rövid tartalom

Homérosz – Iliász – Olvasónapló

Szerző:

Homérosz Iliász című eposzának olvasónaplója énekenként

Az eposz in medias res, azaz a dolgok közepébe vágva kezdődik. Az akháj (görög) sereg már Trója alatt van, de azt egyenlőre nem tudjuk meg, hogy miért akarják bevenni Tróját, erről majd a történet során később kapunk – úgy ahogy – képet.

Első ének: A dögvész. Akhilleusz haragja.

Az Iliász olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története

Briareusz, a százkarú története

Akhilleusz pajzsa

Hány Homérosz létezett? – A homéroszi kérdés

A trójai faló története

Létezhetett-e a trójai faló?

Az Iliász és az Odüsszeia embereszménye

Akhilleusz haragja

A Tróját ostromló akháj (görög) seregek korábban foglyul ejtették Khrűsza város papjának, Khrűszésznek a lányát, Khrűszéiszt. A lány Agamemnón, az akháj fővezér zsákmányrésze lett.

Khrűszész elmegy a Trója alatt állomásozó sereghez és váltságdíjat ígér a Khrűszéiszért. Agamemnón nem hajlnadó kiadni a lányt és elzavarja az öreg papot.

Khrűszész azonban Apollón papja és könyörög az istenhez, hogy bocsásson dögvészt az akhájokra. Apollón így is tesz és kilenc napon át dühöng a dögvész előbb az álltok, majd az emberek között.

A tizedik napon Akhilleusz (Héra sugallatára) összehívja az akháj harcosokat, hogy megvitassák, vajon mi az oka a járványnak.

A gyűlésen Kalkhász, a madárjós mondja ki, hogy a dögvészt Apollón bocsátotta a seregre, amiért Agamemnón megsértette a papját, Khrűszészt. A járvány pedig addig nem múlik el, amíg ingyen ki nem adják Khrűszéiszt az apjának és hekatombát nem visznek Khrűszába.

Hekatomba:

Eredetileg 100 marhából álló áldozat az isteneknek, később így nevezetek minden gazdagabb áldozatot.

Agamemnón eleinte ragaszkodik a lányhoz, később azt mondja, hogy hajlandó kiadni, de csak akkor, ha az akhájok kárpótolják őt a veszteségért. Akhilleusz azonban rámutat, hogy minden addig zsákmányolt kincset szétosztottak már a harcosok között, de kárpótolni fogják Agamemnónt, ha beveszik Tróját.

Agamemnónnak ez nem tetszik, ő azonnal kárpótlást akar, és azzal fenyegetőzik, hogyha nem kapja meg, akkor más zsákmányrészét – akár Akhilleuszét – fogja elvenni.

Akhilleusz ekkor rámutat, hogy Agamemnón kapzsi, hiszen az akhájok nem is feltétlenül a zsákmányért jöttek Trója alá, hanem, hogy Meneláosznak elégtételt szerezzenek.

„Szemtelen, érted jöttünk mind ide, hogy te örülhess,

hogy Meneláosznak, s neked, ebszemű, itt kicsikarjunk

harccal elégtételt […]

Vagyis itt van először utalás arra, hogy miért is vannak a görögök Trója alatt: Meneláosz feleségét, Szép Helénát akarják visszaszerezni, akit elcsábított/rabolt Parisz, a trójai királyfi.

Erről bővebben olvashatsz a trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmája című posztban.

Agamemnónnak nem tetszik Akhilleusz tiszteletlensége, végül úgy dönt, hogy ki kiadja Khrűszéiszt az apjának és elküldi a hekatombát Khrűszába, de cserébe el fogja venni Akhilleusz rabnőjét, Brízéiszt. Nem is feltétlenül azért, mert kell neki a lány, hanem azért, hogy megmutassa Akhilleusznak, ő van akkora király, hogy ezt is megteheti.

A robbanékony és hiú Akhilleusz ezt már nem tűrheti és éppen kardot rántana, hogy nekiessen Agamemnónnak, amikor Pallasz Athéné fogja le a kezét, természetesen úgy, csak ő látja.

