William Shakespeare – Szentivánéji álom – Olvasónapló

William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékának részletes olvasónaplója színenként

Első felvonás első szín

Szereplők Helyszín
Theseus – Athén uralkodója
Hippolyta – Az amazonok királynője, Theseus jegyese
Egéus – Hermia apja
Demetrius – athéni nemes, szerelmes Hermiába
Lysander – athéni nemes, szerelmes Hermiába
Heléna – szerelmes Demetriusba
Hermia – szerelmes Lysanderbe
„Athén. Terem Theseus palotájában.”

Az ókori Athénban járunk, ahol a város ura, Theseus éppen a négy nap múlva esedékes esküvőjére készül Hippolytával, az amazonok királynőjével.

Itt érdemes megjegyezni, hogy általában azt szokás mondani, hogy a darab Szentivánéjjel játszódik. Ez azonban nem, vagyis nem teljesen igaz. Bár a mű nagy része valóban Szentivánéjjel történik, de maga a cselekmény négy nappal korábban kezdődik.

További nehézséget okoz, hogy a darabból nem derül ki egyértelműen, hogy mikor is „csúszunk át” Szentivánéjjelre, az biztos, hogy a második felvonás első színe már akkor játszódik.

Theseus utasítja az ünnepélyrendezőt, Philostratot, hogy készítse elő a ceremóniát, amikor négyen kérnek tőle kihallgatást:

  • Egéus – Hermia apja, aki lánya kezét Demetriusnak igérte
  • Hermia – Egéus lánya, aki Lysanderbe szerelmes
  • Lysander – athéni nemesifjú, aki szerelmes Hermiába
  • Demetrius – szintén nemes, és szintén Hermiába szerelmes

Egéus egy családi vitában kéri az uralkodó ítéletét. Történt ugyanis, hogy Egéus a lánya, Hermia kezét Demetriusnak ígérte.

Igen ám, de – Egéus szerint – a másik ifjú, Lysander elbűvölte Hermiát, aki beleszeretett, és most nem hajlandó az apai parancsnak engedelmeskedni, nem akar Demetrius felesége lenni.

Egéus azt kéri Theseustól, hogy parancsoljon rá, Hermiára, hogy az engedelmeskedjen apjának, azaz menjen feleségül Demetriushoz. Ellenkező esetben Egéus azzal fenyegetőzik, hogy Athén ősi törvénye szerint megöli a lányát.

Theseus először szelíden próbálja rábeszélni Hermiát, hogy engedelmeskedjen apjának. Rámutat, hogy Demetrius „jeles, derék ifjú”, Hermia azonban visszavág, miszerint Lysander is az…

Ezt ugyan nem vitatja Theseus sem, Lysander viszont nem bírja Egéus támogatását, ellenben Demetrius igen.

Hermia azután azt akarja tudni az uralkodótól, hogy mi a legrosszabb, ami történhet vele, ha nem megy hozzá Demetriushoz.

Theseus megerősíti Egéus kijelentését, miszerint amennyiben egy lány nem engedelmeskedik apja parancsának, akkor az apa megölheti a lányt. Illetve Theseus még egy másik – nem sokkal jobb – lehetőséget is megemlít: Hermiának Vesta-szűznek kell állnia, ha ellentmond apja akaratának.

Hermiát azonban egyik büntetés sem riasztja vissza, kijelenti, hogy márpedig ő nem lesz Demetrius felesége, hiszen Lysandert szereti, hozzá akar menni.

A bölcs Theseus nem dönt rögtön, azt mondja, hogy néhány nap gondolkodási időt ad a lánynak: egész pontosan négy napot, vagyis Hermiának Theseus és Hyppolita esküvőjéig kell döntenie: hozzámegy Demetriushoz, meghal, vagy Vesta-szűz lesz belőle.

Ekkor szól bele a vitába Demetrius és Lysander is. Demetrius Hermiát és Lysandert győzködi, hogy álljanak el a házasság tervétől, Hermia hallgasson az apjára, Lysander pedig fogadja el, hogy a lány Demetrius felesége lesz.

