Goethe – Faust – II. rész – Olvasónapló

Második felvonás, első jelenet – Magas bolthajtású, keskeny gótikus szoba.

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Mefisztó
Faust
Nicodemus, a famulus
Egy Baccalaureus
? Faust régi egyetemi dolgozószobája

Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:

Létezett-e Faust? – Történelmi háttér

Faust régi dolgozószobájában vagyunk, ahol az első rész Dolgozószoba jelenetei is játszódnak, és ahol Faust megismerkedett Mefisztóval.

Annak ellenére, hogy Faust és Mefisztó utazása már régóta tart – bár az nem derül ki, hogy pontosan mióta – a szoba berendezése érintetlen.

Mefisztó kilép egy függöny mögül, és ahogy fellebbenti, látszik, hogy Faust a háttérben egy karosszékben terül el. Faust még mindig a Heléna jelenet hatása alatt áll. Ezzel Mefisztó is tisztában van:

„Nyugodj itt, te szegény! Ravasz

szerelmi háló foglya lettél!

Kit Heléna bénít meg, az

egyhamarjában észre nem tér.”

Mefisztó körbenéz a dolgozószobában, és megállapítja, hogy semmi sem változott. Még azt a lúdtollat is megtalálja, amivel Faust a saját vérébe mártva aláírta a szerződést.

Megtalálja a fogason Faust régi köpenyét is, fel is veszi.

Végül elunja magát, és meghúz egy csengőt. A csengő hangjára egy Famulus, azaz szolga kerül elő, név szerint Nicodemus, aki csodálkozva veszi észre Mefisztót a köpenyben.

Mefisztónak a famulushoz intézett szavaiból az derül ki, hogy Faust eltűnése után Wagner kapta meg Faust állását. Mefisztó nincs nagy véleménnyel Wagner teljesítményéről:

„Ő a katedra óriása,

kulcsos Szent Péter földi mása,

a Lentit s Fentit ő feltárja nyomban.

Ma ő a láng, és ő a szikra,

hír és név, ha másé nem szilárd;

Faustét is elhomályosítja,

ő az, ki mindent feltalált.”

A famulus azonban nem ért egyet Mefisztóval:

„Wagner nem szolgált rá e vádra;

szerénysége a legpáratlanabb.

A nagy ember megfejthetetlen

eltűnésén búslakodik szüntelen,

s míg ő meg nem kerül, vigasztalan marad.”

Mefisztó találkozni akar Wagnerral, de a famulus szerint Wagner szigorú parancsba adta, hogy senki se zavarja, mert komoly kísérleteket folytat.

Mefisztót ez pont nem érdekli, elvégre ő az ördög:

„Megtiltaná, hogy én belépjek?

Hisz meggyorsítom útját sikerének.”

A famulus elmegy, hogy bejelentse Mefisztót Wagnernek.

Ekkor váratlan esemény történik, egy Baccalaureus ront be a szobába.

A Baccalaureus a korszak legalacsonyabb egyetemi fokozata, inkább még diáknak számít, mint egyetemi tanárnak.

Kiderül, hogy a Baccalaureus nem más, mint az a diák, akit Mefisztó Faust ruhájában kigúnyolt az első rész második Dolgozószoba jelenetében.

Most ugyanaz a jelenet ismétlődik meg, csak fordítva. Mefisztó most is Faust köpenyében van, a diák most is azt hiszi, hogy Fausttal beszél.

Csak közben a diák végigjárta az egyetemet és rájött, hogy mennyire nincs értelme annak, amit ott tanítanak. Ezt ugyan Mefisztó elmondta neki a Dolgozószoba jelenetben, csak éppen a diák akkor nem fogta fel, illetve nem értette meg a lényeget.

„Kedves öreg őr! Ez a hely a régi,

de lássa be, hogy az idő halad,

kárt kétértelműen beszélni;

élesebb a fülünk manap.

Ugratta a kamaszt, a hinni készet;

nem kellett ahhoz nagy, művészet,

amit ma nem senki sem.”

A Baccalaureus továbbra is az ifjúságot képviseli, de már nem olyan, mint korábban, kezdő diák korában. Mivel elvégezte az egyetemet, ezért azt hiszi, hogy mindent tud, és mindent jobban tud, mint az öregek, azaz Faust:

„[…] – Hisz melyik tanár meri

az igazat szemünkbe mondani?

Míg komolyan s bölcs derűvel beadják

a jó fiúknak, tódítják, faragják.”

Mefisztó ezúttal sem világosítja fel a diákot, hogy nem Fausttal beszél, játsza azt a szerepet, amit a Baccalaureus vár tőle:

„Tanuláshoz idő kell, nem kevés;

látom, ön is inkább oktatni kész.”

A Baccalaureus egyre nagyképűbb lesz:

„Túl nagyra lát a roskadt agg, ha lenni

akar valami még, bár senki-semmi.

[…] Ki harmincnál több évet élt meg,

az voltaképpen már halott.

Mindet le kellene bunkózni jókor.”

Erre már az ördög se nagyon tud mit mondani:

„Itt már az ördög is kifogy a szóból.”

A Baccalaureus végül annak tudatában távozik, hogy jól megmondta a véleményét a tanárokat jelképező Faustnak.

Mefisztó pedig levonja a jelenet tanulságát:

„Távozz pompázva, te eredeti! –

Bosszantó volna fölfedezned,

hogy nincs oly bölcs vagy balga eszme, melyet

a múlt ne gondolt volna ki. –„

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints  a folyatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..