Az istennő megkéri Akhilleuszt, hogy ne ölje meg Agamemnónt és megígéri neki, hogy Agamemnón „dölyfe miatt háromszor ilyen nagy fényes ajándék lesz a te részed még”

Akhilleusz pedig hallgat az istennő szavára és nem ránt kardot az akháj seregek fővezérére, de figyelmezteti Agamemnónt, hogy „egykor Akhilleuszért, valamennyi akháj ivadékban vágy ébred: s te segíteni nem tudsz rajtuk”

Ekkor az öreg Nesztór próbálja békíteni, csitítani a vitatkozókat, de a helyzet már menthetetlen, Akhilleusz és Agamemnón végkép összevesztek, a gyűlés feloszlik.

Akhilleusz visszamegy a parton álló hajóihoz, Agamemnón pedig felrakatja egy hajóra Khrűszéiszt és a hekatombát. A Khrűszébe hajózó trójai küldöttség vezetője Odüsszeusz lesz.

Agamemnón nem felejtette el, hogy mivel fenyegette meg Akhilleuszt, elküldi Talthübioszt és Eurübatészt, hogy hozzák el Brízéiszt Akhilleusztól, akár erőszakkal is.

Talthübiosznak és Eurübatésznak nem nagyon tetszik a feladat, mégiscsak Akhilleuszról van szó, de engedelmeskednek, Akhilleusz pedig kiadja nekik a lányt, de megsértődik.

Amikor Akhilleusz egyedül marad, akkor anyjához, Thetiszhez imádkozik, neki mondja el, hogy Agamemnón megsértette őt azzal, hogy elvette a zsákmányrészét, vagyis Brízéiszt.

Thetisz pedig meghallgatja fia könyörgését, és megígéri neki, hogy beszél Zeusszal az ügyében, Akhilleusz addig ne vegyen részt a harcban. Zeusz ugyan a többi istennel az aithiopokhoz ment lakomára, de 12 nap múlva visszatér, Thetisz akkor beszél vele.

Közben az Odüsszeusz vezette küldöttség Khrűszába ér, ahol átadják a hekatombát és Khrűszéiszt az apjának Khrűszésznek. Odüsszeusz ezután arra kéri Khrűszészt, hogy imádkozzon Apollónhoz, szűntesse meg a dögvészt, ami az akháj sereget sújtja. Khrűszész így is tesz és Apollón hallgat rá.

12 nap után visszatérnek az istenek az Olümposzra, hamarosan megjelenik Thetisz is Zeusznál. Elmondja, hogy Agamemnón megsértette a fiát azzal, hogy elvette a zsákmányrészét, és arra kéri a főistent, hogy addig a trójaiaknak kedvezzen a harcokban, amíg az akhájok nem adnak kellő kárpótlást a fiának, Akhilleusznak.

Zeusz először nem is válaszol, de Thetisz emlékezteti rá, hogy milyen szolgálatokat tett a főistennek a múltban. Erre Zeusz hajlandó segíteni neki, bár morogva megjegyzi, hogy ezért biztosan össze fog veszni a feleségével, Hérával, aki egyébként is mindig azzal vádolja őt, hogy Tróját segíti.

Thetisz nem részletezi, hogy milyen segítséget is nyújtott Zeusznak az istenek lázadása során, bár korábban szóba kerül Briareusz, a százkarú neve. Erről bővebben olvashatsz A Briareusz, a százkarú története című posztban.

Thetisz tehát kikönyörögte Zeusz segítségét, gyorsan távozik is, de Héra előtt nem maradhat titokban a látogatása.

A főisten felesége meg is kérdezi Zeuszt, hogy kivel beszélgetett, sőt felelősségre is vonja, amiért mindig külön utakon jár és még ő, a feleség se tudja soha, hogy mire készül.

Zeusznak aznapra már elege van az istennőkből, közli a feleségével, hogy mindent megoszt vele, amiről úgy gondolja, hogy tudnia kell, de most már hagyja békén, mert komolyan dühös lesz.

A főisten esetleges haragja nem tréfa, Héra is megretten tőle, végül a vitatkozókat Héphaisztosz próbálja csitítani. Arra inti anyját, hogy ne mérgesítse fel Zeuszt, emlékezzen arra, hogy mit tett a főisten vele, Héphaisztosszal.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

Arany János – Toldi – Olvasónapló

Szerző:

Arany János Toldi című művének részletes olvasónaplója énekenként

A mű szövegéből nem derül ki, hogy pontosan mikor játszódik, de azért következtetni lehet. Egyrészt tudjuk, hogy Toldi Miklós valóban létező személy volt, bár a történészek sokáig fiktív, kitalált figuránk tartották, mert olyan kevés adat maradt fenn róla. Tudjuk, hogy 1320 körül született és 1390-ben halt meg.

