Henrik Ibsen – A vadkacsa – 1. felvonás – Olvasónapló

Henrik Ibsen A Vadkacsa című drámája 1. felvonásának részletes olvasónaplója

Első felvonás

Szereplők

Werle, nagykereskedő Gina Ekdal, Hjalmar felesége Molvik, egykori tanító és teológus
Gregers Werle, a fia Hedvig, Gina és Hjalmar lánya, 14 éves Graberg, az öreg Werle könyvelője
Az öreg Ekdal Sörbyné, Werle nagykereskedő házvezetőnője Pettersen, az öreg Werle komornyikja
Hjalmar Ekdal, az öreg fia, fényképész Relling, orvos Jensen, pincér

A darab Werle nagykereskedő fényűzően berendezett házában kezdődik, ahol éppen elegáns vacsorát tartanak, 13 vendég részvételével.

Pettersen,  Werle nagykereskedő komornyikja és Jensen, a pincér tesznek-vesznek, készülnek a vacsora utáni kávé felszolgálására. Kettejük beszélgetéséből ismerjük meg az alaphelyzetet, ami az ő előadásukban tények és pletykák keveréke:

  • Azt pletykálják, hogy Werle nagykereskedő és a Sörbyné, a házvezetőnője között „van valami”, azaz szeretők. Ezen mondjuk senki sem csodálkozik, hiszen, ahogy Jensen megjegyzi „valamikor nagy kakas volt az öregúr!”
  • A vacsorát Werle nagykereskedő a fia, Gregers tiszteletére adja, aki előző nap érkezett. Jensen azon csodálkozik, hogy Werlének egyáltalán van fia, hiszen ő nem is tudott róla. Pettersen szerint ez nem meglepő, hiszen Gregers „felköltözött a höydali telepre, és le se jön a hegyekről évszámra.”

Pettersen és Jensen beszélgetését kopogtatás zavarja meg. Egy Ekdal nevű öregúr lép be a szobába „[…] ósdi, kopottas nagykabátban van, kötött kesztyűben, kezében sétabot és kucsma […]. Elpiszkolódott vörösesbarna parókát visel […].”

Az öreg Ekdal a könyvelő, Graberg irodájába akar bemenni, amihez van az utca felől is bejárat, azonban azt már bezárták. Ekdal viszont mindenképpen be akar jutni az irodába, ezért jött be a házba, hogy a belső bejáratot használja.

Pettersen végül beengedi, de a lelkére köti, hogy kifelé menet nehogy a házon keresztül jöjjön, mert vendégség van, hanem használja a hátsó kijáratot.

Az öreg Ekdal távozása után Pettersen és Jensen beszélgetése természetesen Ekdalra terelődik, több fontos infót is megtudunk az öregúrról:

  • Pettersen onnan ismeri, hogy együtt szoktak inni.
  • Valójában nem a könyvelő irodájában dolgozik, hanem csak kisegítő feladatokat lát el, rendszeresen kap másolni való dokumentumokat, azokat hazaviszi, és otthon lemásolja. Ezért a munkáért filléreket kap.
  • Az öreg Ekdal valaha úriember és katonatiszt volt, hadnagy. Leszerelése után fakereskedő lett. Akkor még társak voltak Werle nagykereskedővel, többek között övék volt a höydali telep is. Később azonban történt valami, ami miatt az öreg Ekdal csődbe ment, sőt kényszermunkára vagy fegyházra is ítélték, ezt Pettersen nem tudja biztosan.
  • A lényeg, hogy az öreg Ekdal tönkrement és lecsúszott, de azt egyelőre nem tudjuk meg, hogy pontosan mi is történt. Azóta egykori társa, Werle nagykereskedő ad neki néha jelentéktelen irodai munkákat, amiből éppen csak eltengődik.

Pettersen és Jensen kénytelenek abbahagyni a csevegést, mert érkeznek a vendégek.

„Két pincér belülről feltárja az ebédlő ajtaját. Sörbyné lép ki rajta elsőnek, két vendéggel beszélgetve. Lassan, szállingózva követi őket az egész társaság, megjelenik Werle nagykereskedő is, utolsónak Hjalmar Ekdal és Gregers Werle lép be a dolgozószobába.”

Sörbyné, a házvezetőnő csak odaveti Pettersennek, hogy „A kávét a zeneteremben szervíroztassa”, majd a vendégek többségével távozik is a zeneterem irányába.

A dolgozószobában csak Werle nagykereskedő, a fia Gregers Werle, és Hjalmar Ekdal marad.

Az első felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!