Lysander szemtelenül megjegyzi, hogy ha Egéus annyira szereit Demetriust, akkor vegye el Demetrius Egéust.

Lysandernek azért ennél komolyabb érve is van: kijelenti, hogy Demetrius „szerelmi csábítással” rávette egy bizonyos Nedár lányát, Helénát, hogy az szerelmes legyen Demetriusba. Demetrius vegye el Helénát, hiszen a lány eped érte.

Ekkor szól közbe Theseus, aki közli, hogy hallott már erről az esetről, akart is beszélni erről Demetriusszal, csak az esküvő miatti nagy felhajtás miatt eddig nem volt rá ideje.

Na de majd most: Theseus magával viszi Egéust és Demetriust (és Hippolytát), hogy megtárgyalják Heléna ügyét.

A két reménytelen szerelmes, Hermia és Lysander egyedül maradnak. Hermia természetesen azon kesereg, hogy milyen igazságtalan a világ és az apja.

Lysander egyetért vele, de neki azért már meg van a terve is: el fogja szöktetni Hermiát.

Kijelenti, hogy Athéntól 7 mérföldre lakik egy özvegy nagynénje, aki gazdag, és fiaként szereti Lysandert. Ha hozzá elszöknek, akkor már kívül esnek Athén területén, ott már nem vonatkoznak rájuk az athéni törvények, ott feleségül veheti Hermiát.

Ha Hermia is egyetért a szökéssel, akkor másnap éjjel osonjon ki a házukból, menjen el az Athéntól egy mérföldre lévő ligetbe, ott találkoznak majd, és együtt szöknek tovább.

Ebből is látszik, hogy nem egyértelmű, hogy mikor játszódik a szín… Theseus nem sokkal korábban még arról beszél, hogy négy nagy múlva lesz az esküvő, Szentivánéjjel. Lysander azonban másnapra tervezi a szökést, amiről később majd kiderül, hogy már Szentivánéjjel…

Hermiának tetszik az ötlet, megegyeznek tehát a találkában.

Érkezik Heléna, akit szerelmi bánat gyötör: végtelenül szerelmes Demetriusba, de az ifjú nem foglalkozik vele, hiszen Hermiába szerelmes.

Heléna és Hermia beszélgetéséből kiderül, hogy korábban barátnők voltat, illetve tulajdonképpen most is azok, már amennyire ez a kusza szerelmi sokszög engedi.

Hiszen Demetrius Hermiába szerelmes, Hermia Lysanderbe, Heléna pedig Demetriusba. Hermia hiába viselkedik elutasítóan Demetriusszal, a férfi szerelmét ez csak tovább tüzeli. És ugyanígy Demetrius hiába utasítja el Heléna szerelmét, az csak még jobban szereti.

Hermia óvatlanul elárulja Helénának, hogy másnap éjjelre szökést terveznek Lysanderrel. Tulajdonképpen vigasztalásnak szánja ezt a lánynak, hiszen ha ő és Lysander eltűnnek Athénból, akkor hátha Demetrius szerelme Heléna felé fordul.

Hermia és Lysander távoznak, Heléna egyedül marad. Monológjában először azon kesereg, hogy az athéni közvélekedés szerint ő ugyanolyan szép, ha nem szebb, mint Hermia, Demetrius mégsem szereti őt…

Lysander és Hermia ugyan nem mondták Helénának, hogy tartsa tiktokban a szökésüket, de ezt kimondatlanul is természetesnek vették.

Nem így Hermia, aki bár tudja, hogy nem szabadna, mégis úgy dönt, hogy a szerelmesek szökését beárulja Demetriusnak, hátha akkor Demetrius majd kiábrándul Hermiából, és Helánát választja.

