Fazekas Mihály – Lúdas Matyi – Olvasónapló

Fazekas Mihály Lúdas Matyi című művének olvasónaplója levonásonként

Első levonás

Valamikor régen egy faluban élt egy öregasszony, akinek volt egy Matyi nevű fia.

A műből nem derül ki sem a cselekmény ideje, sem Matyi falujának neve, csak annyit tudunk meg, hogy „Hajdann”, azaz valamikor régen és, hogy a „Nyíren” vagy az „Erdőháton”

Matyi legjellemzőbb tulajdonsága ekkoriban a lustaság, nyáron csak a legyeket csapkodja egész nap, télen pedig a tűzhely mellett ücsörög. Anyja hiába veszekedik vele, Matyi nem foglalkozik vele, mint ahogy nem is csinál semmit.

Matyiról az is kiderül, hogy mérhetetlen lustaságában gyakorlatilag az anyja udvarát sem hagyta el soha életében, azt sem tudja, mi van azon kívül.

Egy nap aztán, amikor Matyi már a lustulást is unja, kisétál a falu végén lévő dombig, ahol az ő korabeli legények szoktak összegyűlni. Nagy változás ez Matyi életében, aki addig még a házból is alig mozdult ki.

A többi ifjú legény előbb kötekedik vele, de hamarosan befogadják maguk közé. Matyi új barátaitól tud meg olyan alap dolgokat, minthogy az övékén kívül van például másik falu, város, sőt, vármegye is.

Többek között az is kiderül, hogy a szomszédos vármegye Döbrög nevű falujában fogják egy hét múlva tartani a híres Döbrögi Vásárt.

Matyin hirtelen szokatlan élénkség vesz erőt, elhatározza, hogy eladja anyja húsz libáját a Döbrögi Vásáron, így szerezve egy kis pénzt.

Természetesen anyja erről hallani sem akar, nem bízik benne, hogy az addig semmit nem csináló Matyi majd most hirtelen vásározni fog. Matyi azonban addig-addig hízeleg, amíg anyja csak elengedi a 20 libával a vásárba.

Matyi tehát megkapta az engedélyt és a 20 libát, tarisznyát akaszt a vállára, botot és ostort vesz a kezébe és hajtja a libákat a Döbrögi Vásárra.

Döbrögről megtudjuk, hogy az a nagyságos Döbrögi úr örökös birtoka, aki azt tartotta magáról, hogy a saját birtokán még a király sem parancsol neki, akarata a törvény és tetszése az igazság.

A Döbrögi Vásáron minden terméknek ő szokta megállapítani az értékét, és ha az árus többet mer érte kérni, akkor azon túl, hogy elkobozzák az áruját, még derekasan meg is verik.

Döbrögi úr tehát nem túl kellemes ember, mint ahogy Matyi pedig nem egy olyan legény, aki elismerne bármilyen hatalmat, vagy földesurat maga felett, várható hogy konfliktus lesz közöttük.

Így is történik, mert ahogy Matyi beér a vásárba, Döbrögi meglátja a 20 szép libát. Meg is kérdezi, hogy mi az áruk.

Matyi erre hetykén odaveti, hogy három máriás párja a libáknak.

Döbrögi nagyságos úr persze rögtön kiborul, egyrészt mert Matyi nem kapta le azonnal a süvegét, amikor az úr hozzászólt, másrészt pedig azért, mert amikor megkérdezi Matyit, hogy adja-e fél áron a libákat, Matyi csak annyit mond, hogy egy kurta forintnál kevesebbért semmiképp.

A máriás garas értéke 17 krajcár volt, a kurta forinté pedig 50 krajcár. Vagyis Matyi tulajdonképpen semmit sem hajlandó engedni az árból, hiszen, ha egy pár ludat elad három máriásért, vagyis háromszor tizenhét krajcárért, akkor az 51 krajcár, míg a kurta forint meg alapból 50 krajcárt ér. Abba most ne menjünk bele, hogy mennyit ért egy krajcár…

Matyi tehát komoly ellenséget szerez Döbrögi személyében, aki az embereivel azonnal lefogatja a legény, a libáit elkobozza, őt pedig a Döbrögi-kastélyba hurcolják, ahol ötven botütést mérnek rá. Mindezt Döbrögi egy karosszékben ücsörögve, nevetve nézi végig.

