Jókai Mór – Egy magyar nábob – Olvasónapló

11. fejezet: A kísértő a templomban

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Fanny
Teréz
Krammné
Boltay János
Barna Sándor
Az árluhás Abellinó
1825 Pozsony

A fiatal Mayer Fanni három évig nevelkedett Teréznél. Erényes, tisztaszívű, szép, okos lány vált belőle, nem hasonlított nővéreire. Terézzel ritkán jártak el otthonról, társaságba, szórakozni egyáltalán nem, és ők sem fogadtak senkit.

Teréz egy bérházban lakik, aminek tulajdonosa Boltay János asztalos mester. Boltay 40 évvel korábban szerelmes volt Terézbe és a kezét is megkérte, de Teréz szülei nem adták hozzá a lányt, pedig Teréz is szerette Boltayt.

Boltay ezután mást vett feleségül, de házassága boldogtalan és gyermektelen volt, majd az asszony halála után nem nősült meg többet.

„Teréz sohasem ment nőül senkihez. Negyven év alatt megőszült, megvénült, anélkül, hogy első szerelmét feledte volna.”

40 év alatt Teréz családja elszegényedett, Teréz egy külvárosi házban volt kénytelen lakni. Boltay viszont mestersége révén csinos vagyonra tett szert. Úgy segített régi szerelmének, hogy megvette azt a házat, amiben Teréz lakott és nem hagyta, hogy az bérleti díjat fizessen.

Boltaynak volt egy fiatal asztalos legénye, Barna Sándor.

„Az ifjú magas, ideges, szabályos termet, szőke, göndör fürtökkel és szenvedélyes, kék szemekkel, arca bátor, férfias, magatartásában semmi elhanya¬golt vagy közönséges és viszont semmi keresett úriasság, hanem az a nyugodt biztosság, mit az egyiránt kimívelt lélek és test szokott adni.”

Sándor gyakran tölti idejét Fannyval, jól megértik egymást. Boltay és Teréz remélik, hogy idővel a fiatalok egymásba szeretnek. Sándornál ez már most bekövetkezett.

FIGYELEM! Barna Sándor ugyanaz a fiatal asztalos legény, akivel Miklós, István és Rudolf Párizsban, Rousseau sírjánál találkozott (3. fejezet) és akinek vezetésével az asztalos legények megvédték Mainvielle-né becsületét és hírnevét Abellinóékkal szemben (6. fejezet)

Fanny és Teréz bár ritkán mozdulnak ki otthonról, de templomba rendszeresen eljárnak. A templomi karnagy hamarosan rájön, hogy Fannynak szép hangja van, ezért ráveszi Teréz, hogy Fanny énekelhessen a templomi kórusban. Teréz eleinte hallani sem akar erről, emlékszik meg Matild példájára, de végül enged a kérésnek, hiszen ez nem színház, hanem templom.

Amikor Teréz nem ér rá, akkor egy öreg barátnője, Krammné kíséri el Fannyt a templomba és haza. egy alkalommal, amikor Fanny énekel, a Krammné mellett ülő férfi elragadtatottan hallgatja a szép hangot.

„Egy szerényen öltözött úriembert látott maga előtt, ki kalapján gyászt viselt, s ég felé forgatott szemeiben éppen egy könnyet törölt szét. Ez Kárpáthy Abellino volt.”

Ne feledjük Abellinó fogadását Fenimorral. Most minden eszközzel igyekszik „rossz útra” téríteni Fannyt.

Abellinó tehát álruhába elment a templomba, ahol elmondja Krammnének, hogy 10 évvel korábban volt neki egy menyasszonya, Darvai Mária, akinek hasonlóan szép hangja volt, mint Fannynak. Sajnos azonban éppen az esküvőjük napján halt meg, de előtte megígértette vele, hogy évente 3000 forinttal segíti az olyan tehetséges, de szegény lányokat, akik szépen énekelnek, erényesek és kifogástalan erkölcsűek. Abellinó azt is megjegyzi, hogy elmúlt 8 évben nem talált olyan fiatal tehetséget, aki az összes feltételnek megfelelt volt. A történetből természetesen egy szó sem igaz.

A nem túl eszes Krammné elkezdi dicsérni Fannyt, hogy mennyire erényes, erkölcsös, mindenben különbözik nővéreitől. Így aztán az álruhás Abellinó felajánlja, hogy fizeti Fanny énekleckéit, havi 300 forint értékben. Természetesen ezt a pénzt csak kölcsön adja, majd amikor Fanny nagy művésznő lesz, visszafizetni neki az összeget. Csak annyit kér, hogy Krammné ne árulja el a lánynak, hogy egy férfi támogatja, nehogy Fanny ne fogadja el a pénzt.

Krammné érzi, hogy valami sántít a dologban, ezért Teréznek nem is meri elárulni a dolgot, de a pénzt elfogadja és Fanny elkezd énekórákra járni. A fiatal lányt persze nem hagyja nyugton a minden hónapban érkező pénz, kiszedi Krammnéből, hogy egy férfi támogatja őt. Fanny először megrettent, de aztán elkezd képzelegni a titokzatos idegenről, aki nem jelenik meg többé a templomban. Kitalál magának egy férfialakot, akibe aztán szép lassan beleszeret.

Véletlenül látja az utcán Szentirmay Rudolfot – anélkül, hogy ismerné a férfit, vagy tudná a nevét – és Rudolf ismét véletlenül, de hasonlít ahhoz az alakhoz, akit Fanny elképzelt magának. Innentől a fiatal lány képzelete összekapcsolja Rudolfot és a titokzatos templomi támogatót.

Fanny addig unszolja Krammné, amíg az kideríti, hogy támogatója másnap az országgyűlésen lesz, ott Fanny meglesheti őt.

Így kerül tehát a fiatal lány az országgyűlési karzatra a 9. fejezetben, most már tudjuk, hogy Fanny volt az. Legnagyobb bánatára azonban az elképzelt férfi, aki Rudolfhoz hasonlít, nem úgy néz ki, mint várta, hanem Abellinó az.

Fanny elkeseredik, mindent bevall Teréznek. „Megvallá, hogy most is szeret, szeret egy embert, aki ideálja, de kinek nevét sem ismeri, s kérte, hogy védje őt saját maga ellen, mert érzi, hogy szédül, és nem bír saját szívével többé.”

Teréz radikális megoldást választ, azonnal kiköltözik a bérlakásból Fannyval együtt és ismeretlen helyre távoznak, senkinek nem hagyják meg új címüket. Így mikor másnap Krammné Fannyért jön, csak az üres lakást találja.

FIGYELEM! figyeljük meg, hogy ez a fejezet időrendben a 9. fejezet után következik. A 10. fejezet cselekménye időben 3 évvel korábban történnek, mint a regény jelen ideje.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..