Hermia tudja, hogy visszaél egykori barátnője bizalmával, de úgy van vele, hogy a szerelem mindenre felmentést ad…

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Shakespeare – Hamlet – Elemzés

Shakespeare Hamlet című tragédiájának részletes elemzése

Az elemzést Esszina készítette, ha hasznosnak találtad, kérlek ismerd el a munkáját egy like-al!

Köszi: Zsiráf 🙂

Az elemzés vázlata:

  • Bevezetés
  • Hamlet, dán királyfi
  • A kiinduló szituáció
  • A konfliktus kibontakozása
  • Tetőpont
  • Késleltető jelenetek
  • A végkifejlet
  • A tragédia nagy kérdése
    • A gyenge Hamlet
    • Az érzékeny Hamlet
    • A bizonyítékok hiánya
    • A bizonytalan Hamlet
    • A perfekcionista Hamlet
    • “A tett halála az okoskodás”
  • Befejezés

 

Az angol reneszánsz legkiemelkedőbb drámaírója William Shakespeare (1564-1616) az I. Erzsébet uralkodásával fémjelzett Tudor-korszak nagyhatalommá váló Angliájának sikerszerzője volt.

Nemcsak íróként, hanem színészként és rendezőként is részt vett a kor színészvilágában, sőt, saját darabjaiban is vállalt mellékszerepeket. Mint egyik művében olvasható: „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”.

Drámáit színpadi előadásra szánta, de ma már nem úgy játsszák őket a színházak, mint az ő korában.

A Hamlet például a leghosszabb darabja, és a teljes szöveg előadása hat órát venne igénybe, ezért a rendezők rövidíteni szoktak rajta.

A többi darabot is felvonásokra tagolva adják elő, ami Shakespeare idején még nem volt szokás: a reneszánsz korban egyvégtében, szünetek nélkül játszották el a darabokat. Így aztán a szerző nem is tagolta felvonásokra műveit, ezt a felosztást az utókor végezte el.

Shakespeare első sikerét Romeo és Júlia című szerelmes tragédiájával aratta, amely a mai napig közismert és népszerű darab. Életművének világirodalmi jelentősége Homérosz, Dante és Goethe nagyságával mérhető.

Hamlet, dán királyfi

Az egyik legismertebb és legtöbbet elemzett Shakespeare-dráma kétségkívül a Hamlet, mely 1600-1601 körül keletkezett.

Nyomtatásban először 1603-ban jelent meg, majd 1604-ben újra kiadták. A két kiadás szövege jelentősen eltér egymástól.

1623-ban harmadszor is megjelent a mű, ennek a szövegnek és az 1604-es kiadás szövegének kombinációját tekintik ma az elfogadott „hivatalos” szövegváltozatnak.

A Hamlet cselekményvázát Thomas Kyd egyik bosszúdrámája adta (akkoriban még nem volt követelmény, hogy a történet a szerző saját ötlete legyen).

Az eredeti műben azonban szó sincs habozásról vagy késlekedésről: a bosszú csupán a gyilkos király elővigyázatossága miatt nem következik be hamarabb.

Shakespeare ezt a történetet egész másként dolgozta fel, hiszen nála a főhős személyisége teremti meg a darab feszültségét és akadályozza a bosszú bekövetkeztét.

A történet mindent összevetve nagyjából 2-3 hónapot tesz ki (a szorosan vett cselekmény kb. 7-8 napot vesz igénybe, de a jelenetek között sokszor hetek telnek el).

A dráma valamikor a középkorban játszódik, helyszíne pedig a dániai Helsingőr (a helsingőri vár belső helyiségei, a kastély előtt tér, a temetőkert), de Shakespeare nem sokat törődött a korfestéssel és a történelmi háttérrel, így a helyet és az időt is inkább fiktív városként és korszakként érdemes elképzelni.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




A Hamlet szereplői

A Hamlet szereplői betűrendben

Angol követek Ők hozzák Rosencrantz és Guildenstern kivégzésének hírét.
Bernardo Katonatiszt, Marcellusszal és Franciscoval közösen ő találkozik először a meghalt Hamlet király szellemével.
Claudius Dánia jelenlegi királya. A meghalt Hamlet király testvére. Mindenki úgy tudja, hogy Hamlet királyt megmarta egy kígyó, abba halt bele, a valóságban azonban Claudius mérgezte meg – délutáni pihenése közben büröklevet öntött az alvó király fülébe.