Másrészt Lajos király alakja Nagy Lajos magyar és lengyel királyt jelenti, aki 1342-1382 között volt magyar király.

Általánosságban tehát azt mondhatjuk, hogy a Toldi valamikor a 14. században játszódik.

A mű, egy rövid, két versszakos előhanggal kezdődik, amiben a költő megemlékezik a főhősről, Toldi Miklósról. Arany szerint Toldi már-már mitikus alak, aki ha ma megjelenne az emberek között, akkor mindenki elcsodálkozna magasságán, erején, fegyvereinek nagyságán és súlyán.

Első ének

A történet a Nagyfalu melletti pusztában kezdődik. Nagyon meleg van, senkinek sincs kedve dolgozni, 10-12 szolga heverészik a szénaboglyák árnyékában.

Munka pedig lenne bőven, félig rakott szénásszekerek álldogálnak mindenhol. Ráadásul a szekérhúzó ökrök is szomjasak, de senki sem húz nekik vizet a gémeskútból, mindenki alszik.

Azaz csak majdnem mindenki, egyvalaki nem alszik csak, hanem keményen dolgozik, Toldi Miklós.

Hirtelen azonban Toldi is abbahagyja a munkát egy kicsit, mert felfigyel az úton közeledő katonánkra.

Toldi Miklósnak nem véletlenül kelti fel a figyelmét a közeledő sereg, mindig is szeretett volna katona lenni. Katona volt az apja, Toldi Lőrinc és a bátyja, Toldi György is az.

Sőt, a bátyja a királyi udvarban is nőtt fel a királyfi barátjaként, habár a két testvér, György és Miklós, soha nem jöttek ki egymással jól. Ennek egyelőre nem tudjuk meg az okát.

Tehát Toldi Miklós és családja nemesi származású volt, a kisebbik fiú, Toldi Miklós, mégis a szolgákkal együtt dolgozik kint a határban, mint egy paraszt.

Közben kiderül, hogy az úton Laczfi Endre nádor közeledik hadával. Toldi bámulva, vágyakozva nézi a cifra ruhás katonákat. A sereg éppen mellette halad el, amikor Laczfi leszól neki a lóról és megkérdezi, hogy „Hé paraszt! melyik út megyen Budára?”

Toldi Miklós annyira elképed a megszólításon, hogy hirtelen nem is tud válaszolni. Nem csak a hangnem nem tetszik neki, hanem az sem, hogy valaki parasztnak nézte őt.

Dühében továbbra sem tud megszólalni, csak a keze ügyében lévő vendégoldalt emeli meg egy kézzel, azzal mutatja az irányt.

A vendégoldal egy hosszú és nehéz rúd, amit a szekér oldalához szoktak erősíteni, hogy szélesebb legyen a szekér rakodófelülete. Egy ember általában meg sem tudja mozdítani, nem hogy fél kézzel megemelje.

A mutatvány és az a könnyedség, ahogy Toldi végrehajtotta, természetesen csodálkozásra készteti Laczfi nádort és a katonákat. Laczfi rögtön megkérdezi embereit, hogy ki áll ki egy birkózásra Toldi ellen, vagy ki tudja megismételni a mutatványt.

Persze senki sem jelentkezik, mert tudják, hogy úgysem sikerülne legyőzni az ifjút. Ezt azonban ügyesen beburkolják, azt mondják, hogy ők katonák, akik egy paraszttal nem állnak le birkózni.

A sereg lassan elvonul Toldi Mikós mellett, mindenki az erejéről beszél, mindenki rámosolyog Miklósra. Elhangzanak félmondatok is, hogy milyen kár, hogy Toldi csak egy paraszt, különben a seregben lenne a helye.

Fontos megjegyezni, hogy Laczfi és a katonák nem tudják, hogy Toldi Miklóssal állnak szemben, ők csak egy fiatal legényt látnak, aki a béresekkel dolgozik, jogosan gondolják azt, hogy ő is közéjük tartozik.

