27. fejezet: Kárpáthy Zoltán
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|---|---|---|
| Fanny Kárpáthy János Kárpáthy Zoltán |
1825 | Kárpátfalva |
„Amitől Abellinónak reszketni kellett, megtörtént. – Kárpáthy Jánosné anya lett. Fiat szült.
Egy reggelen ezen örömhírrel lepé meg háziorvosa a nábobot: „Önnek neje fiat szült!”
János úr öröme határtalan, öregkorára kapta meg az élettől azt, amiben már nem is reménykedett. Az újszülött Kárpáthy a Zoltán nevet kapja.
Az orvos azonban az örömhír mellé egy gyászhírt is mond:
„– Nagyságod neje meg fog halni.
– Ha volna számára e világon segély – szólt az orvos –, azt mondanám, még van remény; de kötelességem megmondani önnek, hogy számára csak órák, csak percek vannak még hátra, azért nagyságos uram, tegyen erőszakot indulatjain, s jöjjön be hozzá, s búcsúzzék el tőle, mert kevés szava van még hátra.”
A nábob szólni sem tud, hiszen őszintén imádja fiatal feleségét. Visszamennek a haldokló szobájába, ahol az ágy két oldalán Flóra és Teréz ül.
Fanny csak két dolgot kér még:
„…– Emlékezzék reám… – susogja alig hallhatólag.” mondja János úrnak
– „Légy anyja gyermekemnek.” mondja Flórának
„Azzal lehunyja szemeit csöndesen, és elalszik.
– Elaludt… – suttogja a férj csöndesen.
– Meghalt… – rebegi az orvos bánatos tekintettel.”
„A nő alszik, és álma örök. Arcán túlvilág halványsága dereng. Most már álmodhatik boldog szerelemről – a föltámadásig… Senki sem fogja őt többé felkölteni…”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!