Matyi szótlanul tűri a verést, sőt, amikor elengedik, még meg is köszöni, de elhangzik a híres mondat is: „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!”

Matyi feleselésének meg is lesz az eredménye, még egyszer jól megverik, majd kidobják a kastélyból.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Van egy jó fogalmazásod? Küldd el, és kirakom az oldalra!

Nemrég turkálgattam a gépemen és találtam egy mappát, amiben befejezetlen olvasónaplópós írások vannak. Amiket majd egyszer talán befejezek…

De ezekről jutott eszembe, hogy valószínűleg Nektek is van egy csomó olyan fogalmazásotok, amibe sok munkát fektettetek, dolgoztatok vele, aztán – optimális esetben – jó jegyet kaptatok rá és bekerült a fiókba…

Arra gondoltam, hogy ezek akár a honlapra is kikerülhetnének, hiszen majdnem biztos, hogy egy jó írás másnak is hasznos lehet, ötletet, infót meríthet belőle. Lehet, hogy pont a te fogalmazásod segít valaki másnak elindulni a saját feladatában.

Másrészt pedig most már van olyan nagy és ismert az oldal, hogy esetleg néhányan tényleg küldtök is anyagot…

Tehát:

Ha van egy jó fogalmazásod, jellemzésed, elemzésed, kidolgozott olvasónapló kérdésed esetleg egy történelmi hátteres írásod, és úgy gondolod, hogy szívesen megosztanád másokkal, mert annyira jól sikerült, mert ötöst kaptál rá, mert meg akarod mutatni a világnak egy napi több ezer látogatót fogadó oldalon, hogy milyen jól írsz, mert király gyerek vagy, stb., akkor küldd el az

olvasonaplopo[kukac]gmail[pont]com

címre és – ha megüti a minőségi mércét –, szívesen kirakom az oldalra!

Van azért néhány további infó is:

  • Nem – ismétlem: nem, azaz: nem! – olvasónaplókat várok, hanem azokhoz kapcsolódó írásokat, tehát: jellemzés, elemzés, fogalmazás, gondolattérkép, kidolgozott olvasónapló kérdés, zsírkréta rajz, rézkarc stb., de nem olvasónapló!
  • Az írások az oldalon eddig megjelent olvasónaplókhoz kapcsolódjanak, azért, mert ennek van értelme…
  • Az írásokat lehetőleg word dokumentumban várom, mert egy iskolai füzetlapról készített homályos fotó nem túl nagy segítség.
  • Attól, hogy elküldöd az írásodat, az még nem biztos, hogy azonnal meg is jelenik, vagy egyáltalán megjelenik az oldalon.
  • Az oldal non-profit, azaz nem kerül semmibe a használata, ezzel együtt a megjelent írásokért is csak egy meleg és baráti köszönömöt tudok felajánlani!
  • Az elküldött írás mellé – amit ugye word doksiban csatolsz 🙂 – írd meg azt is, hogy milyen infókat szeretnél tudatni magadról az olvasónaplopós közösséggel és a világgal. Természetesen azt is lehet, hogy – Zsiráfhoz hasonlóan – csak bece- vagy álnévvel jelenjen meg az írásod!

 

Remélem minél többen megmozdultok erre a lehetőségre, vagy felhívásra, vagy minek is nevezzük. Ne felejtsétek el, hogy Ti is az olvasonaplopo.eu-ról merítettetek ötleteket, most itt a lehetőség, hogy segítsetek egymásnak is!

Megosztásokért jár a köszönet! 🙂

Üdv: Zsiráf




Giovanni Boccaccio – Dekameron – Hetedik nap – Olvasónapló

A Dekameron hetedik napjának olvasónaplója novellánként

Hetedik nap

Másnap, amikor a társaság felkel, elvonulnak az Asszonyok Völgyébe és fürdéssel, tánccal, szórakozással töltik a napot.

Délután háromkor pedig összegyűlnek és elkezdik mesélni a történeteket.

Ne feledjük, a hetedik napon Dioneo a király és olyan „asszonyokról legyen szó, kik akár szerelemből, akár azért, hogy a csávából kimenekedjenek, megcsalták férjöket, akár rájött az, akár nem.”