Hamlet király halála után övé a trón és feleségül veszi a király özvegyét, Gertrudot is.

Egyértelműen negatív figura, bár igazi gonoszsága és hatalomvágya csak fokozatosan bontakozik ki.

A mű végén Hamlet királyfi leszúrja őt egy mérgezett karddal.

Cornelius Udvarfi, aki Voltimanddal közösen a Claudius megbízásából mennek a norvég királyhoz, hogy az állítsa le a Dánia ellen tervezett hadjáratot. Ezen kívül nem jut fontos szerephez.
Fortinbras A norvég királyfi, Hamlet megölte az apját, akit szintén Fortinbrasnak hívtak.

Fortinbras ezért bosszút esküszik és hadsereget gyűjt Dánia ellen, de a hadjáratot végül Claudius kérésére a norvég király (aki egyébként Fortinbras királyfi testvére) leállítja. Helyette a lengyelek ellen vonulnak.

Francisco Katona, Marcelusszal és Bernardoval közösen ő találkozik először a meghalt Hamlet király szellemével.
Gertrud Dánia királynője, Claudius, a jelenlegi dán király felesége, de korábban a korábbi dán király, Hamlet felesége volt, Hamlet, dán királyfi anyja.

Hamlet neheztel rá, amiért anyja az apja halála után túl hamar ment újra férjhez.

Különösebben nem jelentős szereplő.

Guildenstern Udvarfi, Rosencrantz-cal közösen Hamlet gyermekkori barátai, később wittenbergi iskolatársai.

Kezdetben Hamlet oldalán állnak, de királyi nyomásra gyorsan elpártolnak tőle és Claudius emberei lesznek.

Claudius parancsára az ő és Rosencrantz felügyelete alatt kísérik hajón Hamletet Angliába egy levél kíséretében.

A levelet Hamlet egy éjjel kilopja a csomagjukból és elolvassa, innen tudja meg, hogy Claudius azt kéri az angol királytól, hogy érkezése után rögtön végeztesse ki Hamletet.

Hamletet ír egy másik levelet és azt csempészi vissza a csomagjukba. A levélben arra utasítja Claudius nevében az angol királyt, hogy a levél átadóit, azaz Rosencrantzot és Guildensternt végeztesse ki.

A mű végén érkezik Angliából az angol követ, aki az angol király üzenetét hozza, miszerint végrehajtotta az utasítást, azaz kivégezték Rosencrantzot és Guildensternt. Tehát, ha úgy vesszük, ők elnyerték méltó büntetésüket.

Hamlet A meghalt Hamlet király és Gertrud királynő fia, a darab főszereplője. Kezdettől gyanakszik Cludiusra, bár ellenszenvét eleinte nem tudja megindokolni.

Neheztel anyjára, Gertrudra is, amiért az apja halála után alig két hónappal férjhez ment az új királyhoz, Claudiushoz.

Személyes tragédiája, hogy nehezen szánja rá magát a aktív cselekvésre még azután is, hogy apja szellemétől megtudja, Claudius mérgezte meg Hamlet királyt.

A darab végén meghal Lartes mérgezett kardjától

Hamlet apjának szelleme Többször is felbukkan a darabban, de a mű elején kap fontos szerepet, amikor elárulja fiának, hogy nem egy kígyó marta meg, hanem a testvére Claudius mérgezte meg.

Azt akarja, hogy Hamlet álljon bosszút érte.

Ugyanúgy Hamletnek hívják, mint a fiát.

Horatio Hamlet barátja, tulajdonképpen az egyetlen egyenes, tiszt jellem a főszereplők közül.

