22. fejezet: A kínszenvedés
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|---|---|---|
| Fanny Flóra Teréz |
1825 | Kárpátfalva |
Az eset után Fanny megbetegszik, hetekig fekszik az ágyában.
„Sokáig magánkívül volt, beszélt érthetlen dolgokat, mint betegek szoktak, kiknél a meg¬gyulladt agy ábraképekkel van tele. Ki ügyelne az ily beszédre? Nem való az. Rémeket, iszonyatot lát az ily beteg mindenütt, ahol semmi sincs, s elnéz minden ismerőst ismeretlen alakoknak, más jellemet vesz föl, az erős lelkű lesz félénk, a szemérmetes hevült képekről beszél; ki jegyezné fel szavaikat?”
Ketten virrasztanak az ágya mellett: Flóra és Teréz
„Amire semmi rá nem vehette volna Terézt, hogy Kárpáthynét meglátogassa, az első hír súlyos betegségéről kényszeríté azt termi.”
Fanny végül meggyógyul, de betegsége és a Rudolffal való találkozás arra készteti, hogy átgondolja életét:
- Tragikus sorsú polgárcsalád gyermeke (a szép Mayer lányok!), ahonnan az istenfélő Teréz mentette ki és nevelte erkölcsösen.
- Ebből a menedékből kellett elmenekülnie, amikor Abellinó szemet vetett rá.
- Kárpáthy János, egy főnemes felesége lett. Semmi másra nem vágyott, mint egy barátnőre, akivel megoszthatja gondolatait és egy ideálra, akit titkon imádhat. Mindkettőt megkapta ugyan Flóra és Rudolf személyében, de a helyzet tragikuma, hogy ez a két ember boldog házasságban él.
Fanny tehát kétségbeejtő helyzetbe került: nagyon szereti barátnőjét, Fannyt, de szerelemes annak férjébe, Rudolfba.
Felteszi magának a kérdést: mit tehet?
„Mindennek vége, vége!
Sem előre, sem hátra menni nincs többé út.
Csak élni, élni, egyik nap a másik után, s valahányszor egy nap feljő, felsóhajtani: „Ismét új nap!”
FIGYELEM! Vegyük észre, hogy ez a fejezet a regény és Fanny sorsának tragikus fordulópontja. Ekkor érnek össze az eddig külön futó szálak!
Fanny végül megtalálja a megoldást, legalábbis azt hiszi. Felgyógyulása után teljesen elvonul a világtól, minden idejét férjével tölti. Fürdőkre járnak, Fanny mindent elkövet, hogy a lehető legtávolabb kerüljön Flórától és Rudolftól. Mindenki csodálja János urat, amiért ilyen odaadó és szerető felesége van.
„És azután egész napokat férje közelében tölte, hímzését, olvasmányát az ő szobájába vitte; be¬hítta magához, midőn zongorázott, együtt kocsikázott vele, sohasem hagyta el. Nem vágyott semmi társaság után. Cselédjeinek utasításul adá, hogy ha a régi látogatók keresik, mondják nekik, hogy rosszul érzi magát, és azalatt ott benn ült férjénél, és kényszeríté magát őt boldogítani, örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz, mint tettetni a szerelmet, ennek neve: szeretni kötelességből.”
Az egyetlen személy, akit nem lehet megcsalni, aki érzi, hogy Fanny szenved, az Teréz.
„De lelkébe látott Teréz. Midőn megcsókolá néma ajkát, s aztán kocsira ült, önkénytelenül sóhajta föl magában:
„Szegény leány!”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!