Szabó Magda – Abigél – Olvasónapló

A szobor megszólal

Gina nem akar újabb megszégyenítést azzal, hogy az osztály ismét visszautasítja a süteményt, de már nem tudja elrejteni a csomagot Zsuzsanna elől. Az osztály azt hiszi, Erzsébet testvértől kapták a jól végzett munkáért (szenet lapátoltak a délután), de a testvér elmondja az igazat.

Ginát a zongorateremben látogatja meg Kis Mari, a másnapi perselyadományukkal fizeti ki Ginának a süteményeket, vagyis az osztály még mindig nem bocsátott meg Ginának. Ez 19-szer 30 fillér.

Ebből megint baj lesz, mert a templomban az adományokat nyilvánosan kell beledobnia  perselybe, és az osztály most minden pénzt odaadott Ginának, nincs mit a perselybe dobni.

Gina kéri Kis Maritól azt a levelet, amit az ágyán hagyott, és amit szerinte Mari vett el, de Mari nem érti, miről van szó. Kikéri magának a gyanúsítást, ő nem vett el semmit.

Gina most már tudja, hogy Mari nem találta meg a levelet és a tárgyait az ágyában, a lány nem hazudna neki. Gina úgy hiszi, akkor Zsuzsanna lehetett a megmentője.

A régi Gina nem foglalkozott volna azzal, hogy az aprópénz és a gombok miatt bajba kerülhet az ötödik osztály. Az új Gina viszont aggódik, mit hozott megint az osztálytársai fejére, és megbántotta a nyilván ártatlan Kis Marit.

Zsuzsanna visszaküldi Ginát a zongorateremből a nappaliba, ahol az ötödik osztály kegyetlen játékot játszik.

Oláhnak ki kell találnia a feltett kérdésekből, kit személyesít meg. Kőnig a felügyelőjük, aki nem vesz észre soha semmit, most sem.

 A Ginának feltett kérdésre „Ej, hát mi az ördögöt csináltam én, Vitay?” a kislány azt feleli hűvösen, indulat nélkül: „Elárultál valamit butaságból.”

Tehát úgy játszik velük, mint amikor a felnőtt játszik a gyerekekkel, a bántás nem éri el a célját, nem tudják megbántani Ginát.

Az ötödikeseknek ez kedvét szegi, és mivel a szabály szerint Ginának kellene kimennie, de vele továbbra sem akarnak játszani, így beszélgetésre kérnek és kapnak engedélyt. Kis Mari elmondja az osztálynak, mivel gyanúsította meg Vitay.

Gina az ablaknál elképzeli, milyen az, amikor nincs háború, halál és pusztulás.

Kőnig észreveszi, hogy a kabátjáról eltűntek a gombok, Gina tudja, hogy a másnapi perselyezés miatt: nikkelszínű gombokat fognak bedobálni, hiszen a perselypénzt Ginának adták, a sütemények miatt.

Áhítat alatt Gina tekintete Tormáéval találkozik, lassan enyhül a harag, de lefekvés után továbbra sem vonják bele a beszélgetésbe.

Éjjel Gina a matraca alá túr, megtalálja a púdert, a fésűt, a zsebnaptárt, a pénztárcát, a fényképalbumot, a lakáskulcsot, és a búcsúlevelet is, csak több írás van rajta. „Mindnyájatokat gyűlöltelek. Csak játsszátok a hülye játékaitokat ebben a börtönben. Én mindenesetre megszököm. Vitay.

TUDTAM, MIKOR MEGSZÖKTÉL, HOGY NEM MÉGY EL BÚCSÚ NÉLKÜL, HÁT AHOGY HAZAJÖTTÉL HORN MICITŐL, RÖGTÖN MAGAMHOZ VETTEM A HOLMIDAT MEG EZT A BOLDOGTALAN ÍRÁST. TÉPD SZÉT, ÉS BÉKÜLJ KI AZ OSZTÁLLYAL, OLYAN JÓ GYEREKEK. HA BAJ VAN, MIÉRT NEM HOZZÁM FORDULSZ? NEM A TIED AZ EGYETLEN TITOK, AMIT ŐRZÖK.

ABIGÉL”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!