Végig Hamlet oldalán áll, ott segít neki, ahol tud.

A főszereplők közül egyedül ő éli túl az eseményeket, bár nem önszántából. Amikor ugyanis kiderül, hogy Hamlet haldoklik, és a királynőt is megmérgezték, akkor Horatio is inni akar a mérgezett pohárból, hogy barátjával együtt meghaljon. Hamlet azonban azt akarja, hogy Horatio éljen, hogy legyen aki el tudja mesélni, hogy mi is történt valójában.

Laertes Polonius fia, egyenes tiszta jellem. Miután azonban Hamlet megöli az apját, a bosszú érdekében minden feláldoz, még a tisztességét is.

Hagyja, hogy Claudius rávegye, hogy mérgezett, éles karddal vívjanak párbajt Hamlettel.

Erkölcsileg tulajdonképpen igaza van, amiért bosszút akar apja halála miatt, de nem veszi észre, hogy ezt elítélendő eszközökkel éri el, ráadásul Claudius felhasználja őt Hamlet ellen.

Marcellus Katonatiszt, Bernardoval és Franciscoval közösen ő találkozik először  a meghalt Hamlet király szellemével
Ophelia Hamlet szerelme, előbb megőrül, majd öngyilkos lesz.
Osrick A király udvaronca, nincs jelentős szerepe.
Pap Ophelia temetésénél jut szerephez, amikor Laertes érdeklődésére elmagyarázza, hogy semmilyen szertartás nem lesz Ophelia temetésekor, mert a lány öngyilkos lett.

Az egyházi törvények szerint az öngyilkosokat nem szabad a temetőben, azaz megszentelt földbe temetni, Ophelia is csak azért lehet kivétel, mert a pap királyi parancsot kapott.

Polonius Királyi főkamarás, Laertes és Ophelia apja, egyértelműen negatív figura.

Rosszindulatú, ármánykodó jellem, aki akkor is cselez és fondorkodik, amikor semmi szükség sem lenne rá, sőt a saját fia után is kémkedik.

Ügyesen irányítja Claudiust, anélkül, hogy a királynak ez feltűnne.

Végül Hamlet szúrja le, tulajdonképpen véletlenül, amikor Polonius elbújik egy falikárpit mögé, hogy kihallgassa Gertrud és Hamlet beszélgetését.

Rajnáld Polonius embere, akit a királyi főkamarás a fia, Laertes után küld kémkedni Franciaországba.
Rosencrantz Udvarfi, Guildensternnel közösen Hamlet gyermekkori barátai, később wittenbergi iskolatársai.

Kezdetben Hamlet oldalán állnak, de királyi nyomásra gyorsan elpártolnak tőle és Claudius emberei lesznek.

Claudius parancsára az ő és Guildenstern felügyelete alatt kísérik hajón Hamletet Angliába egy levél kíséretében.

A levelet Hamlet egy éjjel kilopja a csomagjukból és elolvassa, innen tudja meg, hogy Claudius azt kéri az angol királytól, hogy érkezése után rögtön végeztesse ki Hamletet.

Hamletet ír egy másik levelet és azt csempészi vissza a csomagjukba. A levélben arra utasítja Claudius nevében az angol királyt, hogy a levél átadóit, azaz Rosencrantzot és Guildensternt végeztesse ki.

A mű végén érkezik Angliából az angol követ, aki az angol király üzenetét hozza, miszerint végrehajtotta az utasítást, azaz kivégezték Rosencrantzot és Guildensternt. Tehát, ha úgy vesszük, ők elnyerték méltó büntetésüket.

Sírásók Ők ássák Ophelia sírját, közben kiássák Yoricknak, a törpének a koponyáját is.
Szellem Lásd: Hamlet apjának szelleme
Voltimand Udvarfi, aki Cornliusszal közösen a Claudius megbízásából mennek a norvég királyhoz, hogy az állítsa le a Dánia ellen tervezett hadjáratot. Ezen kívül nem jut fontos szerephez.
Yorick, a törpe Hamlet királyi rég meghalt udvari bolondja, Hamlet az ő koponyáját fogva mondja el (egyik) híres monológját.