A sereg már régen elvonult, Toldi pedig hazafelé ballag, markában a rúddal. Még mindig dühös, amiért parasztnak nézték, majdnem elroppan a rúd a kezében.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Petőfi Sándor – János vitéz – Olvasónapló

Szerző:

Petőfi Sándor János vitéz című művének részletes olvasónaplója

1.

A mű főhősével, Kukoricza Jancsival, rögtön az 1. énekben megismerkedünk.

Kukoricza Jancsi ugyanis juhász, aki a nyári melegben a falu végén őrzi a nyájat. Jancsinak nincs túl sok dolga, a juhoknak is melegük van, Jancsi leginkább a fűben heverészik.

Szerencsére túlságosan azért nem kell unatkoznia, mert egy közeli patakban egy szőke lánya mossa a ruhákat.

A lányt Iluskának hívják, és Jancsi szerelme.

Kukoricza Jancsi mindent megtesz, hogy kicsalja Iluskát a patakból egy csókra.

Iluska eleinte ellenkezik, mondván, hogy sok a mosnivaló, és ha nem végez időre, akkor a mostoha anyja haragudni fog rá. Egyébként is rosszul bánik vele.

Jancsi azonban addig hízeleg Iluskának, amíg az csak ki nem megy hozzá a partra.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27

Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem – Olvasónapló

Szerző:

Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művének részletes olvasónaplója énekenként

Első ének

Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művének műfaja eposz. Ennek megfelelően Zrínyi alkalmazza a klasszikus eposzi kellékeket.

Maga a mű is egy ilyennel indul, a propozícióval, azaz a témamegjelöléssel: Zrínyi megadja a mű témáját, azt, hogy miről fog szólni az eposz:

„2. Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát,
Ki meg merte várni, Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Európa rettegte szablyáját.”

Ezután következik az invokáció, azaz a segítségkérés: Zrínyi Szűz Máriához könyörög, az ő segítségét kéri, hogy legyen elég ereje a történet elmeséléséhez.

A prepozíció és az invokáció után kezdődik maga a cselekmény, szintén egy eposzi kellékkel, a deus ex machinával, vagyis az isteni beavatkozással.

Isten végigtekint a földön és megakad a szeme a magyarokon, akik elfordultak a keresztény vallás parancsaitól, számos bűnben vétkesek:

  • álhatatlanok
  • bálványt imádnak, nem tisztelik az Istent
  • nem jótékonykodnak, nem tisztelik az öregeket
  • erkölcstelenek, káromkodnak, irigyek, gyűlölködők
  • lopnak, embert ölnek, rágalmaznak stb.

Érthető módon ez nem tetszik Istennek, aki haragra gerjed és hívatja Mihály arkangyalt. Isten az angyalnak háborog, amiért a magyarok nem mutatnak hálát iránta.

Pedig Isten sok jót tett a magyarokkal: letelepítette őket a szép Magyarországon, bátor szívet és szent királyokat adott nekik, vagyis Isten szerint a magyarok minden olyan tulajdonságot és lehetőséget megkaptak, ami ahhoz kell, hogy tisztességes, jó emberekké, néppé váljanak.

A magyarok azonban nem hogy nem becsülik azt a sok jót, amit Istentől kaptak, hanem még hajlamosak elfordulni Istentől és a keresztény vallástól.

Isten ezért úgy dönt, hogy megleckézteti a magyarokat: Mihály arkangyalt leküldi a pokolba, hogy keressen egy fúriát és azt küldje el Szulejmán szultánhoz. A fúria feladata, hogy Szulejmánt a magyarok ellen hangolja és rávegye, hogy támadja meg Magyarországot.

Isten pedig erőt ad a törököknek, hogy vereségeket mérjenek a magyarokra, és ez mindaddig így lesz, amíg a magyarok el nem ismerik, hogy elfordultak istenüktől és annak bocsánatáért nem könyörögnek.

Mihály arkangyal megpróbálja csitítani Istent, rámutat, hogy a magyarok közül nem mindenki bűnös, nem célszerű tehát, ha az egész magyarságot büntetni. Isten azonban hajthatatlan, a magyaroknak bűnhődniük kell.