Henrik Ibsen – A vadkacsa – Olvasónapló

Henrik Ibsen A vadkacsa című drámájának részletes olvasónaplója felvonásonként

Mielőtt nekiestek az olvasónaplónak, érdemes megjegyezni három dolgot:

  1. A vadkacsában, mint Ibsen műveiben általában, szinte alig történik valami, abban az értelemben, hogy  a szereplők nem igazán cselekszenek, „nem csinálnak szinte semmit”. A történet a karakterek beszélgetéséből bontakozik ki és halad előre, emiatt elég nehéz belőle olvasónaplót írni. Az olvasónapló hosszúnak tűnik, de gyorsan lehet vele haladni, pont a kevés cselekvés miatt.
  2. A vadkacsa öt felvonásos, minden felvonás külön bejegyzést kapott.
  3. Mivel a dráma kevés szereplőt mozgat, ezért csak az első felvonás elejére tettem táblázatot. Az összes többi felvonásban is ugyanaz a néhány szereplő van.

Első felvonás

Második felvonás

Harmadik felvonás

Negyedik felvonás

Ötödik felvonás

 

Mikszáth Kálmán – A két koldusdiák – Olvasónapló

Mikszáth Kálmán A két koldusdiák című kisregényének részletes olvasónaplója fejezetenként

Első fejezet: Dobos néni és diákjai

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Dobos néni
Dobos bácsi
1885-höz képest „valami kétszáz
vagy háromszáz esztendővel”
korábban
Debrecen
Csapó utca
Dobos ház

Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A történet Debrecenben kezdődik, de a pontos időpontot eleinte nem tudjuk meg, csak következtetni lehet rá. A kisregény 1885-ben jelent meg, és az első fejezet ehhez képest „valami kétszáz vagy háromszáz esztendővel” korábban játszódik.

Rögtön megismerkedünk az egyik főszereplővel, Dobosné asszonyommal, aki a debreceni kollégiumtól nem messze, „egy alacsony földszintes házban” lakik a Csapó utcában.

Dobosné asszonyomnak két fő pénzkereseti forrása van: malacokat hizlal és diákoknak ad szállást.

Dobosnénak egyébként van férje is, de az ő keresztnevét nem tudjuk meg (egyelőre), mindenki csak úgy emlegeti, hogy „ a Dobos néni férje”. Ez nem véletlen, Dobosné asszonyom ugyanis igen határozott személyiség, nagy hangú, testes asszonyság, aki mindig a saját feje után megy, és ebben a férje sem tudja megakadályozni.

Dobos néni férje hentes, de csak azért végzi ezt a munkát, mert az apjától rámaradt a műhely, egyébként nem csak, hogy nem szereti a hentes munkát, de nem is igazán ért hozzá.

Dobos néniék háza tehát úgy néz ki, hogy az utca részre néz a hentes üzlet, bent az udvaron pedig a néniék lakása és a kosztos diákok szállása van.

Dobos néni egyszerre általában negyven-ötven malacot tart, és tíz olyan diákot, aki fizet a szállásért és a kosztért. Illetve ezeken felül van még két olyan diák is, akiket ingyen szállásol el és etet. Róluk a későbbiekben még lesz szó.

A diákok nyolc pengőt fizetnek havonta az ellátásért. Az ellátást pedig Dobos néni széleskörűen értelmezi: nem csak szállást és ételt jelent, hanem a néni ennél jóval többet foglalkozik a diákokkal. Leszidja őket, ha kell, tanácsot ad nekik, ha arra van szükségük, a gyengébbektől még a leckét is kikérdezi.

Dobos néni tehát alapvetően egy áldott jó természet, bár ezt gyakran sikerül neki eltitkolnia. A napok a Dobos házban meghatározott rendben zajlanak: a délelőtt azzal telik, hogy Dobos néni mindenkivel kiabál, beleköt a cselédek munkájába, mindenkit megsért, összeveszik a férjével. A délután pedig azzal, hogy a néni megpróbál mindenkit kiengesztelni.

Ettől függetlenül, vagy éppen ezért Dobos néni háza híres a debreceni diákok között, mindig telt ház van nála, bejutni hozzá szinte lehetetlen.

Ennek mondjuk az is lehet az oka, hogy Dobos néni a korabeli szokásnál jobban tartja a kosztos diákjait. Erre jegyzi meg Perecz István, Dobos néni rosszindulatú szomszédja, hogy:

„- Ej, ej, komámasszony, nem jó rendszer ez, nem jó! Adjon a diákoknak kevesebb húst és több hátba ütést! Majd meglássa, hogy jobban kijön velök!”

A fejezetben előforduló régi, régies és idegen szavak: koszt, nebuló, kolláció, patália

Jelentésüket itt találod.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Anton Csehov – Sirály – Olvasónapló

Anton Csehov Sirály című művének részletes olvasónaplója

A jó hír az, hogy a Sirály csak négy felvonás, a rossz pedig az, hogy a felvonások elég hosszúak…

Első felvonás:

Szorin parkjának egy része. Széles fasor, amely a nézőtől a park belseje, egy tó felé vezet. A fasort házi színielőadás számára hevenyészett dobogó keríti el, úgyhogy a tó egyáltalán nem is látszik. A dobogótól jobbra és balra cserjés. Néhány szék, asztalka

Az imént nyugodott le a nap. A dobogón a függöny mögött Jakov és más cselédek; köhögés és kopácsolás hallatszik. Mása és Medvegyenko balról – sétából visszatérve – jön”

Medvegyenko és Mása sétálásból érkezik vissza az udvarházhoz.

