William Golding A legyek ura című regényének részletes olvasónaplója fejezetenként
Első fejezet – A kagyló hangja
Néhány dolog, mielőtt nekikezdünk:
- A szokásoktól eltérően a fejezetek előtt most nincs táblázat, a szereplőkkel, az időponttal és a helyszínnel, ennek oka, hogy:
- A fiúk viszonylag sokan vannak, de ebből csak néhány szereplő fontos és jelenik meg név szerint, őket könnyű megjegyezni.
- A regény cselekményének ideje nem derül ki a regényből pontosan. Golding szándékosan nem határozza meg, hogy mikor játszódik a történet, ezzel is próbálva időtlenné tenni a sztorit. Látni fogjuk, hogy következtetni azért lehet az időszakra, de az sem mindig egyértelmű.
- A helyszín se sokat változik, mivel a regény egy szigeten játszódik.
- Ne ijedjetek meg, az első fejezet olvasónaplója elég hosszú, de később rövidülnek a fejezetek és csak 12 van belőlük 🙂
A történet két kisfiúval indul, akik éppen kibukkannak az erdőből egy homokos tengerpartra. A nevüket egyelőre nem tudjuk meg, csak annyit, hogy az egyik szőke, a másik pedig kövér és szemüveges.
A két fiú beszélgetéséből kiderül, hogy repülővel utaztak valahová több másik fiú társaságában, amikor lezuhantak. Nem tudjuk meg, hogy honnan igyekezetek hová, és miért zuhant le a gép, de a kövér fiú zuhanás közben látta, hogy lángol a gép farka.
A gép lezuhant és széles utalt tarolt a fák között.
„– Aztán mi történt a géppel? – kérdezte. – Hova lett?
– A vihar kisodorta a tengerre. Csuda veszélyes dolog lehetett azzal a sok kidőlő fával. S alighanem voltak még benne srácok is.”
Azt nem tudják, hogy rajtuk kívül más is túlélte-e a szerencsétlenséget, vagy egyedül vannak a közelben. A szőke fiú korábban felmászott egy magaslatra és szerinte egy trópusi szigeten vannak.
A fiúk egy lagúnához érnek, a szőke legény rögtön meg is fürdik, a kövér csak a partról figyeli. Beszélgetésükből további infók derülnek ki róluk:
- A szőke fiút Ralphnak hívják, 12 éves, apja fregattkapitány a haditengerészetnél. „. Széles, erős vállával jó bokszoló lehetne belőle, ha ugyan látszólagos harciasságát nem hazudtolja meg ártatlanul szelíd szája és szeme.”
- A kövér, szemüveges fiú nevét továbbra sem tudjuk meg, csak annyit, hogy az iskolában Röfinek szokták csúfolni. Nyomatékosan megkéri Ralphot, hogy ne hívja így és senkinek ne árulja el a csúfnevét. Ralfnak persze rögtön megtetszik a gúnynév és Röfizni kezdi a kövér fiút.
- Röfi asztmás, három éves kora óta szemüveges és nem tud úszni. Apja meghalt, őt a nagynénje neveli, akinek cukorkaboltja van.
Figyeljük meg, hogy a két fiú tökéletes ellentéte egymásnak: Ralph igazi vezéregyéniség, míg Röfi tipikusan az a fiú, akit mindenki csúfolni szokott.
Ralph rettentően élvezi a fürdést, a kalandot és azt a tudatot, hogy lehet, hogy csak ketten vannak a szigeten, sőt még az is elképzelhető, hogy egyáltalán nincs a szigeten felnőtt ember.
Röfi józanabb, őt a gyakorlatiasabb kérdések izgatják: túlélte-e még valaki a balesetet, és ha igen, hogyan tudják megkeresni őket.
Ekkor a hínár között egy kagylót pillantanak meg. Röfi látott már ilyet korábban egy ház kerítésén. Elmondja, hogyha belefújtak a kagylóba, akkor búgó hangot adott ki. Röfi szerint ez alkalmas lenne arra, hogy összehívják a baleset túlélőit, ha vannak egyáltalán ilyenek.
Ralph meg is próbálkozik vele, több sikertelen kísérlet után a kagylóból hangos, búgó hang tör elő.
A hangra nem messze tőlük egy kisfiú bukkan ki a fák közül.