Hetedik nap első novella

Mesélő A novella
Emilia főbb szereplői helyszíne
Gianni Lotteringhi, a gazdag de butácska gyapjúkereskedő
Tessa, a felesége
Federigo, a szerető
egy Camerata melletti
nyaraló

„Élt valaha Firenzében a San Brancazio utcában egy gyapjúkereskedő, bizonyos Gianni Lotteringhi nevezetű, ki mesterségében fölöttébb ügyes ember volt, ámbátor egyéb dolgokban némiképpen korlátolt”, azaz némiképp együgyű volt.

Gianninak volt egy felesége is, egy „Tessa nevezetű, szemrevaló, kackiás, okos és huncut egy asszony.”

Tessa asszony szerelmes volt Federigo di Neri Pegalottiba, egy jóképű fiatalemberbe, aki viszontszerette őt. Találkáikat Gianni Camerata melletti nyaralójában bonyolították, ahová az asszony egész nyárra leköltözött. Gianni pedig néha meglátogatta feleségét és nála aludt, de egyébként ideje nagy részét Firenzében töltötte. Szerencséjükre Federigo nyaralója éppen szomszédos volt Gianniével.

Gianni érkezése azonban mindig kiszámíthatatlan volt, ezért a szerelmesek megegyeznek abban, hogy Feredigo minden nap nézzen le a nyaralója udvaráról – ami egy domboldalban volt és ezért magasabban feküdt, mint az asszony lakhelye – Gianni kerítésére, amin egy szamárfejet fog látni.

Ha a szamárfej Firenze pofája Firenze felé néz, akkor aznap éjjel az asszony egyedül lesz, Federigo menjen az ajtóhoz és kopogtasson hármat. Ha azonban a szamárfej Fiesole felé van fordítva, akkor a férj a nyaralóban tölti az éjszakát.

A rendszer tökéletesen működött, egészen addig, amíg egy este Tessa már elküldte a jelzést Federigónak, sőt, már az ízletes vacsorát is megfőzette, amikor sötétedés után egyszercsak beállított Gianni. Tessának már nem volt lehetősége elfordítani a szamárfejet, amit Federigo a sötétben egyébként sem látott volna.

Tessa ezért a vacsorára készített malachúst becsomagoltatja a szolgálólányával – aki be volt avatva a szeretők viszonyába – és kiküldeti vele, hogy rakja le egy barackfa tövébe. Azt azonban elfelejti megparancsolni a szolgának, hogy várja is meg Federigót és mondja meg neki, hogy az az éjszaka mégsem alkalmas a randevúra, ellenben a vacsora ott van a fa alatt. A szolga tehát nem várja meg az érkező szeretőt.

Federigo pedig – aki úgy tudja, hogy szerelmével vacsorázik, mert a férj nincs a nyaralóban – megérkezik a házhoz és hármat koppant az ajtón. Persze Gianni ezt rögtön meghalja, kérdezi a feleségétől, hogy ki lehet az ilyen késő éjjel.

„- Azt mondom – felelte Gianni -, hogy úgy rémlik, mintha kopogtatnának a kapunkon.

– Kopogtatnak? Jajjaj, Giannim, hát nem tudod, mi ez? Ez a kísértet, mely engem már napok óta halálra rémítget éjszakánkint; mindeddig, mikor meghallottam, nyomban fülig betaka­rództam, s nem mertem előbb kidugni a fejemet, csak akkor, mikor már kivilágosodott.”

A asszony követeli, hogy most, hogy férje is itt van, közösen babonázzák meg a kísértetet.

„- Hát hogyan kell megbabonázni?
Felelte az asszony:
– Én nagyon jól értem a megbabonázás módját, mivel tegnapelőtt, mikor Fiesoléban jártam a búcsún, egy vezeklő asszony, ki Isten a tanúm, mely szent életű, látván, mennyire félek, meg­tanított egy szent és szép ráolvasásra”

Tessa elmondja, hogy eddig csak azért nem próbálkozott a ráolvasással, mert félt egyedül, de most, hogy itt van Gianni is, mindenképpen meg kell próbálni.

Tessa és Gianni odamennek az ajtóhoz, ahol Tessa hangosan – hogy Federigo is hallja – elmondja a ráolvasás szövegét.