Shakespeare – Hamlet – Olvasónapló

Shakespeare Hamlet című művének részletes olvasónaplója színenként

Első felvonás 1. szín

Szereplők Helyszín
Bernardo, katonatiszt
Francisco, katona
Horatio, Hamlet barátja
Marcellus, katonatiszt
Hamlet apjának szelleme
Helsingőr
A királyi kastély előtti tér

A Hamlet olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A Hamlet szereplői betűrendben

A Hamlet szerelőinek viszonyrendszere – infógrafika, gondolattérkép

A történet a dániai Helsingőr városában, a királyi kastély előtti téren kezdődik. Éjszaka van és hideg.

A kastély előtt Bernardo, a katonatiszt őrködik. Az ő felváltására érkezik Francisco, a katona. Nem sokkal később érkezik a váltás többi része is, Marcellus, a katonatiszt és Horatio, Hamlet dán királyfi jó barátja.

Bernardo elköszön társaitól és pihenni megy, a három másik férfi, Marcellus, Francisco és Horatio pedig megkezdik az őrködést.

A három férfi beszélgetéséből hamar kiderül, hogy Horatio nem véletlenül csatlakozott az őrt álló katonákhoz. Az elmúlt két éjszakán ugyanis Dánia nemrég elhunyt korábbi királyának szelleme jelent meg az őrök előtt.

Ezt elmondták Horationak is, aki persze nem hitte el a dolgot, ezért csatlakozott most az őrséghez, hátha ezen az éjszakán is eljön a szellem.

És így is történik, hamarosan megjelenik a király szelleme. Az őrök megijednek, majd egymást biztatják, hogy valamelyikük szólítsa meg a szellemet.

Végül Horatio próbál beszélni vele, de a szellem nem válaszol, hanem eltűnik.

Horatiot komolyan elgondolkoztatja a dolog, eddig inkább mesének tartotta a szellemet. Most azonban saját szemével látta, hogy a meghalt király szelleme teljes harci páncélzatban kóborol a palota körül.

Horatio szerint ez túl sok jó nem jelenthet Dánia számára.

A beszélgetés innen hamar a politika felé kanyarodik. Marcellus kérdezi meg Horatiot, hogy az tud-e valamit arról a nagy készülődésről, ami az országban folyik.

Mindenhol ágyukat öntenek, fegyvereket, utánpótlást, élelmet halmoznak fel, hadihajókat építenek.

Horatio pedig elmondja a katonáknak – a nem is olyan egyszerű – okokat.

A Dániával szomszédos Norvégia egyik nagyhatalmú nemes ura, Fortinbas, párbajra hívta Dánia királyát. Azt a dán királyt, akinek szellemét az előbb Horatioék látták.

A dán király helyett azonban a fia, Hamlet állt ki Fortinbas ellen. Az életre-halálra menő párbaj tétje mindkét oldalon egy-egy birtok volt. Tehát ha Fortinbas győz, akkor kap bizonyos területeket Dániában, ha pedig a dán király diadalmaskodik, akkor ugyanekkora norvég területet kap.

A küzdelmet végül Hamlet, azaz a dánok nyerték, megölve Fortinbast.

A mostani nagy hadi készülődésnek pedig az az oka, hogy a megölt Fortinbas fia, akit szintén Fortinbasnak hívnak, nem tud belenyugodni apja vereségébe és halálába. Ezért sereget gyűjtött, amivel vissza akarja szerezni az apja által elveszített területeket.

Horatio, Marcellus és Francisco egyetértenek abban, hogy valószínűleg a közelgő háború az oka, hogy a király szelleme a palota körül kísért.

