Jókai Mór – Egy magyar nábob – Olvasónapló

20. fejezet: Az ünnepély

Elérkezik az ünnepség napja.

„Egyik hintó a másik után gördült a kárpátfalvi kastély udvarára, mindenféle fajai és nemei a négykerekű állatoknak voltak e napon láthatók a népes kastély kapuin belől”

Sorra érkeznek a nemes urak és úrnők, akiket Fanny Flóra útmutatása alapján fogad. Mivel az előző fejezetben Fanny minden tudnivalót megosztott barátnőjével, így Flóra most tudja, hogy kit hogyan kell köszönteni, kinek milyen tulajdonságát kell dicsérni, kinél miről kell érdeklődni.

„Kárpáthyné tehát az első órában megnyert, meghódított mindenkit. – A férfiakat szépsége, a hölgyeket eszes magátviselete nyerte meg.”

Ennek köszönhetően mindenki hamar megkedveli Kárpáthynét, az ünnepség zökkenőmentesen halad. A vendégek a Kárpáthy kastély nagytermében gyűlnek össze, ahol kezdetét veszi az agarászegylet alapítása. Először Kárpáthy János mond beszédet.

Fontos megjegyezni, hogy Jókai úgy írja le az agarászegylet alapításának előkészületeit, az elhangzó beszédeket, ötleteket, javaslatokat, mintha az valami komoly dolog lenne. A valóságban azonban kifigurázza az egészet, görbe tükröt tart a korabeli nemesség elé. Többször ironikusan megjegyzi, hogyha a magyar nemesség annyi vagyont áldozna más, értelmesebb célokra, mint az agarak, akkor az ország sokkal előrébb tartana.

Közben Flóra levelet kap férjétől, Rudolftól.

„Holnap Kárpátfalván leszek. Ott találkozunk. Rudolf.”

„Milyen öröme volt a kedves nőnek, összevissza csókolá a helyet, hova a férj neve volt írva. […] És Fanny is teljesen osztá barátnéja örömét, az öröm oly ragadós. Holnap megérkezik Rudolf, milyen jó kedve lesz azontúl Flórának! Látni fogja a legnagyobb boldogságot, amit szerető szív képzelhet, és nem fogja azt irigyelni; nem! örülni fog más örömének, legjobb barátnéja boldogságának, ki bírja, magáénak mondhatja azt a férfit, akiről mindenki annyi jót, annyi szépet beszél, és az holnap ide fog jönni, s hogy addig is nejének örömet szerezzen, megírja jövetele napját. Nem jön ólálkodva, meglepve, mint aki féltékeny, hanem előre tudatja jöttét, mint aki bizonyos róla, hogy nagyon, nagyon szerettetik. Oh, e boldogságot látni mily öröm lesz!”

Közeledik tehát a katasztrófa!

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..