„Körülbelül százméternyire egy gyerek tűnt fel a fövényparton, a pálmák alatt. Körülbelül hatéves, zömök, izmos kisfiú volt, szőke hajú, rongyos ruhájú, arcára vastag foltokban ragadt az elmázolt gyümölcsnedv.”
A fiút Johnnynak hívják. Közben a kagyló hangjára egyre többen bukkannak ki az erdőből és egyesével, kettesével Ralphék felé tartanak. Mindegyik fiú és 6-12 év közöttiek, köztük egy ikerpár, két teljesen egyforma fiú: Sam és Eric, de persze senki sem tudja megkülönböztetni őket.
Egyre több fiú gyűlik össze, miközben Ralph folyamatosan fújja a kagylót. A fiúk örülnek egymásnak, boldogan nevetgélnek.
Utolsóként egy csapat fiú érkezik, szigorúan kettes sorban, fegyelmezetten menetelve.
„ Egy csapat fiú volt, két sorban, nagyjából ütemesen meneteltek; már messziről feltűnt különleges öltözetük. Ingüket, rövid nadrágjukat, egyéb ruhadarabjaikat a kezükben hozták, de mindegyikük ezüst jelvénnyel ellátott, négyszögletes fekete sapkát viselt. Testüket nyakuktól a bokájukig fekete köpeny takarta, amelynek bal melle fölött hosszúkás, ezüst kereszt csillogott, a nyakrész fodros gallérban végződött. […] A csapat vezetője ugyanúgy volt öltözve, mint a többiek, azzal a különbséggel, hogy sapkajelvénye arany volt.”
A fiúkról kiderül, hogy egy templomi énekkar tagjai, a vezetőjüket pedig Jack Merridewnek hívják. Határozott, vezetéshez, parancsoláshoz szokott fiú.
A fiúk úgy döntenek, hogy gyűlést tartanak. Először mindenki bemutatkozik, ami hamar káoszba fullad, mert túl sokan vannak ahhoz, hogy mindenki meg tudja jegyezni a többiek nevét: Roger, Bill, Robert, Harold, Henry, Simon, stb.
Jack szerint Röfi túl sokat beszél és elnevezi a fiút Gömböcnek. Ralph rögtön kijavítja, nem Gömböc, hanem Röfi. A fiúknak megtetszik a név, csúfolni kezdik Röfit, aki erre elszomorodik.
Emlékezzünk rá, Röfi kifejezetten megkérte Ralphot, hogy senkinek ne árulja el a csúfnevét.
Ezután Jack szerint vezért kell választaniuk. A vezéri szerepre pedig természeteses Jack a legalkalmasabb, legalábbis szerinte. A többi fiú szerint viszont szavazni kell arról, hogy ki legyen a vezér.
A szavazás alapján pedig Ralphot választják meg vezetőnek. Ez Jacknek először nem tetszik, de Ralph rögtön közli, hogy a kórus természetesen Jack parancsnoksága alatt marad. Egy pillanatra felvillan a konfliktus a két fiú között, de Ralph gesztusának köszönhetően hamar el is csitul. Egyelőre.
Ralph első vezéri intézkedése józan, gyakorlati döntés.
„– Mindenki ide figyeljen! Időre van szükségem, hogy kigondoljam, mik a tennivalók, ezt most itt kapásból nem tudom eldönteni. Ha ez nem sziget, akkor lehet, hogy egyből ki tudnak menteni, tehát most elsőnek azt kell eldönteni, hogy sziget-e vagy nem. Mindenki maradjon itt, várjon türelmesen, senki el ne lógjon. Hárman közülünk expedícióra indulunk… azért csak hárman, mert ha többen mennénk, az emberek elkeverednének s elveszítenék egymást… Egyszóval hárman nekiindulunk most, s megnézzük, mi a helyzet. Én megyek, meg Jack, meg… meg…
Szemügyre vette a körben kínálkozó, mohó arcokat. Választékban nem volt hiány.
– Meg Simon.”
Röfi tiltakozni kezd, ő is menni akar. Elvégre az ő ötlete volt a kagyló és ő már akkor is a Vezérrel volt, amikor még senki más nem került elő. Ralph viszont elutasítja, Röfi maradjon a táborban.