Ekkor jelenik meg újra a szellem, akit Horatio ismét megpróbál szóra bírni. Az őröknek úgy tűnik, hogy a királyi szellem már éppen válaszolna, amikor azonban felhangzik a hajnali kakasszó és a szellem eltűnik.

Hajnalodik tehát, az őrség véget ért, Horatio pedig elhatározza, hogy az éjszakai kísértetjárásról értesíti barátját, Hamletet. Horatio ugyanis elképzelhetőnek tartja, hogy, bár a királyi szellem velük nem állt szóba, de fiával, Hamlettel hajlandó lenne beszélni.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Shakespeare – Rómeó és Júlia – Olvasónapló

Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájának részletes olvasónaplója

Előhang

A Rómeó és Júlia egy rövid, 16 soros előhanggal kezdődik, amit a kar ad elő, és ami összefoglalja a mű tartalmát.

Lényege: a történet Veronában játszódik, ahol két, régóta ellenségeskedő család gyermekei – Rómeó és Júlia – egymásba szeretnek. A szülők természetesen nem tűrik ezt a szerelmet, ami a fiatalok halálához vezet.

A két család csak a tragikus halálesetek után eszmél rá a viszály és a harag tarthatatlanságára és végre kibékülnek.

Fontos megjegyezni, hogy a történetből nem derül ki az időpont, azaz nem tudjuk meg, hogy mikor játszódik a történet. A veronai hagyomány azonban úgy tartja, hogy a tragédia 1303-ban zajlott le, de még egyszer, ez nm derül ki a műből!

Első felvonás 1. szín

Szereplők Helyszín
Sámson – Capuleték szolgája
Gegely – Capuleték szolgája
Ábrahám – Montague-ék szolgája
Benvolio – Escalus herceg rokona, Rómeó barátja
Tybalt – Capuletné unokaöccse
Capulet
Capuletné
Montague
Montague-né
Escalus herceg – Verona hercege
Rómeó
Verona, egy köztér

Az olvasónaplóhoz kapcsolódó ajánlott bejegyzése:

A történet – mint ahogy az az előhangból kiderült – Veronában kezdődik, ahol éppen a Capulet ház két szolgája, Sámson és Gergely sétálnak egy köztéren.

A két szolga élcelődik, viccelődik egymással, majd hamarosan látják, hogy a Montague család két szolgája – Ábrahám és Boldizsár – közeledik.

A Capulet és a Montague család ellenségeskedése olyan régi és olyan mély, hogy még a szolgák sem tudják kivonni magukat alóla.

Sámson és Gergely eldöntik, hogy belekötnek a két Montague cselédbe, azaz valahogy kikényszerítik a párbajt a közeledőkkel.

Mivel azonban Verona hercege, Escalus, rendelete bünteti azt, aki a párbajt kezdi, ezért Gergelynek és Sámsonnak ki kell provokálnia, hogy a Montague-ház emberei sértsék meg őket.

Sámson ezért fügét mutat Ábrahámnak.

A füge a korabeli középső új felmutatásának, azaz sértésnek tekinthető.

A sértés pedig célba talál, rövid szópárbaj után tényleg a kardoké lesz a szerep, a négy szolga vívni kezd egymással.

Ekkor érkezik Benvolio, aki Escalus herceg rokona és Rómeó barátja. Azonnal átlátja a helyzetet, és azt is tudja, hogy a hercegi parancs szerint tilos Verona utcáin a párbaj. Gyorsan előrántja a kardját és leüti vele a küzdők fegyvereit.

Ekkor azonban Tybalt érkezik, aki Capuletné unokaöccse és ő már csak annyit lát, hogy az ősi ellenség Montague család egy barátja karddal hadonászik az ő családjának szolgái fele, az előzményeket nem ismeri.

Tybalt rögtön felelősségre vonja Benvoliót, amiért az – szerinte – a szolgákra támadt. És innen már nincs megállás, Tybalt kardot ránt és Benvoliónak esik.

