Goethe – Faust – II. rész – Olvasónapló

Ötödik felvonás első jelenet – Nyílt vidék

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Vándor
Baucis
Philemon
Tengerparti nyílt vidék

Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:

Létezett-e Faust? – Történelmi háttér

Ugrunk az időben, Faust a császárnak nyújtott segítségért cserébe megkapta a tengerparti sávot, amit szeretett volna.

Egy vándor érkezik éppen, aki egy idő házaspárt keres, aki sok évvel korábban segített neki, amikor hajótörést szenvedett és a partra vetette a víz.

A házaspár (Baucis és Philemon) egy kis dombon élnek, ahol a házuk mellett van egy kápolna is. Korábban az egész partvidéken ez volt az egyetlen lakható hely és a két öreg feladata az volt, hogy vihar esetén a kápolna harangjával adjanak jelet a hajóknak.

A vándor legnagyobb csodálatára azonban mostanra teljesen átalakult a vidék, mindenhol csatornák és gátak vannak, a tengert visszaszorították, zöldellő mezők, megművelt földek mindenütt és egy csodás palota a közelben.

Baucis és Philemon elbeszéléséből megtudjuk, hogy Faust hatalmas erővel vetett bele magát a munkálatokba, de a két öregnek nem tetszik a módszer, amivel a munkát végezték:

„Nappal meddő szolgalárma,

mit sem ért csákány, lapát;

s hol lángraj gyúlt éjszakára,

másnap ott állt már a gát.

Embervért áldoztak, éjjel

hallottunk halálsikolyt;

s hol a tűzsáv vízig ért el,

reggel ott csatorna volt.”

Vagyis a napközbeni emberi munka csak a látszat, akik igazából dolgoznak, azok Mefisztó démonai, akik éjszaka elvégzik a munkát. A két öreg persze ezt nem tudja pontosan, de azt érzik, hogy nem jó erők munkálkodnak a közelben.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints  a folyatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..