Ötödik felvonás első jelenet – Nyílt vidék
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Vándor Baucis Philemon |
Tengerparti nyílt vidék |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Ugrunk az időben, Faust a császárnak nyújtott segítségért cserébe megkapta a tengerparti sávot, amit szeretett volna.
Egy vándor érkezik éppen, aki egy idő házaspárt keres, aki sok évvel korábban segített neki, amikor hajótörést szenvedett és a partra vetette a víz.
A házaspár (Baucis és Philemon) egy kis dombon élnek, ahol a házuk mellett van egy kápolna is. Korábban az egész partvidéken ez volt az egyetlen lakható hely és a két öreg feladata az volt, hogy vihar esetén a kápolna harangjával adjanak jelet a hajóknak.
A vándor legnagyobb csodálatára azonban mostanra teljesen átalakult a vidék, mindenhol csatornák és gátak vannak, a tengert visszaszorították, zöldellő mezők, megművelt földek mindenütt és egy csodás palota a közelben.
Baucis és Philemon elbeszéléséből megtudjuk, hogy Faust hatalmas erővel vetett bele magát a munkálatokba, de a két öregnek nem tetszik a módszer, amivel a munkát végezték:
„Nappal meddő szolgalárma,
mit sem ért csákány, lapát;
s hol lángraj gyúlt éjszakára,
másnap ott állt már a gát.
Embervért áldoztak, éjjel
hallottunk halálsikolyt;
s hol a tűzsáv vízig ért el,
reggel ott csatorna volt.”
Vagyis a napközbeni emberi munka csak a látszat, akik igazából dolgoznak, azok Mefisztó démonai, akik éjszaka elvégzik a munkát. A két öreg persze ezt nem tudja pontosan, de azt érzik, hogy nem jó erők munkálkodnak a közelben.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folyatáshoz!