„- Kísértet, ki éjjel kísért szerteszéjjel, húzd be farkad s oldalogj, ahogy jöttél, takarodj; kinn a kertnek füvében, vén barackfa tövében lelsz majd zsíros kappanpecsenyét, tyúkom-búkom száz pöttyenetét, idd meg rá a bort, irhádat elhordd, és ne bánts se engemet, se Giannim, édes férjemet.”

Ebből Federigo világosan megérti, hogy a férj otthon van, de őt a barackfa tövében vacsora várja és elmegy.

A ráolvasás tehát hatásosnak mutatkozott, a szeretők nem buktak le és Gianni is megnyugodott.

A babonázásra azonban máskor is szükség van, ugyanis egy alkalommal, amikor Tessa asszony tud arról, hogy férje aznap este érkezik és a szamárfejet Fiesole felé fordította, egy arra járó paraszt unalmában botjával rácsapott a szamárfejre, mire az Firenze felé fordult. Így Federigo azt hitte, hogy aznap este Tessa egyedül lesz.

Tehát kopogott az ajtón, mire Tessa megint a kísértetre hivatkozva mond babonázást:

„- Kísértet, kísértet, menj, Isten veled, más forgatta, nem én a szamárfejet, miért is verje meg két kézzel az Isten, mivelhogy a férjem, Gianni vagyon itten.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Giovanni Boccaccio – Dekameron – Hatodik nap – Olvasónapló

A Dekameron hatodik napjának olvasónaplója novellánként

Hatodik nap

A hatodik napon a 10 fiatal ugyanolyan szórakozásokkal tölti az idejét, mint a korábbi napokon, majd délután háromkor újra összeülnek a szökőkút mellett, hogy mindenki elmondja a novelláját.

Ne feledjük, a hatodik napon Elisa, a királyné és „…olyanokról legyen szó, kik valamely csípést szellemes mondással vissza­vertek, vagy talpraesett válasszal, vagy gyors elhatározással megszabadultak valamely veszte­ségtől, veszedelemtől, vagy szégyenkezéstől.”

A királynő már éppen parancsot adna az első novella mesélésére, amikor váratlan közjáték zavarja meg a nyugalmat. A szolgák és cselédek szállása felől nagy kiabálás hallatszik.

Elisa hívatja az udvarmestert, akinek elvileg az lenne a feladata, hogy a kényelmükről, nyugalmukról és ellátásukról gondoskodjon, aki elmondja, hogy két cseléd, Licisca és Tindaro csapja a lármát.

Elisa maguk elé hívatja Liciscát és Tindarót és megérdeklődi, hogy mi a veszekedés oka.

Kiderül, hogy természetesen a sexen és erotikán vesztek össze. Tindaro, a szemérmes férfi ugyanis váltig állítja, hogy a nők mindig szűzen mennek férjhez és soha nem csalják meg férjüket.

Ezzel szemben az élet dolgaiban jóval tapasztaltabbnak bizonyuló Licisca más véleményen van:

„Ez meg, vén szamár létére szentül hiszi, miképpen a leányok olyan ostobák, hogy elvesztegetik idejöket, s addig várnak, míg atyjoknak vagy bátyjoknak tetszik, kik hét eset közül hatszor három-négy esztendeig is halogatják férjhez adásokat. Szépen volnánk, atyafi, ha ennyi ideig henyélnénk. Krisztus hitére mondom (mivel csak tudom, mit beszélek, ha már esküt teszek rá), nem tudnék hamarjában olyan leányt mondani, ki szűzen ment férjhez, s azt is jól tudom, hogy a férjes asszonyok közül hányan és hányszor megcsalják férjöket; s még ez a barom akar tanítani engemet arra, hogy milyenek az asszonyok, mintha bizony ma született csecsemő volnék.”

A cselédek perlekedése természetesen megnevetteti a nemes hölgyeket és ifjakat, majd a királynő meghagyja a szolgáknak, hogy menjenek vissza a konyhára és lehetőleg most már maradjanak csendben

Hatodik nap első novella

Mesélő A novella
Filoména főbb szereplői helyszíne
Oretta, Geri Spina úr felesége
A mesélő lovag
Firenze

Élt Firenzében egy Oretta nevű hölgy, egy Geri Spina nevű úr felesége. Egyszer Oretta vidéki birtokán tartózkodott néhány barátnőjével és kísérő lovagokkal.

Amikor a hölgyek és urak sétára indulnak, az egyik lovag felajánlja, hogy a séta ideje alatt egy történettel fogja szórakoztatni Orettát.

