatt bevezették a császárságban a papírpénzt – ez nyilvánvalóan Mefisztó műve.

Az emberek pedig elfogadták a papírpénzt, hogyne fogadták volna el, hiszen így egy darab papírért vehetnek bármit, sőt a pénzváltónál akár aranyra is válthatják.

A császár nem emlékszik, hogy előző nap bármit is aláírt volna, de nem feszegeti tovább a kérdést. Az azonban meglepi, hogy az emberek ilyen könnyen elfogadták a papírpénzt:

„S a nép arany gyanánt fogadja el?

Udvarnak, hadnak ily zsold megfelel?

Bárhogy ámulok, meggyőznek a tények.”

Mefisztó fecsegéssel próbálja elterelni a császár figyelmét: elkezdi elemezni, hogy mennyivel jobb a papírpénz, mint az arany, mennyivel könnyebb szállítani, tárolni stb.

A császár pedig rutinos öncsaló, hamarosan már saját maga is elhiszi, hogy önmagától írta alá a rendeletet.

Meg is jutalmazza Faustot és Mefisztót:

„Nektek hálás országunk mindenzért;

a szolgálathoz kell szabnunk a bért.

Mit birodalmam földje-mélye rejt még,

rátok bízom, jobb őrpárt úgyse lelnék.”

Tehát az átverés tovább gyűrűzik: a király tényleg elhiszi, hogy birodalma pénzügyi stabilitását alapozhatja olyan papírpénzre, aminek biztosítéka a földbe rejtett kincs. Ezen kincsek őrzői pedig Mefisztó és Faust lesznek.

A jelenet egy közjátékkal fejeződik be. A császár ugyanis annak örömére, hogy megoldódtak birodalma anyagi gondja, minden jelenlévő nemesurat megjutalmaz – természetesen papírpénzzel.

Egy kérése van, cserébe a jutalomért, mindenkinek el kell mondania, hogy mire fogja költeni. A nemesek pedig egytől egyig a megszokott unalmas dolgokat mondják: leisszák magukat, ékszert vesznek a szeretőjüknek, visszafizetik az adósságukat, szerencsejátékra költik, elteszik.

A császár meg is jegyzi, hogy milyen unalmasak az emberek:

„Azt hittem, új tettekre lelkesedtek;

de ismervén titeket, ez se lep meg.

Látom: kapnátok bá kincsgarmadát,

a régi nótát fújnátok tovább.”

Ekkor jelenik meg a bolond, aki korábban rosszul lett (leitta magát…), és akinek a helyére került Mefisztó.

A bolond csodálkozva értesül a papírpénzbizniszről, ő az egyetlen, aki felteszi azokat a kérdéseket, amiket az államférfiaknak kellett volna:

„Bűvös papír! Nem értem jól, mi az?”

„Öt ezres csak így az ölembe hullna?”

„De hát aranyat ér ez igazán?”

„Kapható ház, szántóföld, állatok?”

De a bolonddal senki sem foglalkozik, pedig ha a császár és emberei elgondolkoznának a kérdésekre adható válaszokon, akkor rögtön rájönnének, hogy csak átverés lehet az egész.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints  a folyatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..