Medvegyenko:

Teljes neve: Szemjon Szemjonovics Medvegyenko. Fiatal tanító, akinek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy mindig a pénzről, illetve annak hiányáról beszél. Mindig arra panaszkodik, hogy milyen kevés a fizetése (23 rubel) és abból még az anyját, a két húgát és az öccsét is támogatnia kell. Szerelmes Másába, a kedvéért minden nap hat versztát (orosz mértékegység, 1 verszta kb 1067 méter) gyalogol a Szorin-házhoz.

Mása:

Szorin jószágigazgatójának, Samrajevnek és feleségének, Polinának a lánya. Kezdetben elutasítja Medvegyenko közeledését. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy folyton tubákol, illetve majd később feltűnik, hogy még az orosz átlaghoz képest is sokat iszik.

Beszélgetésükből megtudjuk, hogy Medvegyenko szerelmes Másába, és a lány ezt tudja is. Viszonozni viszont nem akarja a fiatal tanító érzelmeit, nem tudja viszontszeretni. A lány szavaiból érezzük, hogy valaki mást szeret reménytelenül, de egyelőre nem tudjuk meg, hogy ki az.

Mását idegesíti, hogy Medvegyenko mindig csak a pénzhiányról, az anyagi javakról tud beszélni, míg a lány szerint a szegény ember is lehet boldog, ha szeretik, és ha szerethet.

Elsétálnak az udvarház parkjában felépített dobogó mellett, amin aznap este házi színházi előadást terveznek előadni. Az előadást Trepljov, a házigazda Szorin unokaöccse írta, és egyetlen főszereplője Zarecsnaja (Nyina) lesz, aki a tó túloldalán lévő birtok tulajdonosának lánya.

Érkezik Szorin és Trepljov is.

Szorin:

Teljes neve: Pjotr Nyikolajevics Szorin. A darab helyszínéül szolgáló udvarház tulajdonosa. 60 éves, nemrég ment nyugdíjba, és költözött le vidéki birtokára, miután 28 évig dolgozott államtanácsosként. Egészségi állapota nem a legjobb, ennek ellenére kedves, szerethető öregúr.

Trepljov:

Teljes neve: Konsztantyin Gavrilovics Trepljov. A mű egyik főszereplője. Szorin unokaöccse. 25 éves, kezdő író, egyelőre nem tudjuk meg, hogy tehetséges-e.

Szorin arról panaszkodik Trepljovnak, hogy mennyire nem való neki a falu. Nemrég költözött ide a városból, és nem találja itt a helyét. Trepljov egyetért nagybátyjával, az öregnek szerinte is a városban kéne élnie.

Közben odaérnek Medvegyenkohoz és Máshoz, akik a pódium közelében ácsorognak. Trepljov elküldi őket onnan, mondván, hogy majd mindenkit értesíteni fognak, ha kezdődik az előadás, de addig nem szabad ott lenni.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Petőfi Sándor – Az apostol – Olvasónapló

Petőfi Sándor Az apostol című művének részletes olvasónaplója

1. fejezet:

A történet egy szomorú leírással kezdődik:

Sötét, őszi éjszaka van, valahol egy városban vagyunk, azt nem tudjuk meg, hogy pontosan hol. Azt sem, hogy pontosan mikor, de kikövetkeztethető, hogy Petőfi saját korában járunk, tehát a XIX. század elején, közepén.

Az utcák és a házak sötétek, csak egyetlen padlásszobában világít egy halvány gyertyaláng.

A pici padlásszoba és berendezése nagyon nyomorúságos:

  • Penészesek a falak, beázik a tető
  • Rozoga fenyőfa ágy és asztal, amiket mások már rég kidobtak volna
  • Az ágy fejénél egy szúette faláda, a végénél egy szalmazsák
  • Két szalmaszék

A kis lakásban négyen laknak, a legnagyobb nyomorúságban: az anya a ládán ül és a kisebbik gyerekét próbálja szoptatni, de olyan régen éhezik, hogy nincs teje. Az anya tehetetlenül, némán sír.

Az ágyban a nagyobbik gyerek próbál aludni, és milyen jól teszi, mert amíg alszik, addig sem érzi, hogy milyen éhes.

Az asztalnál a fiatal apa/férj ül gondterhelten, látszik, hogy családja nehéz sorsán, és a megoldási lehetőségeken töpreng.

Egyelőre semmi többet nem tudunk meg a családról: kik ők, mi a nevük, miért élnek ilyen nyomorúságban?

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!