Jókai Mór – Egy magyar nábob – Olvasónapló

27. fejezet: Kárpáthy Zoltán

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Fanny
Kárpáthy János
Kárpáthy Zoltán
1825 Kárpátfalva

„Amitől Abellinónak reszketni kellett, megtörtént. – Kárpáthy Jánosné anya lett. Fiat szült.

Egy reggelen ezen örömhírrel lepé meg háziorvosa a nábobot: „Önnek neje fiat szült!”

János úr öröme határtalan, öregkorára kapta meg az élettől azt, amiben már nem is reménykedett. Az újszülött Kárpáthy a Zoltán nevet kapja.

Az orvos azonban az örömhír mellé egy gyászhírt is mond:

„– Nagyságod neje meg fog halni.

– Ha volna számára e világon segély – szólt az orvos –, azt mondanám, még van remény; de kötelességem megmondani önnek, hogy számára csak órák, csak percek vannak még hátra, azért nagyságos uram, tegyen erőszakot indulatjain, s jöjjön be hozzá, s búcsúzzék el tőle, mert kevés szava van még hátra.”

A nábob szólni sem tud, hiszen őszintén imádja fiatal feleségét. Visszamennek a haldokló szobájába, ahol az ágy két oldalán Flóra és Teréz ül.

Fanny csak két dolgot kér még:

„…– Emlékezzék reám… – susogja alig hallhatólag.” mondja János úrnak

– „Légy anyja gyermekemnek.” mondja Flórának

„Azzal lehunyja szemeit csöndesen, és elalszik.

– Elaludt… – suttogja a férj csöndesen.

– Meghalt… – rebegi az orvos bánatos tekintettel.”

„A nő alszik, és álma örök. Arcán túlvilág halványsága dereng. Most már álmodhatik boldog szerelemről – a föltámadásig… Senki sem fogja őt többé felkölteni…”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..