Ralph, Jack és Simon elindulnak a felfedező útra, Jacknél van egy bicska is. Röfi nem hallgat Ralphra, ott baktat a nyomukban. Ralph végül elunja a dolgot.
„Aztán Ralph hirtelen megállt, s hátrafordult Röfi felé.
– Figyelj csak ide! – mondta.
Jack és Simon úgy tett, mintha semmit sem venne észre, továbbmentek.
– Nem jöhetsz velünk – mondta Ralph.
Röfi szemüvegét újra befutotta a pára, ezúttal a megaláztatástól.
– Megmondtad nekik. Pedig megkértelek, hogy ne szólj. Elpirult, a szája remegett.
– Megmondtam, hogy nem akarom…
– Miről beszélsz, az ég áldjon meg? – kérdezte Ralph.
– Arról, hogy Röfinek hívjanak. Mondtam, hogy semmit sem bánok, ha nem neveznek Röfinek, s megkértelek, hogy ne áruld el nekik, s erre fogod magad, s egyből megmondod…
Csönd lett. Ralph most megértette Röfit, s látta, hogy meg van bántva, s meg van alázva. Egy ideig habozott, hogy mentegetőzzék-e, vagy pedig tetézze meg a sértést.
– Röfi jobb, mint Gömböc – mondta végül is a született vezér közvetlenségével. – Egyébként sajnálom, hogy megbántottalak. Most pedig eriggy vissza, Röfi, és szedd listába a neveket, az most a dolgod. Viszlát!”
Vagyis Röfinek nem is az az igazi baja, hogy nem mehet a másik hárommal, hanem hogy Ralph megalázta a többiek előtt, pedig direkt kérte, hogy ne árulja el a csúfnevét.
A három felfedező tovább indul, végül kalandos séta után megmásznak egy hegyet, ahonnan belátják körülöttük az egész tájat. Szigeten vannak. Megkapjuk a sziget leírását is.
„A szigetnek nagyjából csónak alakja volt, az innenső végén egy kis púppal, amely mögött a dzsungel lejtősen ereszkedett a partig. Mindkét oldalán sziklaszirtek, zátonyok, magas fák s egy meredek omladék vonalai szegélyezték, arrébb, a csónak hosszában egy fákkal benőtt szelídebb domboldal futott, itt-ott egy kis rózsaszín márványmintával; e mögött terült el sötétzölden a sziget őserdővel belepett síksága, amely megint csak egy rózsaszín farokban végződött. Ott, ahol a sziget végképp beleolvadt a tengerbe, egy másik sziget nézett vele farkasszemet, magányos szikla, amely mint egy merész, rózsaszín erődítmény emelkedett ki a vízből.”
A fiúk a hegy tetejéről egy tipikus trópusi szigetet látnak, amit kör alakban korallzátony vesz körül. Látják a fák között azt a letarolt „utat” is, amit a lezuhanó repülő hagyott maga után. A sziget lakatlannak tűnik.
Figyeljük meg, hogy valójában mekkora élmény ez a gyerekeknek. Lezuhantak egy lakatlan szigeten, ahol nincs felnőtt és minden az övék. Melyik kisfiú ne álmodna ekkora kalandról! A gyerekek egyelőre csak az izgalmas lehetőséget látják a dologban, bele sem gondolnak abba, mekkora veszélyben vannak.
Ralphék visszaindulnak a többiekhez, amikor hangos visításra lesznek figyelmesek. Egy kis vadmalacot találnak, amik belegabalyodott az indákba. Mivel mindannyian éhesek, meglátják a lehetőséget, hogy húst szerezzenek. Jack előkapja a bicskáját, de képtelen leszúrni a malacot, aminek Jack tétovázása elég időt hagy arra, hogy elmeneküljön.
Jack azzal mentegetőzik, hogy a helyet kereste, ahova szúrhatna, de mindannyian tudják, hogy nem erről van szó, Jack más okból nem szúrt.
„Mind a hárman nagyon jól tudták, hogy miért nem vágta el: mert elképzelhetetlenül szörnyű dolog lett volna lesújtani a késsel, s élő húsba vágni vele… elképzelhetetlenül szörnyű lett volna a vér látványa.”
A gyerekekben tehát működik a civilizációs gátlás, a neveltetés, ami szerint nem szabad fájdalmat okozni másnak. Még működik…
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