A viszonylag ártatlan sértésből tömegverekedés lesz, polgárok özönlenek az utcára, mindenki verekszik és vív mindenkivel, teljes a felfordulás.

Érkezik Montague és a felesége, valamint a másik irányból Capulet és Capuletné. A két ősi ellenség csak annyit lát, hogy az embereik egymással vívnak, természetesen mindketten be akarnak szállni, feleségeik alig tudják visszatartani őket.

A helyzetet Verona hercegének, Escalusnak az érkezése menti meg, aki dühösen véget vet a hisztériának. Escalus tombol, monológjából kiderül, hogy a két család gyűlölete lassan tarthatatlan méreteket ölti, hiszen csak az elmúlt rövid idő alatt már ez volt a harmadik ilyen tömegverekedés.

Escalus pedig – mint a város feje – nem hajlandó tűrni, hogy Verona utcáin mindennaposak legyenek az utcai harcok. Capuletet azonnal magával viszi, Montague-nak pedig megparancsolja, hogy aznap délután keresse fel őt a városházán, ahol majd megtudja, hogy milyen büntetést kap, amiért a szolgái részt vettek a párbajban.

Ez a konfliktus tehát megoldódott, a herceg és Capulet távozása után Montague kérdezi Benvoliótól, hogy mi is történet valójában.

Benvolio pedig elmeséli, hogy a két család szolgái egymásnak estek, ő megpróbálta szétválasztani őket, ezt értette félre Tybalt, és ebből kerekedett végül balhé, aminek csak a herceg érkezése vetett véget.

Ekkor Montague-né próbálja meg elterelni a férfiak figyelmét azzal, hogy fiáról, Rómeóról érdeklődik Benvoliótól.

Benvolio válaszából kiderül, hogy aznap – napkelte előtt egy órával – sétára indult, akkor látta messziről Rómeót, oda is akart menni hozzá, de amikor Rómeó észrevette, akkor behúzódott a fák közé. Benvolio pedig ezután nem erőltette a találkozást, hiszen Rómeó nyilvánvalóan nem akart vele beszélni.

Ekkor Montague, Rómeó apja jegyzi meg, hogy fia már napok óta ezt csinálja, éjszaka nem alszik, nappal meg bezárkózik a szobájába és senkinek nem hajlandó elmondani, hogy mi a baja.

Benvolio pedig megígéri, hogy kivallatja Rómeót és megtudja, hogy mi bántja a barátját.

Erre éppen kínálkozik is a lehetőség, mert Rómeó közeledik, miközben Montague és Montegue-né elhagyják a teret.

Benvolio és Rómeó párbeszédéből az derül ki, hogy Rómeónak szerelmi bánata van, mégpedig azért, mert a lány, akibe halálosan szerelmes nem foglakozik vele, nem akarja viszontszeretni, sőt szüzességet fogadott és kolostorba akar vonulni.

Rómeó tehát ezért olyan mélabús, ezért nem akar senkivel beszélni, a viszonzatlan szerelmet hatalmas tragédiaként éli meg.

Benvolio pedig – miután nagy nehezen kiszedi Rómeóból, hogy egyáltalán mi a baja – próbálja vigasztalni barátját. Azt a tanácsot adja, amit általában ilyenkor szoktak adni: ha Rómeóval nem foglalkozik a lány, akkor Rómeó próbálja meg elfelejteni és keressen magának másik lányt,  hiszen Veronában még rengeteg a szép hölgy.

Rómeó pedig úgy reagál, ahogy a szerelmes ifjak szoktak: ő nem tudja elfelejteni a lányt, és úgysem találna senkit, aki akár csak a nyomába érne.

A tragédia alapkonfliktusa tehát a két család, a Capuletek és Montague-k ősi viszálya. Nagyon fontos, hogy a történet során egyáltalán nem derül ki, hogy miért is ellenségeskedik a két család. Valószínűleg ezt már ők maguk sem tudják, olyan régre nyúlik vissza a konfliktus.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!