Mihály arkangyal tehát leszáll a pokolba és megkeresi a fúriákat. A három fúria közül Alektót választja ki, aki „Száz lánczczal van kötve, száz bilincs a kezén, Kigyókbul áll a haja.” Mihály kiszabadítja Alektót és átadja neki az Isten üzenetét: szállja meg Szulejmán szultánt és hangolja a magyarok ellen.

Alektó persze örömmel tesz eleget a feladatnak, azonnal indul Szulejmánhoz. Éjfélkor érkezik Konstantinápolyba, Szulejmán ágyához. Alektó ekkor felveszi Szulejmán apjának, Szelimnek az alakját és úgy szólítja meg álmában Szulejmánt.

Alektó – Szelim képében – korholni kezdi Szulejmánt, amiért az tétlenül heverészik a szultáni palotában, ahelyett, hogy rátámadna a magyarokra, akik a széthúzás miatt most gyengék. Ezt kell kihasználnia Szulejmánnak, és Szelim segíteni fogja őt a harcban.

Szulejmán pedig hallgat apjára, vagyis Alektóra, azonnal felpattan az ágyáról és megparancsolja, hogy kezdjen el összegyűlni a hadsereg, mert háborúba mennek Magyarország ellen.

Amíg a hírnökök elindulnak, hogy a birodalom minden részéből összegyűjtsék a hadinépet, Szulejmán tanácsba (déván) hívja legfőbb embereit.

A tanácsban elmondja, hogy álmot látott az éjjel, amiből azt vonta le, hogy meg kell támadniuk Magyarországot. Normális körülmények között, ha a magyarok egységesek lennének és összefognának, akkor a töröknek semmi esélye sem lenne ellenük, ezt Szulejmán is elismeri.

Most viszont a magyarság megosztott, egymás ellen harcolnak, marakodnak, elaprózzák az erejüket, tehát most kell megtámadni őket.

Szulejmán ráadásként közli, hogy levelet kapott Arszlán bégtől, Buda helytartójától, aki megerősíti ezeket a híreket: a magyarok egymás között marakodnak a hatalomért, nem foglalkoznak az ország védelmével, kiváló alkalom ez a támadáshoz.

A tanácsban ülő török vezérek látják Szulejmánon, hogy nincs értelme vele ellenkezni, a magyarországi hadjárat eldöntött tény.

Az ének további része az invokáció, a seregszemle. Zrínyi felsorolja a különböző népeket, seregeket és vezetőiket, akik a szultán parancsára Magyarország ellen indulnak:

  • 25 ezer tatár, a tatár nagyfejedelem fiának, Delimánnak a vezetésével. Delimán még fontos szerepet fog kapni az eposzban, most csak annyit tudunk meg róla, hogy járt már egyszer Konstantinápolyban, és akkor beleszeretett a szultán lányába, Kumillába. A lányt azonban időközben férjhez adták Rustán béghez.
  • A tatárok után jön a 30 ezres szerecsen sereg, öt, egyenként 6 ezres kisebb seregre bontva. Minden 6 ezres seregnek megvan a maga vezére:
  • Amirassen, a fővezér, Karabul nevű lován.
  • Olindus, a legokosabb főkapitány
  • Hamviván
  • Demirhám, aki kegyetlenségéről és erejéről volt ismert, puszta kézzel kirántotta a tölgyfát és agyonütött egy elefántot.
  • Alderán, Demirhám bátyja, aki arról nevezetes, hogy meg tudja fejteni az álmokat. Ő is fontos szerepet kap még a későbbiekben.
  • Következik Kajer bég vezetésével 20 ezer egyiptomi mameluk.
  • Ajgás pasa vezetésével 52 ezer cirkas harcos.
  • A 80 ezer fős zagatár sereg.
  • Ráadásként olyan királyok – pl az Indus folyón túl uralkodó Atapalik – is csatlakoznak Szulejmán seregéhez, akik nem tartoznak a törökök uralma alá, azaz nem hódították meg őket, de gyűlölik a kereszténységet, ezért segítenek Szulejmánnak.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16

Csokonai Vitéz Mihály – Dorottya – Olvasónapló

Szerző:

Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon című művének részletes olvasónaplója

Első Könyv – Ebédig

Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című művének műfaja vígeposz, vagy komikus eposz, amiből rögtön két dolog következik:

  • Egyrészt egy humoros, vicces, ironikus, szatirikus művel van dolgunk, még ha a mai Olvasónak esetleg nem is tűnik olyan viccesnek, mint Csokonai kortársainak. (Ne feledjük, a vígeposz 1799 telén íródott – valószínűleg –, azóta azért jócskán átalakult az, hogy mit tekintünk humorosnak.)
  • Másrészt, mivel eposzról van szó, ezért Csokonai használja a műfaj jellegzetességeit, az eposzi kellékeket, természetesen a vígeposzhoz illően kifacsart formában.

