Ötödik felvonás hatodik jelenet – Sírbatétel
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Mefisztó Ördögök Angyalok kara |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Faust tehát meghalt és Mefisztó érvényesíteni akarja a szerződés adta jogát Faust lelkére. Megnyílik a pokol, ahonnan ördögök rajzanak elő, hogy segítsenek Mefisztónak.
Mefisztó ekkor már-már komikusan kezd el siránkozni, hogy manapság már milyen nehéz dolga van az ördögnek, ha meg akar szerezni egy lelket:
„Pórul járunk, hol itt, hol ott!
Ma már bevett szokás és régi jog
révén fajtánk mit se remélhet.
Egykor kifújta a véglehelet,
én lestem, mint a fürge egeret,
s hopp! már karmom közt vergődött a lélek.
Mást vár, és inkább a sötét helyen,
a holttest undok házában lapulna;”
Mefisztó siránkozását az égből leszálló Angyalok kara szakítja félbe: megkezdődik a harc Faust lelkéért.
Mefisztó támadásra buzdítja az ördögöket az angyalok ellen, de az ördögök nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy az angyalok rózsákat szórnak rájuk az égből.
Végül Mefisztó a saját jelleme áldozatává válik: az angyalokban ugyanis meglátja a szépet, de rögtön vágy is fogja el irántuk. Amíg Mefisztó ezzel van elfoglalva, addig az angyalok megszerzik és magukkal viszik „Faust lényének halhatatlan részét”
Mire Mefisztó feleszmél, addigra már elvesztette a Faust lelkéért vívott harcot:
„Mi történt? – Vajon hova tűntek?
Rajtam ütöttél, éretlen sereg!
Most zsákmányukkal ég felé repülnek;
ezért kerengtek hát a sír felett!
Páratlan kincstől fosztottak meg engem,
a nagy lelket, mely zálog volt kezemben,
kicsempészték a pernahajderek.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folyatáshoz!