„- Madonna Oretta, ha akarod, én majd egy gyönyörű szép novellával úgy elszórakoztatlak ama hosszú úton, melyet meg kell tennünk, hogy azt hiszed majd: lóháton mentél.”

A lovag neki is kezd a történetnek, de pocsék mesélőnek bizonyul, folyton elrontja a novellát, összekeveri a szereplőket és az eseményeket, elveszti a fonalat. Ennek köszönhetően Oretta egyre kínosabban érzi magát, végül félbeszakítja a lovag habogását.

„- Uram, a lovad bizony nagyon rázós; kérlek hát, engedj leszállanom róla.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Voltaire – Candide – Olvasónapló

Voltaire Candide című művének részletes olvasónaplója fejezetenként

Első fejezet: Hogyan nevelték Candie-ot egy gyönyörű kastélyban és hogyan kergették ki onnan.

Főbb szereplők Helyszín
Candide
Thunder-ten-tronckh báró
A báró felesége
Kunigunda, a báró lánya
Kunigunda bátyja
Pangloss mester
A báróné egyik szolgáló lánya
Westpahila
Thunder-ten-tronckh kastély

A történetből nem derül, hogy mikor játszódik pontosan, de ez nem is fontos. Később Candide ott van a lisszaboni földrengésnél, ami 1755-ben volt, de az időnek nincs jelentősége a cselekmény szempontjából!

A történet Westphaliában, Thunder-ten-tronckh báró kastélyában kezdődik, ahol megismerjük a főbb szereplőket:

  • Candide:
    • Fiatal, jóképű, jólelkű és meglehetősen egyszerű fiatalember. A báró nővére és egy környékbeli nemes törvénytelen fia. Anyja azért nem akart férjhez menni az apjához, mert az csak 71 őst tudott felmutatni, holott az asszonynak 72 volt. Szerelmes Kunigundában, a báró lányába.
    • A Candide beszélő név, jelentése: „nyíltszívű”.
  • Kunigunda:
    • A báró lánya, „tizenhét éves, üde arcú, élénk, telt idomú, kívánatos lány.”
  • Pangloss mester:
    • A kastély házi tanítója, a „metafizikai-theologiai-kozmolo-nigologia” mestere. Alapelve, hogy ez a világ minden világ legjobbika és minden úgy van jól, ahogy van, minden azért történik úgy, ahogy történik, mert úgy kell történnie.
    • Beszélő név, jelentése: „csupa nyelv, bőbeszédű, szőrszálhasogató”
  • A báró:
    • „Westphalia leghatalmasabb urai közé számitott, mert kastélyának egy kapuja és néhány ablaka volt; sőt a nagy termet még szőnyeg is ékesitette.”
  • A báróné:
    • Kunigunda anyja, „ki körülbelül háromszázötven fontot nyomott, már ennek révén is nagy tekintélynek örvendett és még tiszteletre-méltóbbá tette őt az a méltóságos magatartás, mivel a ház ügyeit igazgatta.”
  • A báró fia:
    • „minden tekintetben méltónak látszott atyjához”

A kastély nyugodt, hétköznapi életének felborulását és ezzel Candide kalandjainak kezdetét az jelenti, amikor Kunigunda kisasszony a parkban sétálva véletlenül meglátja, hogy Pangloss mester éppen a báróné egyik szolgálólányát hm… szereti, vagyis éppen „kísérleti fizikából adott órát” neki.

Kunigundának ez természetesen felkelti az érdeklődését és úgy gondolja, hogy ezt akár ő is csinálhatná Canide-dal. Ezért másnap úgy intézi a dolgot, hogy találkozzon a fiúval egy spanyolfal mögött, ahol leejti a zsebkendőjét, Candide pedig felveszi, majd kezet csókol Kunigundának. Innen már csak egy lépés, hogy és „ajkaik találkoztak”.

A baj abból származik, hogy éppen a csók pillanatában megy arra a báró és meglátja a fiatalokat. Az eredmény:

„ Candide-ot szapora farba-rugások közepette kikergette a kastélyából; Kunigunda elájult; mikor pedig magához tért, a báróné-asszony alaposan felpofozta; és igy minden fejtetőre állott ebben a lehető legszebb és legkellemesebb kastélyban.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!