Ennek megfelelően a mű egy eposzi kellékkel, a témamegjelöléssel (propozíció) indul, vagyis a költő megadja a mű témáját:

„Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát,

Ki látván  dámák bajos állapotját,

Carnevál s az ifjak ellen feltámada,

S diadalmat is nyert pártára únt hada.”

Ezután egy újabb eposzi kellék következik, a segítségkérés, vagy invokáció. Csokonai ugyanis a borhoz fohászkodik, „Melytől a múzsákban gyúl a fantázia”, hogy a bor és annak múzsája adjon neki elég erőt és ihletet, hogy el tudja mesélni Dorottya történetét.

Ezután kezdődik maga a történet, aminek érdekessége, hogy megszemélyesíti a Farsangot. Farsang tehát egy fiatalember képében jelenik meg, hol Fársángnak, hol Carneválnak nevezve, aki elindul Budáról, hogy végigjárja az országot és a farsang alkalmából összeírja az országban azokat a fiatal lányokat, akiket eljegyeztek, férjhez mentek, vagy eladó sorba kerültek.

Carnevál tehát elindul Budáról és végigjárja a korabeli Magyarország vármegyéit, városait. Székesfehérvár és Veszprém után Tihanynál átkel a befagyott Balatonon és Szántódnál érkezik Somogy vármegyébe. Ezután következik Lölle, Tóti, majd Nagybajomon keresztül érkezik Kaposvárra, ahol az Eszterházy kastélyban száll meg.

Itt Csokonai észbe kap, hogy túlságosan előre szaladt a történetben, egy kicsit visszább kell lépni. Ugyanis maga a költő is csatlakozott Carnevál farsangi menetéhez Kaposmérőnél, tehát még azelőtt, hogy Kaposvárra értek volna.

Vagyis Csokonai személyesen is megjelenik az eposzban, az egy másik kérdés, hogy a népes társasággal, szánokon és lovakon utazó Carnevál emberei közül senki sem hajlandó felvenni a szánjára a költőt.

Ezért Csokonai kénytelen gyalog a szánok után ballagni, egészen addig, amíg Pegazus, a szárnyas ló meg nem könyörül rajta és felveszi a hátára. Így már felülről tudja szemlélni a menetet. (Újabb eposzi kellék: csodás történés)

Csokonai a mitológiai csodaló, Pegazus hátán lovagolva a levegőből szemléli a farsangi mentet, ahogy közeledik Kaposvár felé. Ez jó alkalom neki arra, hogy újabb eposzi kelléket alkalmazzon: következik a seregszemle (enumeráció)

A Somogy vármegyeiek ugyanis a megye öt járásának megfelelően öt csoportra (osztályra) tagolódva követik Carnevált:

  • Kaposvár „osztálya” – Vezetőjük Bongorfi, „Közép idejű ő, de a virgonc termet És friss elme benne vigasságra termett.”
  • Marcali „osztálya” – Vezetőjük Cserházy, „Vidám a nézése, módos a ruhája, Cifra s cifrán lépked büszke paripája.”
  • Igal „osztálya” – Vezérük Ecse, a tanult és világlátott fiatalember.
  • Sziget „osztálya” – Vezetőjük Bordács, „Torzonborz bajusza eléggé mutatja, Hogy Bordács inkább Márs, mint Vénus magzatja.”
  • Babócsa „osztálya” – Vezérük Szemő, aki „Csak most adott kezet egy szép kisasszonnak. Mátkája portréját a mellyén viseli, Szája mosolygással, szeme tűzzel teli.”

 

Az öt csapat után következnek „Somogynak mosolygó szépei”, azaz a hölgyek:

  • Laura – Szemő felesége, akinek „Képén olvashatni azt a boldogságot, Amellyért kedvelli Szemő a világot”
  • madám Cserházyné, Cserházy felesége, „Szép kis ifjasszonyság, még fiatal nagyon.”
  • Amália, akinek „Mosolygó ajaki fejlő rózsabimbók, Mellyeken cúkorrá változik minden csók.”

 

A három fiatal dáma felsorolása természetesen csak példálózó jellegű, a menetben sokkal több gyönyörű lány és asszony van, Csokonai csak kiemelte a három legszebbet.

Ezután még szembetűnőbb a kontraszt a most következő vénasszonyokhoz képest. Csokonai ugyanis elborzadva nézi a következő szánban érkező két vénasszonyt:

  • Dorottya (a főszereplőnk) az egyik, „Ki méltó, hogy reá örök párta asszon.” 65 éves rút, ráncos öregasszony, akinek már csak két foga van és „A hamut mamu-nak, a szöszt pösz-nek ejti.” Csokonai nem kíméli a vénasszonyt: „Lohadt mellyén csomó ruhák tekeregnek, Mellyek közt elhervadt csecsei fityegnek.” „Egy szóval nincsen már benne semmi épség, Már elfelejtette nevét is a szépség”.
  • Orsolya a másik, aki hasonlóan vén és rút.

 

Kiderül az is, hogy az egész Somogy megyei tábornak Opor a fővezére, aki „Mind az öt osztálynak vólt teljes díszére.” „Fekete bajusza fedi vídám száját, Árnyékozza barnán pirosló orcáját.”

Így ér a díszes menet Kaposvárra, az Eszterházy kastélyba, ahol már elő van készítve a bálterem. A társaság letelepszik az asztalokhoz és várnak az ebédre, közben beszélgetnek.

A férfiak a szokásos témákat veszik elő: politika, lovak, agarak, pipák, fegyverek, hetvenkedés. A hölgyek pedig a nőies témákkal foglalkoznak: kibeszélik a férfiakat, ékszereket, háztartási pletykákat, az élelmiszerek drágaságát.

Megérkeznek a muzsikusok is, a toponári zsidók, majd felszolgálják az ebédet. A leves alatt csönd van, majd a főételnél megindul a beszélgetés, a desszertnél előkerülnek a borok, a hangulat emelkedni kezd, a zenészek is rákezdenek: „Víg öröm és tréfa űlt minden homlokon”.

Ebéd után Carnevál mond pohárköszöntőt:

„Adjon Isten sok pénzt, bort, búzát, pecsenyét,

Éltesse vármegyénk újj vejét és menyét;

Éljen a barátság közttün és a szerelem;

Aki engem szeret, igyék egyet velem!”

Carnevál azután elkéri Hímentől, „egy kellemes termetű fiatal”-tól a matrikulát, vagyis az anyakönyvet.

Ebbe a könyvbe bele van írva az ország összes megyéjének – köztük Somogy megyének – minden hölgye 12 és 64 év között.

Csokonai is belenéz a könyve, kiderül, hogy akik férjnél vannak, vagy el vannak jegyezve, azok neve mellett vörös kereszt van. Akik pedig pártában maradtak, azaz nem mentek férjhez, azok neve mellett aszott füge van. Csokonai megjegyzi, hogy igen kevés vörös keresztet lát.

Carnevál pedig nagy hangon szónokolni kezd:

„Urak! asszonyságok! tudjátok tisztemet,
Amelly most közzétek vezérlett engemet.
Ím én azért jöttem ide mostanában,
Hogy tudjam, ki van még, s ki nincs már pártában.
Hogy megköszönthessem az újj asszonyokat,
S más fársánggal férjhez adhassak másokat.”

A társaság pedig hangosan diktálja azok neveit, akik az elmúlt évben férjhez mentek, vagy eljegyezték őket. Carnevál pedig bejegyzi a vörös kereszteket a nevek mellé.

Mindenki remekül mulat, kivéve Dorottyát, Orsolyát és a többi vénasszonyt, akiket soha senki sem akart feleségül venni, azaz pártában maradtak.

Carnevál is észleli a vénasszonyok morcosságát: „látta, hogy Dorottya, s akik már vénecskék, Dohognak magokban, hogy ők nem menyecskék.”

Carnevál végez a bejegyzésekkel, majd elrendeli, hogy hozzanak még bort és mulassanak.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4